Mi állhat ezek mögött az életveszélyes tányérok mögött? Mi veszi rá a különböző kultúrák mindenkori szakácsait és vendégeit, hogy a halállal kockázzanak? Kulturális meggyőződés, szegény körülmények mindent felhasználó szemlélete, tiltott textúrák és veszedelmesen jó ízek állnak a most felsorolt halálos ételek mögött.
Fugu
Természetesen nem is kezdhetnénk mással a sort, mint a leghíresebb gyilkos hallal. A Fugu, azaz a japán gömbhal fogyasztása éppen csak egy fokkal biztonságosabb az oroszrulettnél, hiszen itt nem a puszta szerencsére, hanem a szakavatott séfre bízzuk az életünket. E tüskés kopoltyús elkészítése ugyanis megköveteli a legnagyobb szakértelmet, és a feldolgozás során egyetlen rossz mozdulat is a vendég biztos halálát jelenti.
A Fugu belső szerveiben, májában, és a nőstény példányok petefészkeiben a tetrodotoxin nevű idegméreg termelődik. Ez a halálos vegyület hozzávetőleg ezerkétszázszor halálosabb a ciánnál, egyetlen tűhegyni adag is elég belőle. A méreg a légzőrendszert bénítja meg, és a halálos adagot elfogyasztó vendég először némi zsibbadást érez, de aztán egyre nehezebben vesz levegőt, míg végül megfullad.
Miért vállalkozna bárki is erre a halálos fogásra?
A válasz mögött a hal állítólagosan fenséges íze mellett más okokat is találunk. A jól elkészített Fugu a szakácsot is dicséri, a tányér egyszerre szól a szó szerint évtizedes Fugu-felkészülés elismeréséről, a vendég bizalmáról, kockázatvállaló bátorságról és nem utolsó sorban egy tányér kivételesen tiszta ízű, nagyszerű állagú halhúsról.
Fuguval foglalkozó szakács nem lehet akárkiből, a szükséges engedély megszerzéséhez évtizedes munkára van szükség, és a súlyos következményekkel is számolni kell, melyek akkor érik a szakácsot, ha a vendéget megöli a rosszul elkészített hal. Bár a szégyenből fakadó rituális öngyilkosság már a múlté, a hatóságok keményen lecsapnak a hibázó szakácsra, aki nem csak engedélyét veszíti el örökre, de hosszú évekre börtönbe is kerül.
Az viszont szerencsére már csak a városi legendák közé tartozik, miszerint az igazi Fugu-élményhez hozzátartozik egy kis zsibbadás, és a jó szakács éppen annyi mérget hagy a halban, hogy a vendéget meglegyintse a tányéron rejtőző halál szele.
Akiszilva
Nem csak a tengerek, de a tengerpartok is rejthetnek halálos gasztroveszedelmet. A karibi országokban, de legfőképpen Jamaicában népszerű akiszilva gyümölcsével ugyanis jobb vigyázni. Ezen az akár huszonöt méter magasra is megnövő örökzöld fán furcsa, háromszögletű, körtenagyságú gyümölcsök lógnak.
Ez az akiszilva, Jamaica nemzeti gyümölcse, melynek kemény külseje ehető magköpenyeket rejt. A húsos, agyvelőszerűen bordázott magköpenyek igazi csemegének számítanak a szigetországban, ahová a Nyugat-Afrikából került a sziget ültetvényeire hozott rabszolgákkal együtt. A dióízű belső részt általában sós vízben előfőzik, majd vajban sütik ropogósra, és magában fogyasztják, de gyakran kerül mártásokba, hal-, és húsételek mellé is.
Az akiszilva fogyasztása azonban nem veszélytelen dolog, hiszen a gyümölcs héja és magvai tele vannak a hipoglicin nevű méreggel, mely erős hányást, sőt kómát okoz, és vezetett már halálesethez is.
A hipoglicin azonban fény hatására elbomlik, így nyílik egy kiskapu, melynek segítségével a növény fogyasztható lesz. Meg kell várni, míg a tökéletesen megérett termések még a fán maguktól felpattannak, és kinyílnak. A termés belsejébe jutó fény így semlegesíti a mérget, és az akiszilva máris szedhetővé, feldolgozhatóvá válik.
Hákarl
A tenger mélyén élő grönlandi cápa igencsak különös állat. Leginkább a Jeges-tenger, és az Atlanti- óceán mélyén érzi jól magát, ahol a vaksötétben igencsak hosszú ideig, akár ötszáz évig is eléldegél. Feltéve, ha nem fogják ki, hogy az egyik legfurcsább izlandi ételkülönlegesség alapanyagául szolgáljon.
Ez a hákarl, a híres izlandi erjesztett cápahús, mely hónapokon keresztül fermentálódik, míg elnyeri végső formáját. Ennek a folyamatnak nem csak a tartósítás a célja. Az erjedés során lebomlik a cápa húsában található összes méreganyag. Ebből pedig jócskán akad. Egy evolúciós csavarnak köszönhetően a grönlandi cápának ugyanis nem alakultak ki vizelet-elvezető szervei, így a már haszontalan anyagok és toxinok az állat húsán és bőrén át szivárognak ki. Ez két dolgot jelent.
Egyrészt a cápahúsba beleoldódott, karbamidban, trimetil-aminban és egyéb erős mérgekben dús koktél természetes fagyállóként működik, és megóvja a cápa testét a mélytengeri hidegtől. Másrészt azonban teljességgel fogyaszthatatlanná, halálosan mérgezővé teszi a méregdús húst, így, hogy az tálalható legyen, át kell esnie az erjedés lassú folyamatán.
Ez alatt a toxinok deaktiválódnak, a cápahús erős ammóniaszaga azonban megmarad, így mindenképpen megosztó fogásról van szó. Hagyományosan kis adagokban, a helyi párlattal, brennivínnel leöblítve fogyasztják. A köményes ital és ammóniás cápahús közös hatása elképesztő. Zord tájakon születnek csak efféle zord fogások.
Sannakji
Listánk utolsó helyén a Koreai-félsziget egyik fogása szerepel. A sannakji nem más, mint élő polip. A szadogasztro, sőt állatkínzás kategóriájába is sorolható fogás a legedzettebb ételkalandorokat is kikészíti, ami nem is csoda, tekintve, hogy igencsak bizarr fogásról van szó. Az elkészítés egyszerű és gyors, egy éles késsel lábaira szednek egy fiatal polipot, és némi szezámolajjal, csilivel kísérve fel is tálalják. A polipkarok pedig még mozognak, és ebben áll az étel veszélye is.
A többi listaszereplővel ellentétben ennél a fogásnál nem kémiai, hanem fizikai veszedelemre számíthat az óvatlan fogyasztó. A nem kellőképpen megrágott polipkarokon - melyeknek enyhe tengeríze és különlegesen ruganyos textúrája az, ami a kóstolókat vonzza – még működnek a tapadókorongok.
Ha pedig ezek a korongok megtapadnak a vendég szájpadlásán, nyelőcsövén, akkor hamar fulladás zárhatja a vacsorát. Átlagosan évente hat ember hal meg polipkar általi fulladás következtében.
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.