Van egy régi kabaréjelenet, melynek „Mi került ezen ennyibe?” a címe. Márkus László ízekre szed egy fotelt, mert nem érti, hogy miért kellett érte annyit fizetni. Az őrjöngés közepette csupa látszólag olcsó és értéktelen alapanyagot belez ki a bútordarabból. A csoki esetén más a helyzet: itt maga az alapanyag, a kakaóbab ára és minősége közt is zongorázni lehet a különbséget.
Monika Grabowska / Unsplash
A borok esetében magától értetődő, hogy a szőlő termőhelye alapvetően meghatározó. Miért lenne ez másképp a többi növénnyel? Természetesen a kakaóbabültetvények között is vannak nagyon értékes területek, melyek koncessziójáért harcokat vívnak a kereskedők.
A legkiválóbb csokikészítők terület, vagyis terroir alapon válogatnak a kakaóbabban.
Mivel a kakaóbab jellemzően harmadik világbéli országokban terem, jogosan merül fel, hogy a termelés költségei biztosan alacsonyan tarthatók ott, ahol egy keményen dolgozó munkás napi bére alig éri el az egy (!) dollárt…
Persze hosszú út vezet a kakaóbabtól a szépen csomagolt, egyedi csokoládáéig. Semmi nincs ingyen, így ennek a kalandos átalakulásnak a költségeit is a vásárló fizeti meg. A lánc végén a legfontosabb emberek, az ültetvényen dolgozók állnak, és nem lehettem biztos abban, hogy a drágább és jobb minőségű csokoládé magasabb ára befolyásolja a fizetésüket. Illetve addig nem voltam biztos, míg nem találkoztam az Askinosie Chocolate koncepciójával (a Wikipedia oldaluk itt elérhető).
Fotó: askinosie.com
A kávékereskedelemben elterjedt fair trade módszert követve a rövid láncú kereskedelemben hisznek, kiiktatva a folyamatból a viszonteladókat. De ez nem minden: a fair trade-et megfejelve partnereikké teszik a termesztőket, akik minden egyes eladott csoki után visszakapnak azok árából.
Így a gazda nem csak az alapfolyamatokban érdekelt, hanem sokkal inkább magáénak érzi a terméket is, a vásárlónak pedig jól átláthatóan kommunikálják, hogy az ő csokijukra elköltött pénz egy része közvetlenül visszajut a termelőhöz.
Ezzel nem csak remek marketinget csináltak a csokijuknak, de érdekeltté tették a termelőket, hogy a minőséget a kezdetektől érdekük legyen magasan tartani.
Jó dolog ez a fair trade, főleg, ha a folyamat átlátható, és nem csak fogyasztói lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál.