Kíváncsiskodó vendégtekintetek: vajon tényleg itt a Csernus? Egy héten belül többször is jártunk ott, és valóban ott volt, minden alkalommal. Nem szerepelt, főleg nem celebkedett, de mindig foglalatoskodott éppen valamivel. Padlizsánt füstölt a hőségben, parázson. A kültéri kemencében sülő kenyereket felügyelte, majd kávét készített, vagy éppen beállt kasszásnak. Ha nem tudnánk, ki ő, még csak házigazdának sem néztük volna, annyira nem a tőle megszokott, finoman szólva is domináns szerepben lépett fel a saját territóriumán.
Igazi falusi vendéglátás ez, a szó szoros értelmében, olyan ugyanis, mintha tényleg vendégségbe érkeznénk. A Csendülő főztjéért Csernus felesége felel, és itt dolgozik a sógora is. Mint vendéglátóhely nehezen behatárolható, és talán merőben felesleges is a skatulyázás.
A tulajdonosai sem sokat feszengenek azon, hogy pontos definíciót adjanak a vendéglátás ezen formájára. Minden nagyon saját, mégsem érezzük úgy, hogy illetlenül tartózkodnánk a személyes tárgyak, festmények, grafikák, ódon falusi bútorok között. Amikor le akarjuk fotózni a mutatós Berkel mérleget és mellette a Berkel-szeletelőt, a háziak nem kezdenek lázas pakolásba.
Maradhat úgy minden tárgy, ami egyébként is ott lenne. Noteszek a Berkelen, előtte Galliano Vanilla likőr, a háttérben italokkal, könyvekkel és társasjátékokkal rogyásig rakott könyvespolc, a stelázsin sorjázó drága tömények pedig úgy foglalnak helyet a beltérben, akárcsak otthon, nincsenek elzárva a vendégek elől.
Ez a keresetlenség teszi, hogy nem kérdezi meg az ember, leheveredhet-e hátul a fűbe, és nem is fog rászólni senki ezért. Nem is igen érezzük étteremben magunkat, jóllehet étteremként is üzemel a Csendülő, mellette szállást is adó vendégházzal.
Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán járunk, a Bükki Nemzeti Parktól picit délre, a hegység lábánál. Dús zöld, amerre a szem ellát. Erre inkább dombos-lankás a táj, a háttérben a hegyek magasodnak. Borvidéken járunk, mindenfelé pincék, sőt komplett pincesor is várja a borturistákat, a Csendülőt pedig a csöpp Noszvajon találjuk.
Már ha keressük, ugyanis sem cégér, sem a vidéken megszokott, távolabb elhelyezett irányjelző tábla nem segít megtalálni a Csendülőt. Ennek ellenére láthatóan megtalálja a közönsége, hiszen a heti nyitvatartás első napján, csütörtökön már délelőtt tízre megtelik a terasz reggelizőkkel, egy vasárnap délutáni próbálkozásunk alkalmával pedig ülőhely sincsen, sem a teraszon, sem a kertben, sem bent, a házban.
Tudja persze mindenki – vagy majdnem mindenki –, hogy a jó kávén, izmos italsoron és házias ételeken túl az extra itt maga Csernus Imre. Ahogy egy vendég mondja lelkesen a pénztárba beálló tulajdonosnak: „drága doktor úr”. A kórházi praxisával felhagyott pszichiáter nem hagyta el egészen a pályát, mind a mai napig edzi (lelkileg) a magyar női vízilabda-válogatottat, vállal céges coach-megbízásokat, és pszichológiai előadásokat tart országszerte.
Egy cikkben kényelmi zónának nevezték a Csendülőt. Az egyébként sem idegbajos Noszvajon is egy külön kis világ ez, az asztaloknál lejjebb található, füves-dobogós részt is használják pszichológiai workshopokra, előadásokra. A hetekben Aranyosi Péter humoristával stand-up-olt itt Csernus.
A ház egyik büszkesége a Marzocco, ami nélkül ma már nincs itthon magára valamit is adó újhullámos kávézó. Ötféle blend készült az egri Depresso számára (szintén Csernus-hely) Nezvál Máté, a 42 Coffee pörkölőjének közbenjárásával.
Épp úgy ér ide beülni kávézni, mint egy komplett ebédre. Vacsorát nem mondanánk, mert meglepetésünkre hatkor zár a Csendülő. A válogatott borok és röviditalok nem csábítanak itt éjszakába nyúló duhajkodásra, tényleg inkább mintha otthon lennénk, és nem vendéglátóhelyen.
Mivel Segal Viktor hathatós segítséget nyújtott a 2015-ben Eger főterén megnyitott Depresso konyhájának kidolgozásában, nem is számítottunk ennyire házias ízekre. Itt egy másik világ tárul fel, mint a Depressóban: a lecsó és a paprikás krumpli nem spórolósra vágott házikolbász-karikákkal érkezik, technológiai truvájok nélkül, ízre-állagra is, akárcsak otthon.
Sajtok szabadon, kabátszalonna, lusta asszony rétese, káposztás kocka és túrós csusza házi tésztából
– hirdeti girbe-gurba krétaírással a napi ajánlatot a tábla, szivaccsal tűnnek el róla az aznapra elfogyott tételek. Az ákom-bákom betűk különleges tonicokat és gineket is hirdetnek, egészen sajátos elegyeként az otthoni ízeknek és a menő italoknak, a specialty kávéktól a rövidekig.
A kiszolgálás egyébként épp olyan egyedi, mint a hely maga. Van benne egyfajta természetesség és esetlegesség, olykor hosszabb időre eltűnő munkatársakkal. Mégsem zavaró, itt egyébként is lassabban csordogál az idő, és egyébként is annyira komfortosan érzi magát az ember, hogy akár be is kopogna a konyhaajtón, ha valami valóban sürgős lenne. A városi vendéglátásból jól ismert, olykor művi kedvességnek sincs nyoma. Amikor a pincér nem értett valamit, nem erőltetett magára bájmosolyt, mondhatni úgy reagált, mint egy normális ember. Mégis, amikor csípőset kértünk, többféle verzióban érkezett, igazi, vidéki ízekkel (nem a kiábrándító Erős Pistával), plusz fizettség nélkül.
A kertben aztán van időnk és terünk a filozofálgatásra, hogy átjárjon a szó zamata: csend, csendül, ülő, dűlő... A Csendülőben most semmit nem érezni a Covid árnyékából, tán a fellendülő belföldi turizmus is jót tesz neki. Akárcsak az itt megpihenőknek a vendéglátás e rendhagyó, sallangoktól mentes formája.
Árak: levesek 1790 Ft, főételek 1890-2690 Ft, desszert 840 Ft
Csendülő
Cím: Noszvaj 3325, Deák Ferenc út 46.
Nyitvatartás: H-Sz zárva, Cs-P 09:00-18:00, Szo 09:00-19:00, V 09:00-18:00
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.