A '80-as, '90-es évek amerikai filmjeinek visszatérő jelenete, mikor a főhősök fehér alapon piros sárkányos papírdobozból falják a kínai gyorsat a kanapén, a New York-i Chinatownban vagy akár útközben is. A "szilárd Starbucks", ami bárhol, bármikor fogyasztható, maximum egy mikrohullámú sütő kell hozzá, hogy felmelegítsük. A kínai ételek gyakori egytálétel jellegük miatt bőven adaptálhatók elvitelre és kiszállításra is, ennek egyszerűen megvan a kultúrája, a múltja, nem nézünk rájuk furcsán, nem vagyunk bizalmatlanok.
A kényszer szülte, hogy már az ajtónkig jöhetnek az ázsiai ízek, az összes minőségben: a színvonalas büfétől a bisztrós ételbáron át a klasszikus étteremig. Wang Mester a Gizella úti zászlóshajónak számító étterme, a pasaréti Mozium és a Biang Bisztrók kínálatát is ugyanúgy házhoz küldi. Éppen annyit módosítottak az étlapokon, hogy a kényesebb tételek (például a pekingi kacsa, tarisznyarák, fagylalt) nem kerülnek be a rendszerbe. Körültekintő lépés. Elmentünk Wanghoz, és egy papírzacskóban vittük haza a Gizella utcai étterem vendégeinek kedvenceit.
Ezt a papírzacskót csak azért emelnénk ki, mert olyan igényes kivitel, mintha egy Andrássy úti divatházban vásárolt selyemsálat rejtene — közben az ebédre (és vacsorára) valót rendezték el benne. Azt kértük, hogy egy olyan csomagot állítsanak össze nekünk, ami a legnagyobb közönségkedvenceket tartalmazza.
Például a rákkal és sertéshússal töltött, főtt és kicsit pirongatott derelyék (jiaozi), amelyek mindig jóleső előételek. Fűszeres-szezámos mártogatóssal kínálják, és a szállítás ellenére nem lett gumisabb vagy állottabb, abszolút tartotta a textúráját. Hiba lehet, amikor a batyuból harapás után kicsit visszaköszön a főzővíz, de Wangék tapasztalatának hála erről szó sem volt.
A ragacsos, dió méretű édes-savanyú oldalas falatkák ezúttal kicsit szárazabbnak bizonyultak, mint amit megszoktunk tőlük.
Egy nagy adag tojásos-zöldséges rizst kis tálkákba tálaltunk, ahogy azt az étteremben is szokás, így az ebéd alatt mindig jutott egy-egy falat belőle. A lótuszgyökeres gong bao csirkéhez elkelt a támogatás, mert a mogyoró, a csirke- és lótuszkockák között kisujjnyi csilipaprikák pihentek — pikáns tétel. A ropogós, különleges lótusz és a szecsuáni bors miatt lesz karakteres a fogás — sosem lehet megunni ezeket a csípős-citrusos aromákat.
A rizs mellett a Wang-féle húsos pirított házi tésztából is ettünk mellé — ez a vastagabb, búzalisztből frissen készülő tészta a Biang Bisztrókban is nagy favorit, jól terülnek rajta a szószok, laktató, egyszerűen jó a harapási élménye. Most sem csalódtunk benne.
Még sosem kóstoltuk náluk a fekete babbal és paprikával készített marhahúst, de jól állt az omlós marhának a zöldpaprika, szerethető kombináció, és szintén az a fajta fogás, aminek nem árt az idő múlása, akár másnap is újra lehet melegíteni, hasonlóan élvezhető marad.
Egyszerűen szerencsés műfaj Wang Mester házias kínai konyhája, az egytálételek, fűszeres-omlós húsok persze forrón, gőzölögve, éppen a konyhából kijőve a 100%-osak, de erre most még várnunk kell. Külön öröm, hogy megbeszélés és kikalkulált szállítási díj alapján egész Budapest területére szállítanak!
Wang Mester kedvenc illatos-gombás csirkéjének receptjét itt találja:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.