Mindkét városban örökre megállt az idő, mikor 79. augusztus 24-én a közeli Vezúv lávadugóját kirobbantotta a vulkáni működés. A suboto morte, avagy gyors halál Pompeji esetében hamueső formájában érkezett, és egyetlen pillanatba dermesztette a kétezer évvel ezelőtt éltek utolsó délutánját.
Mikor az ókori Rómára gondolunk, a féktelen jómódot hirdető, dekadens ünnepek és lakomák jutnak eszünkbe, ahol
rabszolgák hordták körbe a pacsirtanyelv-pástétomot
és a borral csordultig töltött amfórákat. A legenda szerint a vomitóriumban egy strucctoll szolgált arra, hogy a garatot ingerelve az előkelő vendégek gyorsan megszabaduljanak a telítettség érzésétől, és helyet adjanak a hosszú órákon át tartó dőzsölés következő fogásainak. Sokan vitatkoznak ezzel, de abban az ókorkutatók is egyetértenek, hogy Róma nemeseinek vacsorái egyszerre szóltak a különleges ételekről és a kiváltságosság fennen hirdetéséről. Így kerülhetett a tálcákra zsiráfsült, húsgombóc delfinből, főtt papagáj, medúzaomlett és pástétom birkaagyvelőből.
Azonban nem volt mindenki gazdag és nemes. A plebs gyakran vette igénybe az utcai árusok street food szolgáltatásait. Akik még akkor is igyeztek a vásárlók figyelmét felhívni, ha csak egy boltív alatt vagy fedetlen kocsiról árulták az ételeiket.
A római stret food helyek neve thermopolium volt, amelyek egyben az ételek melegen tartását is szolgálták. Leülni itt nem lehetett, kimondottan kézbe fogható, útközben fogyasztható ételeket és italokat kínáltak. Pompejiben tudomásunk szerint legalább 80 ilyen hely működhetett. Az ételeket és italokat a pultba mélyesztett agyagszilkékben és amfórákban tárolták.
A street food olyan népszerű volt, hogy a legjobb szakácsokat hírességként tartották nyilván, a mai celebséfekhez hasonlóan. Bizonyos nem hivatalos jóslatok szerint ezzel nem árt óvatosnak lenni: ők a szakácsok aránytalan istenítését egy civilizáció összeomlásának előfutáraként értelmezik.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.