A konyhaművészet leggyakrabban kerüli a túlságosan csípős ízt, mivel egész egyszerűen elnyomja a többi ízt. A hőnek jobb esetben az alapízek – a sós, az édes, a savanyú, a keserű és az umami – komplex világát kéne teljes mértékben beizzítania.
A legjobb csípős szószokra jellemző még a füstös, a fokhagymás és a savas ízvilág, és bár a végeredmény egy összetett ízkompozíció, mégis érezzük az eltérő ízrétegeket. A csípős szószok lényege a chiliben rejlik, amelyet folyékony halmazállapotúvá változtatnak, pürésítenek, ecetet, zsiradékot vagy más folyadékot adnak hozzá,
és voilá: kész a folyékony tűz.
A felhasznált paprikák csípősségérzete a kapszaicin nevű alkaloid tartalmához mérten változik. Az alábbi globális lista a nyelvperzselő főzetek sorából merít.
Chiliolaj (Ázsia)
A pofon egyszerű csípős szósz, amely könnyen elkészíthető és nem csak Ázsia-szerte készítik és fogyasztják. A chiliolaj felhevített növényi olajba tett szárított piros chilipaprikát takar. A paprika a keverék hűlése közben „beoltja” az olajat, így az remekül használható főzés során vagy dresszingekbe. Az elérni kívánt csípősség szellemében akár a chiliket is használhatjuk.
Cholula (Mexikó)
Mexikó számos csípős szósznak ad otthont, így nehéz kiemelni egyet a sorból, de a Cholula a Tabascóhoz és a Srirachához hasonlóan a szószok egyik királyának mondhatja magát. Mi most egy Mexikóban bárhol fillérekért elérhető verzióját mutatjuk a képen.
Sambal (Indonézia)
A sambal egyfajta gyűjtőnév az indonéz csípős szószok garmadájára. Számos verziója létezik az egyszerűbb sambal oelektől kezdve – amely friss chilit, sót, ecetet és némi cukrot tartalmaz – a sambal bajakig, amelybe hagyma, cseresznyeparadicsom, garnélarákpaszta és ha van éppen kéznél kukuidió (a makadámiadióhoz hasonló) is kerül.
Sriracha (Thaiföld)
Chili, ecet, fokhagyma, só és egy kis cukor – ezek alkotják a világ legkedveltebb csípős szószát. S bár a sriracha kétségtelenül Thaiföldről ered, a popkultúra részének számító vibráló színű, kakakos műanyagpalack egy vietnámi-amerikai bevándorlónak köszönhető, aki szorgos munkájának gyümölcseként egy egyszemélyes üzletből kovácsolt milliókat érő üzletszörnyeteget.
Tabasco (Louisiana, USA)
Azon tény hallatán, hogy a Tabasco 95%-a víz, azt gondolhatná az ember, hogy vérszegény szószról van szó, de ez távolról sincs így. A visszafogott chilipaprika-tartalom célja, hogy ne kezdjen el füstölni a fejünk. A határozottan folyékony halmazállapotú szósz kiemelkedik a jellemzően krémszerű szószok sorából. Népszerűsége globálisan töretlen, de Amerikában szinte tényleg mindenhol megtalálható. Mindemellett ha igazira vágyunk, nem is olyan egyszerű elkészíteni, mivel három évig tart az érlelése.
Kocshudzsang (Korea)
A kocshudzsang lassan három évszázada a koreaiak legkedveltebb csípős hozzávalója. Ízét erjesztett szójabab és ragacsos rizs teszi teljessé. Sokkal finomabb, mint amilyennek hangzik, és jellemzően a pibimbap nevű koreai rizses-húsos fogásra kanalazzák.
Achaar (Törökország)
Egy paradicsom relish, amely ecetes gyümölcsök és zöldségek – például mangó, paradicsom, hagyma, uborka, lime, karfiol –, illetve chili elegyével éri el a lángra lobbantó chutney hatást.
Acuka (Törökország)
A Szíriában muhammara néven futó szószba Aleppo paprika, illetve néhány kellemesen egzotikus hozzávaló, azaz gránátalmamelasz, dió és kenyérmorzsa kerül, amelynek a végeredménye egy kifejezetten masszív állag és íz.
Nam Phrik (Malajzia)
A Nam Phrik, azaz „chilis víz” thai paprikát, garnélarák- vagy halpasztát, fokhagymát és vöröshagymát rejt. Ezek a hozzávalók egyébként megannyi északkeleti-ázsiai csípős szósz lényegi összetevői, különös tekintettel Észak-Thaiföldre és Malajziára. Számos válfajuk létezik, a nam phrik ong például paradicsomot és disznóhúst (!) is tartalmaz. Mártogatósként izgalmas gasztroélményt ígér, főleg, ha malacbőrt tunkolunk bele.
Harissa (Észak-Afrika)
Észak-Afrika és a levantei országok térségében közkedvelt vörös szósz, amelynek a kömény és a koriander kölcsönöz egyedi ízvilágot.
Aji (Dél-Amerika)
Az aji amarillo paprikából készült különféle szószok narancssárgálló vagy zöldellő színfoltjai Dél-Amerikának. A szósz a zsenge paprikának, a koriandernek és a limelének köszönhetően narancsszínű vagy halványzöld színben pompázik.
Ti-Malice (Haiti)
Ez a szósz a hagymarajongók gyomrának kedvez sok-sok salottahagymával, paradicsommal, fokhagymával és a jellemzően a karibi térségben fellelhető scotch bonnet paprikával. Nevét a haitii folklór Lokihoz hasonló svindleréről kapta, aki csípős szószba mártotta eleségét, nehogy éhes barátai megegyék. Ez azonban nem tartotta vissza őket, és a monda szerint az egész falu szószfüggővé vált.
Buffalo szósz (Buffalo, New York, USA)
A cayenne bors, az ecet és a fokhagyma jótékony cinkossága vajjal táncot lejtve mámoros pácba öltöztet minden csirkeszárnyat. Nem csoda, hogy világszerte népszerű.
Scotch Bonnet paprikaszósz (Jamaica)
A karibi térség egyik leggyakoribb paprikájának népszerű szószba öntött változata. Szinte minden büfében ott pihen az asztalon, ráadásul kulcsfontosságú szereplője a szigeten őshonos jerk főzési stílusnak, amely során a húsok száraz vagy nedves, de mindenképpen csípős pácot kapnak.
Shatta (Egyiptom)
Vörös chili, olívaolaj, petrezselyem és paradicsom. Mondhatni egy szimpla csípős paradicsomszósz, amely eléggé hasonlít az olasz arrabiatához, de a piramisok országában főleg az egyik nemzeti fogás, a lencsét, rizst, csicseriborsót magába foglaló koshari önteteként közkedvelt.
Piri-piri (Portugália)
Egy igazi dél-amerikai, portugál és afrikai kultúrhibrid. A piri-piri működhet száraz pác formájában is, de serrano chilipaprikával, ecettel és citrommal elegyítve szószként világsikerre tett szert.
Molho de Pimenta (Brazília)
Paradicsom, chili, ecet, fokhagyma és az az igazság, hogy bármi más hozzávaló is kerülhet bele Dél- és Közép-Amerika vidékéről. A brazil változatba Malagueta vagy más néven cserjés paprika kerül és a babos-húsos ragu, a közkedvelt hozzávalója.
Shito (Ghána)
A csípős szószok halas változata, amelyben az ízharmóniáért halolaj, őrölt szárított hal vagy garnélarák, gyömbér és chili (általában cayenne bors) felel. A kenkey nevű tésztabatyuba is kerül, amelyet kukoricacsuhéban vagy banánlevélben gőzölnek meg. Remekül illik halas fogásokhoz.
Zhug (Jemen)
Jóllehet ez a szósz jemeni eredetű, inkább az izraeli konyhának köszönhetően vált ismertté. Az élénkzöld szószban szégyentelenül sok koriander és zsenge zöld chili találkozik.
Awaze (Etiópia)
Az izgalmasan hangzó szószba berber fűszerkeverék, tej (ami természetesen nem tej, hanem egy édes, Eritreában és Etiópiában kedvelt mézbor), fokhagyma és feketebors kerül. A berber fűszerkeverékben van vörös chili, de csak mérsékelten, így ebben a szószban inkább az ízmélység, semmint a csípősség kerül előtérbe.
Forrás.