Korábbi beszélgetésünk során említetted, hogy sok helyre képtelenség asztalt foglalni nyugati turistaként. Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű utazás alkalmával az ember le is mondhat róla, hogy a legmagasabb színvonalú helyekre eljuthasson?
Nem teljesen lehetetlen, de nagyon nehéz foglalni. Ennek az egyik oka a „gasztroőrület”, ami továbbra is tetten érhető az egész világon – van párszáz ember, akik mindig szeretnének bejutni a legnívósabb, Michelin-csillagos vagy egyszerűen csak éppen felkapott helyekre. Ázsiában ez az egész például már odáig gyűrűzött, hogy van egy másodlagos piacuk, amihez készült egy weboldal, ahol adott éttermekbe 2000 dollárért árulnak egy ülőhelyet. Tehát, ha valakinek összejön a foglalás egy helyre, egyszerűen csak továbbértékesíti, mintha csak egy koncert- vagy színházjegy lenne. Ez azt jelenti, hogy valaki 2000 dollárt fizet egy másik embernek pusztán azért, hogy ott lehessen egy étteremben, de természetesen még ezen felül értendő a fogyasztása. A séfek és tulajdonosok nyilván nem örülnek ennek, mert ők próbálják tartani a racionális árazást, valaki más pedig megkeresi rajtuk ennek a tízszeresét. Tehát akinek eredetileg asztalt akarnak adni, lényegében visszaél a helyzettel. Ezek a tapasztalatok is ahhoz vezetnek, hogy Ázsiában egyre kevésbé szavaznak bizalmat a külföldi vendégeknek.
Ezzel szemben a helyi vendégekkel tényleg nincsen probléma?
A japánokkal biztosan nem, mert ők mindig jönnek, mindig pontosak, mindig fizetnek, nem részegednek le és nem hangoskodnak. Tudják, hogy milyen ütemben kell enni, hogyan kell viselkedni. Teljesen más a vendégek attitűdje. Olyat például még nem láttam, hogy valaki ne evett volna meg valamit, mondván, hogy nem ízlik neki. Tehát kis túlzással inkább lenyomja a torkán, minthogy megsértse a séfet. Amerikában, Európában így Magyarországon is inkább az a jellemző, hogy „mindig a vendégnek van igaza” és jellemzően a vendég úgy is érzi, hogyha ő fizetőképes, akkor mindent megtehet. A japánok hiába fizetnek ki ugyanúgy tetemes összegeket az éttermekben, mégis hálásak azért, hogy a másik fél vendégül látja őket.
Hoshinoya – "már a hely megközelítése is filmbeillő"
a Hoshinoya felé vezető hajóút
Meg tudnád nevezni a három legemlékezetesebb éttermi élményedet Japánból?
Gyakorlatilag minden éttermi látogatás önmagában élmény, hiszen az a fajta profizmus, ami az alapanyagokban, a mozdulatokban az egész körítésben tükröződik már önmagában lenyűgöző. De például sikerült másfél évnyi próbálkozás után bejutnom egy privát étterembe, ahová nem volt semmilyen kapcsolatom, pedig tényleg minden foodie és gasztronómiához kapcsolódó ismerősömet megkérdeztem, Amerikától-Ázsiáig. A látogatás kellőképpen eufórikus is volt, utána gyakorlatilag kint óbégattam az utcán örömmámorban úszva – pedig nem szoktam ilyet csinálni, különösen nem fényes nappal.
A Hoshinoya – ez a ryokan, vagy tradicionális japán fogadó egy luxus verziónak minősül
Magyarországon hozzászokhattunk ahhoz, hogy a hotelek éttermei sem szoktak különösebben izgalmasak lenni, így egy igen emlékezetes pár nap volt, amikor Kyotoban egy ryokanban, tehát egy tipikus japán fogadóban – vagyis annak egy meglehetősen luxus verziójában, a Hoshinoyaban jártam. Már a hely megközelítése is filmbeillő, ugyanis egy saját kis hajóval vittek oda, a mólón már vártak engem a vendégfogadó alkalmazottak. Ezt követően át kellett öltöznöm a saját ruhámból tradicionális, japán öltözékbe. Elkísértek a folyópartra, ahol elfogyaszthattam az üdvözlősüteményt és egy matcha teát. A vacsora hasonlóan fantasztikus élmény volt és mégis azt kell mondanom, hogy az étel maga nagyjából 15%-nyi szerepet játszott ebben, pedig számomra az szokott lenni a legfontosabb. Azonban egyszerűen a környezet, a természet, a kiszolgálás, az építészet, a bútorok, minden egyes apró részlet, az egész körítés arról szólt, hogy akkor és ott csak és kizárólag erre az élményre figyeljek és teljes egészében megéljem azt.
Hasonlóan izgalmas volt, amikor Tokyoban a Trunk House nevű hotelben jártam, ami lényegében egy olyan ház, ahová egy vendég egyedül, vagy egy partnerével érkezhet. Itt van két szakács és két komornyik, akik a tartózkodás során csak és kizárólag azzal az egy vagy két vendéggel foglalkoznak. Először felmérik, hogy milyen programokra van igény, majd mindent megszerveznek ennek megfelelően, például halpiac látogatást vagy különböző, nagyon érdekes termékeket árusító kereskedők felkeresését. Emellett pedig az üdvözlőfalattól kezdve a főételeken és desszerteken át mindenben figyelembe veszik, hogy mire van igény, mikor mire kíváncsi a vendég. Minden személyre van szabva, és folyamatosan biztosítanak a 100%-os figyelmükről.
Trunk House
Összességében akkor elmondhatjuk, hogy Japánban tényleg bármilyen különleges élményt meg lehet kapni, ha hajlandóak vagyunk eleget fizetni?
Szerintem az a jó a szigetországban és azért érdemes oda ellátogatni, mert minimál büdzsével, hátizsákos turistaként is elképesztően lehet élvezni. Tehát nem arról van szó, hogy csak a nagyon különleges, nagyon exkluzív, drága helyek tudnak egyedülálló élményt nyújtani. Ha a kisebb közértekből vásárolod a szendvicseket, a melegételt vagy éppen desszerteket - kifejezetten jó ár-érték arányban - akkor is nagyon jókat tudsz enni és rácsodálkozni, hogyan lehetséges, hogy például egy ilyen szintű és minőségű sütemény van becsomagolva egy kisboltban. Nincs olyan, hogy már kicsit megszáradt, kicsit megbarnult vagy nem ropog az a része, aminek kellene: minden esetben, a legalacsonyabb költségű tételeknél is megkapod a magas minőséget.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.