Hirdetés
Hirdetés

Szőlők, dinnyék, Naptojások | Luxusgyümölcs Japánból

SZERZŐ: Király Márton
2024. május 9.
A luxusgyümölcs különös fogalom. Első hallásra ehető aranyba burkolt eperszemek, kristálytálkából viktoriánus szőlőollóval csippentett szőlőfürtök, vagy éppen ritka, a világ eldugott pontjain termő egzotikumok juthatnak eszünkbe.
Hirdetés

A megfejtés, legalábbis a fenti szó egyik lehetséges magyarázata egészen mást takar. Ahhoz, hogy a luxusgyümölcs fogalmát megismerjük, keletre, egészen pontosan Japánba kell látogatnunk, ahol a gyümölcsárverések és zárt kertek világában igazi luxusgyümölcsökre bukkanhatunk.

Japánban a gyümölcs évszázadok óta státusszimbólumnak számít. Magas rangú hivatalnokoknak adott ajándéknak, istenek szánt felajánlásnak egyaránt választották. Ez a hozzáállás, ha találkozik a mindenkori tökéletességet munkájában örökké hajszoló japán hozzáállással, akkor a végeredmény valami egészen különleges lesz.

A japán szupermarketekben természetesen magtalálhatók a megfizethető, hétköznapi fogyasztásra szánt gyümölcsök is. Léteznek azonban olyan kertek, olyan ültetvények, olyan szőlősorok és olyan üvegházak, ahol évtizedek, sőt, évszázadok óta komoly kísérletezés zajlik.

Ezeknek a kísérleteknek egyetlen célja van, a választott gyümölcs legtökéletesebb, legszebb, legízesebb példányait megtermelni. A tökéletességnek szigorú szabályrendszer szerint megfelelt gyümölcsökből aztán prémiumtermék lesz, melyet presztízsajándékként adnak tovább egy tisztelet köré épülő kultúrában. Esetleg szimbólum lesz belőle, amit jenszázezrekért értékesítenek cégek számára, jótékonyságra és reklámra hangolt árveréseken.

Lássunk néhány példát a világ legexkluzívabb gyümölcsöskertjéből, ahol drága dinnyék és szenzációs szőlők közül válogathatunk.

A világon nincs még egy szőlőfajta ekkora szemekkel és ilyen színnel. A Ruby Roman japán szőlő egészen olyan, mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna át a valóságba. A hatalmas rubinszínű fürtöket Japán északi részén, esőben és napfényben gazdag vidékein nevelgetik. Pergolarendszerben egymás mellett álló, ernyőszerűen a szőlész fölé boruló lugasokban, függenek fürtök, egyenként becsomagolva, naponta vizsgálva.

A tökéletesség kritériumai pedig nagyon szigorúak. Az első szempont, aminek a fürtöknek, és a szemeknek meg kell felelni, a szín kérdése. Egy egyre sötétedő, ötfokozatú színskála segítségével vizsgálják, hogy az egyes szemek elérték-e a megfelelően esztétikus színezetet. Csak a hármas és négyes színkategória az elfogadható, az alatt túlságosan sápadt a szín, az ötös már túlságosan sötétnek számít.

A második szempont a súlyra és a méretre vonatkozik. Minden szemnek legalább húsz grammosnak kell lennie, az átmérő pedig nem lehet kisebb harminc milliméternél. Természetesen a cukortartalmat is vizsgálják, különleges fejlesztésű gép világít át minden egyes szemet, hogy megállapítsák, túllépi-e a minimumnak számító tizennyolc százalékot a szem cukortartalma.

A szigorú inspekciónak megfelelt szőlőfürtöket három kategóriába sorolhatják. Az első a Superior kategória, az ide sorolt szőlő fürtjéért 90 és 140 dollár közötti összegeket kérnek el. Ezt követi a Special Superior kategória, ahol már magasabb árak várják a szőlővásárlókat, itt fürtönként az akár négyszáz dolláros árcímke sem elképzelhetetlen. De létezik ezeken felül még egy kategória is.

Hirdetés

A piramis tetején a Prémium kategória áll. Itt a szemenkénti gramm-minimum már nem húsz, de harminc grammnál van meghúzva, és évente mindössze egy-két fürt kerülhet ebbe az osztályba. Az árcímke itt már ezer dollár körüli összeget mutat. Természetesen nem minden évben születik ilyen szőlőritkaság, de ez csak tovább írja a ritkán elérhető prémiumszőlő mitológiáját.

A csodás gyümölcs rendkívül édes és ízletes. Savanykás ízeket nehezen találnánk a szemekben, levet viszont annál többet. Ezeket a karaktereket keresve nemesítették ki az ötvenes években a ruby roman fajtát, és kijelenthető, hogy a kísérlet sikerrel járt.

Természetesen nem csak szőlőt találunk a felkelő nap országának luxusgyümölcsöskertjében. A sárgadinnyét Japán-szerte termesztik. A gyümölcs az ajándékozás szimbólumává vált, magas presztízsű ceremóniákon cserél gazdát egy-egy Otome-dinnye, vagy éppen Ibara King.

Sizuoka város Crown-dinnyéi azonban kiemelkednek a mezőnyből. Az itt termelt sárgadinnyevariációt ugyanolyan szakértelemmel gondozzák, mint az előbb bemutatott szőlőskerteket. Egy különleges magaságyás ad otthont a dinnyenövényeknek, amik egy speciális, dinnyeoptimumra tervezett üvegházban kaptak helyet.

A különleges termőkörülmények lehetővé teszik, hogy egész évben teremjen a dinnye. A gyümölcsöket négy kategóriába (Yuki, Shiro, Yama, Fuji) sorolják. A méret, a makulátlan megjelenés, a cukortartalom és a súly itt is vizsgálati szempont, csak a tökéletes dinnye érdemli ki a legmagasabb kategóriát.

Ha csak egyetlen apró sérülés feltűnik a dinnye héján, máris a legalacsonyabb, yuki kategóriába kerül. Egy átlagos évben ötvenöt százalék kerül a Shiro, huszonöt százalék a yama, és csak 0.1 százalék a Fuji kategóriába.

Ez azt jelenti, hogy ezer dinnyéből átlagosan mindössze csak egyetlen darab érdemli meg a legmagasabb minősítést.

Ezt a tökéletes dinnyét kemény munka előzi meg. Folyamatos felügyelet, ellenőrzés során a virágok, majd a fejlődő gyümölcsök közül mindössze csak egyet hagynak meg minden dinnyebokron, hogy a növény az összes energiáját a tökéletes dinnye megérlelésére fordítsa.

A munka minden szakasza kézzel zajlik. Az érésben lévő gyümölcsöket egy ponton finom, fehér papírba burkolják. Ez megóvja az esetleges fénykártól, de segíti a japán esztétikarendszerben fontos szerepet játszó, tökéletes dinnyehéj-rajzolat, a héjat keresztül-kasul átszövő hálóminta kialakulását is. Minél tökéletesebb a háló, annál nagyobb a gyümölcs szépsége, és annál magasabb az érte elkérhető ár. Ezen a ponton már nem egyszerű gyümölcsről, hanem minden dinnye esetében egyedi, megismételhetetlen műalkotásról beszélhetünk.

A dinnyék mellett igencsak keresett termékek a „Nap tojásai” is. A hangzatos név mögött mangók, egészen pontosan Miyazaki prefektúra mangói állnak. A japán régiónban minden áprilisban árverésre bocsájtják az év első, tökéletes terméseit.

A termések mögött azonban óriási erőfeszítés, komoly munka áll, ami először a méhekkel kezdődik. Minden évben, mangóvirágzás idején kölcsönkért kaptárok kelnek útra a japán éjszakában. Méheket ugyanis csak éjszaka szállítanak, a kaptárok pedig a mangóérlelő üvegházakba tartanak, ahol az ott kieresztett méhek elvégzik a beporzást.

A beporzás után a növekedő mangók közül természetesen csak a legszebbeket, formára, külsőre tökéletes példányokat tartják meg. Ezeknek a szerencsés kiválasztottaknak az érdekében mindent megtesznek, a hőmérséklet, a páratartalom folyamatos ellenőrzés alatt áll.

Arra is külön gondot fordítanak, hogy az érlelő, és színt adó napfény minden oldalról egyenletesen érje a gyümölcsöket, hiszen azok csak így nyerhetik el jellegzetes színüket.

Az érett gyümölcsöket ezután bonyolult, de ismét csak színre, súlyra és cukortartalomra épülő rendszer szerint osztályozzák. Csak a felső két kategória kaphatja meg a megtisztelő Taiyo no Tamago, azaz Naptojás címet. Ezek aztán ismét csak árveréseken vagy magas rangú hivatalos ceremóniákon találnak gazdára.

Forrás: businessinsider.com

Tovább olvasok:

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram