Körülbelül 61 cm magasra nő, levelei ezüst és zöld színben pompáznak. A termés kezdetben krémfehér, csíkokkal tarkított, majd zöldre, később pirosra változik, bár csíkjait soha nem veszíti el teljesen. A serrano vagy cayenne paprika mutációja, amely az albinizmus recesszív génjét hordozza, és egészen a közelmúltig szinte kizárólag az USA közép-atlanti partvidékének Chesapeake-öböl menti részén termesztették.
A halpaprika napjainkban újra népszerűségnek örvend a régióban, ám ez nem volt mindig így. Nem is olyan régen a teljes eltűnés réme fenyegette ezt a különleges hozzávalót. Az, hogy ma ismét ott szerepel a marylandi piacok választékában, egy mélyhűtőben talált befőttesüvegnek köszönhető.
William Woys Weaver, marylandi író és néprajzkutató 1995-ben úgy döntött, hogy ideje kipakolni és leolvasztani azt a mélyfagyasztót, mely egykor nagyapjának, H. Ralph Weaver-nek a tulajdonát képezte. A hűtőláda alján pedig felfedezett egy különös befőttesüveget, mely tele volt furcsa magokkal.
Azüvegben a halpaprika magjai rejtőztek, melyek érdekes úton jutottak el a hűtőládáig. Horace Pippin afroamerikai művész ajándékozta a magokat a Weaver családnak, hálából. H. Ralph ugyanis egy meglehetősen népies gyógymóddal, a család birtokán álló kaptárakban lakó méhek csípéseivel kezelte a művész köszvénytüneteit.
A kezelésre, melynek sikerességét az ajándékmagok is bizonyítják, valamikor az 1940-es években került sor, a magok pedig azóta várták, hogy valaki felfedezze, és használatba vegye őket.
Az maglelő unoka pedig a lehető legjobb helyhez fordult segítségért. Átadta őket a Seed Savers Exchange-nek, egy nonprofit szervezetnek, amely őshonos haszonnövények katalogizálásával, megőrzésével, és termesztésével foglalkozik. A vállalkozás regenerálta a magokat, és nekiláttak, hogy palántákat neveljenek belőlük. Kísérletezni kezdtek, hogy az egykor népszerű, de feledésbe merült paprika vajon piacképes maradt-e.
A halpaprika történetét nehéz nyomon követni, mivel eredetileg a Marylandben rabszolgasorban élő afroamerikaiak termesztették, akiknek kevés lehetőségük volt arra, hogy történetüket papírra véssék. Egy bizonyos Michael Twitty élelmiszertörténész úgy véli, hogy a paprika valamikor a 19. században került Marylandbe haiti kereskedőktől, miután Haiti 1804-ben függetlenné vált Franciaországtól, kereskedelme fellendült az Egyesült Államokkal. Ekkoriban Baltimore volt az egyik leggyorsabban növekvő város, és a halpaprika eljutott a piacokra, majd a rabszolgák és a szabadok kertjeibe.
Twitty úgy véli, hogy a paprikát a 19. századi és a 20. század eleji konyhákban a tenger gyümölcseihez hasonló pörköltekben, például gumbóban és krémlevesekben használták. Egyes szakácskönyvek, például Harry Franklyn Hall 1901-ben megjelent 300 Ways to Cook and Serve Shellfish című szakácskönyve, mely a tenger ajándékainak elkészítéséről mesél, bizonyos receptekben meg nem nevezett csípős paprikákat említ. Hall, egy afroamerikai szakács, az érintett régióban élt, és könnyen lehet, hogy a halpaprikára utalt.
A magmentő szervezet munkáját siker koronázta. A palánták növekedtek, és látványos, bő termést hoztak. A magok hamarosan kereskedelmi forgalomba kerültek, és vállalkozó kedvű gazdálkodók és farmerek kezdték termeszteni őket. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a környékbeli éttermek is megtalálják a különleges, múltban gyökerező, és újra elérhető fűszerpaprikát.
A halpaprika népszerűsége gyümölcsös, mégis fűszeresen csípős ízében, és egyedi megjelenésében állt. A múlt szakácsai a növény krémfehér terméseit keresték, és értékelték a legtöbbre. Összegyűjtötték a fiatal paprikákat, megszárították, és megőrölték őket, csípős extrát, gyümölcsös fűszerezést adó alapanyagot képezve. A fehér színű őrlemény rendelkezett az őrölt cayenne és az aprított habanero minden jó tulajdonságával, de nem festette meg az ételt, így az előbbiekkel ellentétben olyan receptekhez is lehetett használni, amiknek a színvilágát elrontotta volna a belekerülő piros paprikapor.
A rabszolgaság eltörlése, de még inkább a háztáji gazdálkodás háttérbe szorulása majdnem a halpaprika végét jelentette. Az, hogy ez a különleges növény újra gumbót fűszerez, az nagyban köszönhető egy elkötelezett magmentő alapítványnak, és egy adag, mélyhűtőben várakozó paprikamagnak.
Forrás: bbc.com
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.