A koncepció egy Rhode Island-i nyomdásztól származik, aki minden idők első food truck-ját megalkotva egy régi vasúti kocsiból kezdett késői órákba nyúlóan tojásételeket, szendvicseket, pitéket és kávét árulni. Vállalkozása rövid időn belül népszerű lett, így a környékbeli cégek is felkapták a fejüket az ötlet hallatán. A vagonok alapból nem voltak különösebben praktikusak vagy kényelmesek, ami hamar piaci rést teremtett T.H. Buckley-nak, hogy kialakítson egy professzionális ebédeltető egységet.
A “diner” szó a “dining wagon” és a “car” szavak összevonásából született.
A 20.század elejére már három cég is foglalkozott ilyen jellegű speciális vasúti kocsikkal. A kezdetleges modelleknek nagy kerekei, díszes feliratai, előre kialakított tároló részei voltak, és rendszerint magukba foglaltak egy jégszekrényt és egy tűzhelyet is. A gyártmányok egyre részletesebbek és egyre kidolgozottabbak lettek. Ahogy az igények és a stílus is változott, az 1900-as évektől kezdve úgy alakultak át az ebédlőkocsik is. Az első állandó étkezdét Jerry Mahoney nyitotta meg 1913-ban: itt már nem kocsiról, hanem egy vagon alakú, króm borítású, előre legyártott egységről volt szó, amiben az ablakok mellett kisebb boxok választották el egymástól az asztalokat, a pult és a konyha pedig a másik oldalon húzódott.
A dinerek 1930-as évekbeli világgazdasági válság során - még ha nem is nőttek - fennmaradtak, mivel olcsó étkezési lehetőséget nyújtottak még a legvékonyabb pénztárca esetében is. Mahoney egységes - és formája miatt könnyen szállítható - étkezdéi 1950-re elárasztották Amerika északkeleti és középnyugati részeit is. A gyorséttermek elterjedése után kicsit visszaesett a népszerűségük, de a ‘70-es évekre újra megnőtt a dinerek iránt az érdeklődés, és a mai napig rengeteg helyen lehet shake-t szürcsölni, akár hajnalban is.
A dinerek többsége egyszerű comfort foodokat kínált és kínál ma is. Reggelikben erősek, néhány helyen ezek egész nap elérhető fogások, viszont a kifejezetten reggeliztetésre specializálódott helyek jellemzően kora délután már bezárnak. Ezeket a helyeket leginkább palacsinta-házaknak nevezik. A minőség nagyon eltérő, vannak kifejezetten ízletes ételeket kínáló variánsok, és a pocséknál egy fokkal sem jobb étkezdék is. Olyan helyek, amiket a filmekben is sokszor kifiguráznak a mogorva kiszolgálás, a gyenge kávé, a hideg és valószínűleg porból készült rántotta miatt.
Amerika óriási, így természetesen az régiókban, államokban eltérések tapasztalhatók, még egy ilyen egységes műfaj esetében is. A dinerek többségében nem találhatunk rendes alkoholos italokat, - bár a sör és az olcsó borok még így is gyakran fellelhetőek - viszont New Jersey és Long Island térségében gyakoriak a koktélok is.
Ugyanitt a “Taylor Ham, Egg and Cheese Sandwich” rengeteg helyi diner étlapján állandó darab. Michiganben és Ohio Valley-ben elterjedt fogásnak számít a “coney dog” - ami a hot dog, húsos raguval, mustárral és hagymával megspékelt változata, - illetve a görög diner tulajdonosok hatására a gyros is jelen van. Illinois-ban gyakran találkozhatunk rántott sertésszűzes szendviccsel, míg az ország északkeleti részében a tengeri ételek - rántott kagyló, koktélrák - dominálnak. A desszerteket a legtöbb esetben átlátszó, bemutató vitrinben tartják, ahol alaposan szemügyre lehet venni az éppen elérhető pitéket, és sajttortákat.
A dinerek többsége ténylegesen huszonnégy órás nyitvatartással operál. Erre utal Edward Hopper 1942-es Éjjeli baglyok című képe is, amiben az étkezde vakító neonfényei erős kontrasztot alkotnak a kinti környezet sötétségével és ürességével. Az előző században a filmek is rengeteg dinerben forgatott jelenettel színesítették a mozivásznakat. A Los angeles-i Dinah’s-ban forgatták a Nagy Lebowski című film egyes jeleneteit, illetve a Ponyvaregény bizonyos jelenetei is ebben a városban, a Hawthorne Grill-ben játszódnak. A Szívek Szállodája sorozatban, illetve a Törtetők és a Bárbarátok filmekben is feltűnt a The 101 Coffee Shop nevű hely, amit 1960-ban nyitottak és mai napig emblematikus 0-24-es étkezde. A nem valóságos, de örökéletű étkezdék közül nem hagyhatjuk ki a Lou’s Cafe tipikus pasztellkék kávézóját a Vissza a jövőbe című filmből, illetve a Grease közkedvelt gyorsétteremét a Frosty Palace-t, ami nem tipikus diner, de többnyire hasonló stílus elemeket használ.
Máig működnek ezek az egységek, de a fotókról, filmekből, popkultúrából ismert neonokkal, látványos enteriőrrel rendelkező vonzóbb helyeken kívül egyszerűbb, már-már jellegtelen, de tematikus helyeket is ismerünk. A dinerek nem összekeverendők a delikkel, amik hasonlóan frekventált helyek, ám a reggelik, shake-k, burgerek, görög és olasz comfort foodok helyett frissen készített szendvicsekkel csábítják be a vendégeket. Ráadásul amíg a dinerek minden estetben beülős helyek, addig a delik sokszor elvitelre árusítják a szendvicseket.
10 még ma is működő, eredeti diner:
- Tom's, Brooklyn, New York, USA
- Bluebird Diner, Iowa City, Iowa, USA
- Cozy Dog Drive In, Springfield, Illinois, USA
- Dutch Eating Place, Philadelphia, Pennsylvania, USA
- La Bonbonniere, Manhattan, New York, USA
- Summit Diner, Summit, New Jersey, USA
- Lou Mitchell’s, Chicago, Illinois, USA
- Frank’s Diner, Spokane, Washington, USA
- Bette’s Oceanview Diner, Berkeley, California, USA
- The Arcade Restaurant, Memphis, Tennessee, USA
Ha pedig változatos dinerekről nézegetnénk pillanatfotókat, akkor ezt az Instagram-felhasználót ajánljuk.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.