Napokra vagyunk a kevesek által várt őszi-téli óraátállítástól, a délután öt órakor beköszöntő sötétségtől. Nemsokára ott kaparásznak az őszi ködök a tar ágak-bogak rácsai között, és ahogyan azt József Attila is megjósolta versében, beköszönt az ősz.
A komor-hűvösbe forduló időjárás, a csendes-ködös esték azonban remek alkalmat kínálnak, hogy (újra) felfedezhessük az évszakhoz leginkább passzoló szőlőfajtát és annak csodálatos borát, a pinot noir-t. A világhírű szőlőfajta sikere mögött számos tényező áll, sok legenda és mítosz kapcsolódik hozzá, és bizonyos pincészetek pinot noir-ja nem hiányozhat egyetlen komoly borgyűjteményből sem. Ha szakértő kezek nyúlnak hozzá, az egyik legsokrétűbb, legizgalmasabb, legkifinomultabb bor készíthető ebből a szőlőből, melynek aromái tökéletesen passzolnak a lassan beköszönő őszi időjárás hangulatához. Emellett pedig tökéletes kiegészítő az október-novemberben szintén népszerűvé váló kacsa- és libaételeknek is.
Ahhoz azonban, hogy a pinot noir e fent is leírt, eszményi formájában kerülhessen a palackba, majd onnan a poharainkba rengeteg tényezőt kell figyelembe vennie a szőlésznek és a borásznak is. Az egyik legérzékenyebb, „fekvésérzékeny” fajtáról van szó, mely igazán nagy formáját csak a tökéletesen tájolt dűlőkön képes megmutatni. Ezen a ponton legkésőbb eszünkbe kell, hogy jusson Burgundia, de jó eséllyel ez már rögtön a pinot noir nevének olvasásakor megtörtént.
Sehol máshol nincs ekkora hagyománya a dűlők klasszifikációjának, a tájolás, fekvés, tengerszint feletti magasság, dőlésszög vizsgálatának, mint ezen a borvidéken, ahol minden kutatás a két legendás fajta, a chardonnay és a pinot noir érdekét szolgálja. És talán sehol máshol nem is mutatja szebb arcát egyik szőlő sem, mint a burgundiai Aranyparton. A túl sok napfény ugyanis hamar túlérleli ezt a vékony héjú szőlőt, sőt extrém esetben nem csak a savak égnek ki belőle, hanem a szőlő héja is megéghet. A túl kevés napfény sem megfelelő, hiszen a szőlő hosszú érési ideje miatt a szőlész az őszi hidegek és esőzések beköszöntekor könnyen éretlen szőlővel találhatja szemben magát.
A dűlők fekvése azonban csak egy része a nagy pinot noir bor összetevőinek. Egy másik, legalább ennyire fontos szempont a talaj összetétele. A pinot noir mészkő nélkül félkarú óriás, itt adja a legkomplexebb borokat, de vulkáni, vagy tengeri üledékes altalajjal rendelkező löszön, vagy agyagon is jól érzi magát.
Ha a dűlő fekvése, a talaj összetétele is mind megfelelő, a kiszámíthatatlanságnak akkor sincs vége. Mint minden szőlő esetében, úgy a pinot noir esetében is megkerülhetetlen tényező az időjárás. A szőlő fenyőtoboz alakú, tömött fürtjei, melyről a fajta a nevét is kapta, kifejezetten érzékenyek a párás levegőre, a zsúfoltan álló szemek fogékonyak a különböző gombás megbetegedésekre és a rothadásra.
Ezekből is látszik, hogy a pinot noir esetében igazi kényes, „úriszőlőről” van szó, mely kevés termést ad, s igen nehezen, csak hozzáértő gazdáknak. Ennek is köszönhető, hogy míg burgundiai társa, a chardonnay el tudott terjedni, sőt, népszerűvé tudott válni világszerte, úgy pinot noirt a világ jóval kevesebb borvidékén termelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne találkozhatnánk rengeteg féle stílusban elkészített pinot noirral. A már említett Burgundia a csupán a jéghegy (igaz, toronymagasan álló) csúcsa, az Aranypart dűlőit és stílusát külön írásban lenne érdemes bemutatni. De pinot noir-t érdemes máshonnan is kóstolni, érdekes, izgalmas élményekben lehet részünk, ha az új-zélandi, dél-afrikai, elzászi, német, amerikai, vagy éppen a magyar pincészetek borait kóstoljuk.
Franciaországban a pinot noir Burgundián kívül is fontos szerepet kap. A chardonnay mellett az egyik legfontosabb pezsgőalapanyag ez a szőlő, Champagne egyik alapköve. Sehol máshol Franciaországban nincs annyi pinot noir ültetvény, mint Champagne-ban. A Loire mentén Sancerre-ben rosé és könnyed vörösbor készül belőle, mindkettőt enyhén behűtve szolgálják fel a maximális frissesség érdekében.
Németországban a fajta neve Spätburgunder, azaz „késői burgundi.” Ez Németország legnagobb mennyiségben ültetett kékszőlő-fajtája, és hasonló stílusban készítik errefelé is, mint Elzászban, a burgundiai könnyed, komplex ízvilágra emlékeztetőt. Badenből és Pfalzból érkeznek kiemelkedő példák.
Új-Zélandon is a pinot noir a legelterjedtebb, és talán a legfontosabb kékszőlő. Martinborough városának környékén, az északi sziget déli csücskében fekszik a hangzatos nevű Wairarapa borvidék, a név maori nyelven „ragyogó vizeket” jelent. Ez a terület ad otthont a jellegzetes, kiemelkedő minőségű új-zélandi pinot noirnak. Ahogyan a szigetország felfedezte magának a sauvignon blanc-t, úgy formálták saját képükre a pinot noir-t is. Az óceán hűtő hatása, a kellemesen hűvös időjárás, a megfelelő mennyiségű csapadék, az éppen elég ideig sütő napfény kirobbanóan gyümölcsös, a francia változatnál testesebb, intenzív ízvilágú bort ad, újvilági csavar az egyik legeurópaibb borban.
Az USA pinot noir stílusa szerint két fő csoportra osztható. A kaliforniai Sonomából, Russian River Valley-ből, Napából, Los Carnerosból származó borok alig hasonlíthatók Francia rokonaikhoz. Ezekben a borokban az alkohol és a tannin magas, a gyümölcsök intenzívek, a hordófűszer hangsúlyos, a savszint alacsony. Napfény, érett szilva és fahéj, ezt a stílust nehéz filigránnak nevezni, ám könnyű megkedvelni. A zárkózott elzászi, vagy burgundi pinot noir mellett ez a bor harsog, kirobban a pohárból, könnyű megszeretni, de elég hamar egysíkúvá válhat az a kirobbanó gyümölcsösség, ami mögött ritkán lehet valódi mélységet és kifinomultságot felfedezni.
Az oregoni és washingtoni pinot noirokkal azonban egészen más a helyzet. Az oregoni Willamette Valley ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint Burgundia, így az éghajlata és az itteni borok stílusa is hasonló.
A Washingtonban található Walla Walla Valley első számú szőlője a cabernet sauvignon, de különleges, elegáns pinot noirok is érkeznek innen.
A pinot noir különleges bor, mert rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, ami az igazán komoly borok sajátossága, és nem fordul elő minden tőkén. Ha megfelelő stílusban készül, és ebben az esetben a megfelelő a burgundiai iskolázást jelenti, akkor a pinot noir az egyik leghosszabban és legszebben érlelhető bor, ami csak létezik. Részben ez áll a fajta patinás hírneve, legendás státusza, és néha csillagászati árcímkéje mögött. A frissen kibontott, néhány éves pinot könnyed, ízében friss cseresznye, szamóca, üde és frissítő. Ha ezt megtámogatják a Burgundiában használatos 228 literes, piéces nevű hordó fűszereivel, akkor a gyümölcs könnyed aromáit elegáns hordófűszerek festik alá. Ha pedig egy igazán komoly pincészet jó évjáratból származó borának palackját hosszú évekig nem bontjuk fel, akkor abban kialakulnak az avar, a gomba, a bőr, erdei talaj gyönyörű tercier aromái, amik mind-mind olyan remekül illenek az írás elején vázolt őszi hangulathoz.
Ehhez persze igazán komoly pincészetek tételeire van szükség, melyek sav-tannin-alkohol aránya képes hosszú évtizedeken keresztül eltartani a bort, hogy az aromák fejlődésnek indulhassanak, és végül, akár évtizedek múlva kiteljesedhessenek. Ha nem győzünk ennyit várni, vagy szeretnénk magunknak egy kellemes estét, bontsunk fel egy könnyedebb stílusban készült pinot noir-t, üldögéljünk hosszan kóstolgatva a bort egy kényelmes fotelben, és ünnepeljük az őszt és a nagyszerű szőlőfaját, melynek bora poharunkban csillog.
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.