Palágyi Esztert öröm volt kifaggatni, olyan lelkesen mesélt erről az édességről, ahogyan csak egy büszke alkotó tud. Hogy miről is van szó? Az étterem étlapján az elődesszertek között találjuk Costes lépes méz néven. És máris megindokolnánk azt is, hogy miért látjuk a kortárs hazai fine dining valóban ékes példájának.
- Csúcskategóriás magyar termékből készül
- Egy klasszikus magyar étel adta az ötletét (mézes krémes)
- Átgondolt és kifinomult formában jelenik meg a tányéron
- Kreatívan, játékosan tálalják, a vendéget is bevonva az élménybe
- Komplex élményt nyújt, az ízek mellett gyönyörű látvánnyal és a fogás kedvéért készült illattal
Lehet vitatkozni a fine dining jelenén és jövőjén, szerepén a gasztronómiában. De igenis létezik, és van egy rajongótábora is, akik értik és értékelik azt az összetett munkát, aminek eredményeképpen egyetlen fogás is élménnyé válik az asztalon, és fontos üzenettel is bír. Legfőképpen arról, hogy (esetünkben) olyan minőségű méz áll rendelkezésre hazai termelőtől, amely a világ bármely pontján megállná a helyét.
A Kőteleki Kaptár mézei Vajjon Csilla ötödik generációs fiatal méhész nevéhez kötődnek. Lehet velük találkozni kézműves termékek vásárain, és bárcsak éttermek hosszú sorát közölhetnénk most, akik Kőtelekivel (vagy más prémium) mézekkel hajlandóak csak dolgozni...
Egy kis érdekesség: Palágyi Eszternek mézallergiája van, ezért csak nagyon piciket tud kóstolni a mézekből. "Ezek a mézek viszont annyira tiszták, hogy meg tudok enni belőlük akár három-négy evőkanállal is, ami a kommersz mézek esetében elképzelhetetlen volna". Ez annyiban érdekes gondolat, hogy az utóbbi évtizedben extrém méreteket öltő ételallergia és -intolerancia mögött vajon mennyiben áll valóban a tiszta élelmiszerek iránti túlérzékenység, és mennyiben lehet szó arról, hogy az iparilag előállított vagy módosított élelmiszerekre reagál egyre kétségbeesettebben a szervezetünk? Ez a kérdés persze messzire vezet. Mindenesetre maga a lépes méz egy teljesen természetes élelmiszer, olyannyira, hogy anélkül készül, hogy emberi kéznek hozzá kellene nyúlnia. A méhek szorgos munkája.
A Costes lépes méze úgy érkezik az asztalra,
akár a világ legizgalmasabb fine dining éttermeiben.
Kapunk egy tálkát, ami szotyival van kibélelve, a közepén friss napraforgóval. Ennek a közepén egy mézostya fekszik, ezt kell bedugni a baloldali kép felső sarkában látható "méhkasba".
Méhkas, tárulj!
Ez kvázi kulcsként működik, a gyékényből készülő méhkast mintázó pedig valójában egy cloche, ami így kerül le a tányérról. A desszert tehát így tárul a vendég elé, nem maga a tányér érkezik, hanem a méhkas (cloche).
Az ezüst méhecske díszítésű tányér természetesen saját tervezésű. A kivitelező pedig a Bocuse d'Or kis ezüstbográcsait készítő cég volt. Nem kevesebb, mint 8 hónapos munka eredménye lett, hogy megszületett az az ideális tányér, amivel Eszter már elégedett volt.
A csúcséttermek világában jól ismert az illatokkal való tudatos játék. A Costes lépes mézhez passzoló saját parfüm készült, egy citrusos-bergamottos illat, ami a képen látható kis állványon érkezik egy parfümcsík formájában. Hát, igen. Egy desszert, ha élmény.
Csak megsúgjuk, hogy teljes degusztációs menü elfogyasztása nélkül, csak egy-két fogás vagy akár egy kávé és desszert erejéig is be lehet ülni a Costesbe. Ha high-end gasztroélményre vágyunk.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.