Az Egyesült Államokban Bostonban található az egyik legteljesebb ókori egyiptomi gyűjtemény. Blackley dr. Serena Love egyiptológussal és Richard Bowman mikrobiológussal társulva itt és a Harvard gyűjteményében kutatott, hogy a kiállított használati tárgyakról nyert kovászt összehasonlíthassák egy óegyiptominak gondolt mintával, és utóbbit életre kelthessék, abban a tudatban, hogy ettől ősibb kovász aztán már a világon nincs.
Az ókori Egyiptomban a halottakat teljes lakásfelszereléssel indították útnak. Minél gazdagabb volt valaki, annál több tárggyal körülvéve temették el. Enni is volt mit bőven a Halottak Birodalmában: a Nílus nyugati partjára átkelve, ahová a sírokat a keleti parti élők világától elválasztva vájták vagy építették, a módosabb múmiák sírkamráiba a temetés alkalmával rengeteg étel is került. Howard Carter a Királyok Völgyében Tut ankhamon fáraó szinte érintetlen sírjának 1922-es felnyitásakor 48 ételesdobozt talált, benne marhasülttel, kilenc kacsával, négy libával, galambbal és más ehető szárnyasokkal. Számos helyről maradtak fenn kenyérsütéshez használt agyagedények is. Ilyen edények falára többezer éve tapadt kenyérmaradványokban bízott a csapat, és sikerült is begyűjteniük odaszáradt tésztadarabokat.
Blackley részletesen beszámolt az interneten a kísérletről, a felkészüléstől a kisült kenyérig. Rengetegen olvasták, és sokan kétkedtek a hír valódiságában. Az olvasók számtalan kérdést fogalmaztak meg, maga Blackley sem gondolta volna, hogy ennyi ember gondolatát megmozgatja.
Az egész úgy kezdődött, hogy Blackley egy sört készítő barátjától kapott egy darab óegyiptomi kovászt. Mint rendes tudós, benne is azonnal dolgozni kezdett a kétely és a bizonyítás vágya. „Honnan tudjam, hogy valóban ókori-e?” - megőrjítette a gondolat, hogy tudná érvekkel alátámasztani a feltételezést. Itt kapcsolódott be az egyiptológus és a mikrobiológus a folyamatba. Dr. Serena Love a múzeumokban esetleg fellelhető mintákkal szerette volna összehasonlítani Blackley kovászát, így számos intézményt felkeresett, hogy tésztamaradék után kutathasson a kiállított vagy raktárban tartott leleteken, a kenyérsütő formák belső falán.
A megszáradt tésztában lévő mikrobák óriás túlélők – és alapos vizsgálattal sokat elárulnak magukról. Az ókori Egyiptomban nem kemencében sütötték a kenyeret. Felforrósított agyagedényekben készítették, amit a földbe ástak, majd hamu és faszén került a tetejükre. Előfordulhatott, hogy így nem sült meg tejesen, maradtak nyers részek is, amikben élő anyagok konzerválódtak az utókornak. Reményeik beigazolódtak, találtak is elemezhető maradványokat. Az analízis bebizonyította, hogy 4500 éves anyag van a kezükben.
Blackley végül sikerrel járt, elkészült ősi anyagokat tartalmazó kenyere, melyet egy hieroglifával (a kenyér jelével) pecsételt le. Egy tudós számára egészen különleges élmény olyan kenyeret kóstolni, amihez hasonlót a Nílus mentén több ezer éve ettek.