„Ki lesz ma a sofőr?” – Légli Ottót kérdeztük a „zéró toleranciáról”

A novekedes.hu vállalkozói magazinnak adott interjúban emelt szót ismét a témában Légli Ottó, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnöke:

„Március közepétől a vírus miatti gazdasági válsághelyzetben gyakorlatilag leállt a szállodákat és vendéglátóhelyeket magába foglaló HoReCa-piac, és ez a minőségi borok értékesítésében jelentős visszaesést okozott. (...) Szerinte jelentős fogyasztásösztönző lépés lenne az is, ha Magyarországon megszűnne a gépjárművezetők alkoholfogyasztásával szembeni zéró tolerancia, amelynek eltörlését a HNT szintén régóta javasolja, de a mostani gazdasági krízis elmúltával különösen fontos keresletnövelő tényezőnek tartaná.”

A körülbelül egy hónappal ezelőtti nyilatkozat után kíváncsiak voltunk, hogy lett-e foganatja az Agrárminisztérium felé nyújtott beadványuknak. Légli Ottó elmondta, hogy több mint húsz témáról volt szó az idei indítványukban, amelyek közül a leghangzatosabb nyilván a régóta vitatott zéró tolerancia kérdése.

Az eredeti gondolat a 2010-ben kiadott Borászok 12 pontja volt, amelynek utolsó pontja ugyanez.

Az elvontabb és a gyakorlatias megközelítés:

A bor kultúra és „ki lesz ma a sofőr”?

Hogy mely kérés meddig jutott a tíz év alatt, legyen szó az áfakörről vagy a szőlészetekben idény jelleggel foglalkoztatás kérdéséről, azt nem elemeznénk most ki, de így hangzanak a felvetések; mi pedig most kizárólag a 12. ponttal foglalkozunk.

A borászok 12 pontja

1. A szőlészet és borászat kiemelt mezőgazdasági ágazatként történő kezelése.
2. A bor jövedéki- és termékdíj szabályozás jelenlegi formájának megszüntetése.
3. A hegyközségi törvény és rendtartások újragondolása.
4. A kutatás és az oktatás megújítása.
5. A mezőgazdasági alkalmi munkavállalás egyszerűsítése.
6. A forgalomba hozatali engedélyezés európai normákhoz igazítása.
7. A támogatások igénylésének egyszerűsítése.
8. Kormányzati tanácsadó bortestület létrehozása.
9. Országos bormarketing kialakítása az árubor termelők felügyeletével.
10. Szőlő- és bortermelő települések építészetének különleges felügyelete.
11. Saját készítésű párlat és pezsgő forgalmazási lehetőségének egyszerűsítése.
12. A borfogyasztás és gépjárművezetés viszonyának ésszerű szabályozása.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa érvelése szerint a bor nem pusztán alkoholos ital, hanem velünk élő kultúra. Vidéken pedig nem áll rendelkezésre olyan lefedettségű és gyakoriságú tömegközlekedés (mint Budapesten), ami segítené a vendéglátóhelyeken történő borfogyasztást.

Tény, hogy nincs olyan alkoholfajta, amelynek szerepét a gasztronómiában a boréhoz lehetne hasonlítani

A sörértés- és sörfogyasztás szemmel láthatóan szintet lépett az elmúlt évtizedben, a ginkultúra egyfajta sarjadzását éljük itthon, végre működnek színvonalas koktélbárok hazánkban is, és még sorolhatnánk a biztató példákat – de a bor egy külön univerzumot képez.

„Lehetetlen állapotnak tartjuk 2020-ban, hogy egy igényes vendég nem tudja élvezni egy étteremben kínált borokat a vacsora mellé.

Még mindig úgy kell megszervezni egy utat egy étterembe, hogy ki lesz a sofőr. Hogy élvezhet valaki egy kiválóan elkészített sügért, ha kólát ihat hozzá, nem egy száraz olaszrizlinget?” – kérdezi Légli Ottó.

Természetesen, ha nem is muszáj kólát inni, mindenki érti a hasonlatot: ha ízre (és nem vízre), netán plusz élményre vágyunk, a bor nem véletlenül élvez kiemelt szerepet.

„A gasztronómia fejlődése látványos, bor nélkül ma már szinte elképzelhetetlen egy teljes éttermi élmény. A bor élvezete, amikor társaságban asztal mellett fogy el, egy egészen más minőséget képvisel. Itt emelkedik a bor a valódi, megérdemelt státuszára.”

60-80 százalékos visszaesésről számolt be a borágazat idén tavasszal. A képlet bonyolult, hiszen míg a vendégéglátói szektor majdhogynem lenullázódott, a többféle csatornán keresztül megvalósuló otthoni fogyasztás felerősödött. Ezután további szakadékot képez a vidéki és a budapesti kereslet, hiszen most látszódik igazán, hogy a fővárosban működő vendéglátóhelyek milyen magas arányban szolgáltak ki turistákat.

Kapható virsli 600 és 3000 forintért is. Pontosan ugyanez vonatkozik a borokra is. Magyarország a maga 60 ezer hektárjával, az adottságaival közel sem használja ki a teljesítőképességét.

A piac szabad, és mi is azt mondjuk, hogy virágozzék minden virág, minden termelő találja meg a maga vevőjét. Mi nem tartjuk jó iránynak az olcsó tömegbor kultúra nélküli fogyasztását. A borivó népek tudják, hogy a jó bornak élményt, világlátást, odafigyelést, ízeket kell nyújtania, ami tökéletesen illeszkedik a megújuló gasztronómia alapelveihez.

A bor nem egyenlő a részegséggel. A francia diákok egyetemen kapnak egy kancsó bort a menzán. A jó bor jó egészség. Egyelőre nem értünk el eredményt amellett, hogy kis mennyiségű bort fogyaszthassunk egy étteremben úgy, hogy utána vezessünk is, de bízunk benne, hogy a nyugat-európai példákat követve hamarosan eljön ez az idő is.”