A szendvics eredeti japán változatának alapja a puha, pirítatlan fehér kenyér. A maximális puhaság elérése érdekében még a széleit is levágják, így léphet igazán főszerepbe a ropogós bundába burkolt, belül omlós és szaftos rántott hús szelet, vagyis japánul a katsu.
A japánok a bundázáshoz a már nálunk is ismert, saját fejlesztésű panírmorzsájukat, a pankót használják. A rizsfogyasztó Távol-Keleten a kenyérsütést az európaiaktól tanulták, és ez a kulturális örökség pankó elnevezésben is visszaköszön: a pão ugyanis portugálul kenyeret jelent, a ko pedig japánul lisztet. A pankó nagy előnye a mi panírozómorzsáinkhoz képest, hogy jellemzően darabosabb, ennek köszönhetően a hús sütéskor sokkal kevesebb zsiradékot szív magába.
Bár a szendvics wagyu marhából készült verziója a közelmúltban az Instagram egyik sztárja lett, az eredeti japán katsu sandót rántott csirkemellfiléből vagy sertésbordából (japánul tonkatsu) készítik. A szendvicsben a zöldségfélék egyértelműen háttérbe szorulnak: leheletvékonyra gyalult nyers káposztán kívül más zöldségre ne számítsunk.
És most jön a lényeg! A szendvicset az erőteljesen aromás tonkatsu szósz tölti meg igazán élettel. A zöldség- és gyümölcspüréből, valamint malátaecettel készülő, sötétbarna szósz Japán válasza a brit Worcestershire-mártásra. A történet végül a kultikus státuszba emelkedett, lágy, japán Kewpie márkájú majonézzel lesz kerek, amely kiválóan ellenpontozza a tonkatsu szósz markáns ízjegyeit.