Megjárta a Master of Wine iskolát, megjelent számos könyve, több ezer palackról hozott ítéletet, írt bírálatot, végig szem előtt tartva karrierjét végig kísérő krédóját, szeretne a borról egyszerűen, érthetően mesélni.
Herczeg Ágnessel most a bor világát felforgató aktuális trendekről, a felső és alsó polc között egyre mélyülő szakadékról, a vörösbor népszerűségének globális csökkenéséről, és a stílusoktól független jó borról beszélgettünk. De szóba került az is, miért nem érdemes padlizsánból gulyáslevest főzni.
Hogyan vezetett az út az első borkóstolóktól a saját cégig?
Herczeg Ágnes: Kis faluból, Dédestapolcsányból indult az út, ez azért fontos, mert nekem a kezdetektől fogva fontos volt, hogy úgy szeretnék a borokról beszélni, hogy azt anyukám is megértse. Ez kétezerhét-kétezernyolc környékén lenézendő dolognak számított, nagyon nem vágott egybe a szűk, elitista szakmai hozzáállással. Ettől függetlenül azonban én mindig is széles köröknek akartam a borokról mesélni.
Mai napig ez a küldetésem, minél szélesebb körbe elvinni azt a borkultúrát, ami miatt beleszerettem a szakmába.
Közgazdasági középiskolába jártam Egerbe, ekkor kerültem először közel igazi borvidékhez, bár a nagyapámnak mindig volt bora. Azonban a győri egyetemen gondoltam ki, hogy jó lenne egy borklubot alapítani. Megkerestem a helyi borkereskedőt, mondtam, hogy mi vagyunk a jövő borfogyasztói, támogassanak bennünket egy-két palackkal, hiszen ez a befektetés mindkettőnk javát szolgálja. Tetszett is nekik az ötlet, és ezzel be is indult a borral kapcsolatos karrierem, hiszen rövid időn belül a győri Bortársaság üzletét vezettem. Sokat számít, hogy az ember hol, milyen körülmények között találkozik ezzel az itallal, és a Bortársaság olyan közeg, ahol, aki szeretett volna, az nagyon sokat tudott tanulni. Szakmailag, minőségileg nagyon magas színvonalat képviseltek akkor is és ma is, olyan stílusban, ami hozzám is nagyon közel állt.
Fotó: facebook.com / Herczeg Ágnes Borszakértő
Ezek után ismét következett néhány kitérő, de hamarosan százszázalékosan a bor került a középpontba. Idén tizenhat éves a cégem, mióta megalapítottam, borral dolgozom. WSET-képzéseket végeztem, megszereztem a diplomámat, borról blogoltam, 2010-ben jelent meg az első könyvem, és elkezdtem a Master of Wine képzést. Hét évet töltöttem benne, nagyon sokat hozott, úgy tudást, mint életre szóló szakmai kapcsolatokat. Most is épp a Masters of Wine Symposium-on vagyok Németországban. Folyamatosan tanulok azóta is, elvégeztem szőlész-borász képzést is, jelenleg a PhD-mat csinálom, a cégem pedig stratégiai tanácsadással foglalkozik.
Ezzel pedig el is érkezünk a koronavírussal, inflációval nehezített jelenbe. Milyen trendek, irányzatok az uralkodók a bor világában?
A Covid nagyon sok mindent átírt, nagyon sok problémára rámutatott, erre érkezett a háborús helyzet, inflációval, gazdasági válsággal és akadozó ellátási láncokkal, ami csak tovább tetézte a helyzetet. Ami most az egyik legfontosabb téma a világban, az az alternatív csomagolások kérdésköre. Szinte nincs is olyan konferencia, szakmai esemény, ahol ne kerülne szóba a fenntarthatósággal kapcsolatosan az alternatív csomagolás. Ennek több oka is van. Ahogyan elszálltak az energiaárak, úgy az üveg ára is nagyon magas lett. Egy átlagos üvegpalack bor esetében, ha annak az ökológiai lábnyomát vizsgáljuk, szintén szembetűnők a számok. Egy palack bor széndioxid-terhelésének negyven százalékáért az üvegpalack felel. Ez nagyon magas. A szakma a megoldást keresi. Itthon is komolyabb hangsúlyt fog kapni a csomagolás, hiszen a tervek szerint hamarosan bevezetik a depozit-rendszert, vagyis új szokásokat kell hoznunk a mindennapjainkba. Tehát nem mindegy, hogy üveg, műanyag vagy bag in box a csomagolás. Ezt persze kicsit árnyalja, hogy mi a bort általában üvegpalackban képzeljük el, abból szeretjük fogyasztani.
Persze nem arra kell gondolni, hogy holnaptól gyökeres változások jönnek, és teljesen eltűnik az üvegpalack a polcokról.
Ez egyelőre az útkeresés fázisában van, de a világ egyértelműen efelé halad, megoldást szeretne.
Megfigyelhető jelenség még, hogy az aktuális helyzet miatt az emberek érzik, hogy a pénztárcájukban bizony kevesebb maradt, ez pedig kihat a borvásárlási szokásokra is. A luxus továbbra is pörög, ez már a Covid-időszakban is tapasztalható volt, hogy óriási az igény a luxustermékekre, ezzel párhuzamosan az alapborok forgalma is megnő, hiszen sokan kénytelenek lefelé váltani.
Az is megfigyelhető irányvonal, hogy világszerte csökkenni látszik a vörösborfogyasztás. A vörösbor elkezdett veszíteni a népszerűségéből és a rozé boom is túl van a csúcsán.
Egy másik, lassan, de határozottan növekvő trend az úgynevezett „no & low” irány. Ez az alacsony alkoholtartalmú és alkoholmentes borok iránti egyre növekvő keresletet jelenti. Ez még az elején tart, arányaiban nagyon pici mennyiségről beszélünk, de mindenképpen növekvő kategória.
Mi állhat ennek a stílusnak a népszerűsége mögött?
A bornak van egy nagyon erős lifestyle, azaz életmód-imázsa. A fogyasztóknál, főleg a fiatal fogyasztóknál pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségtudatosság. Ehhez pedig sokkal jobban passzol ez a no & low irányzat. És ezzel el is érkezünk egy újabb trendhez, a natúr, organikus, bio stílushoz.
Fotó: facebook.com / Herczeg Ágnes Borszakértő
A ’natúrbor’ talán a legmegosztóbb aktuális témák közé tartozik…
Szerintem nagyobb a kommunikációs vihar, ami körülötte van, mint amit a fogyasztók a valóságban megélnek. Ezek stílusok. Ahogyan a zenei stílusok különböznek, úgy a borstílusok is eltérhetnek egymástól. Van, aki imádja az improvizációs jazz-t, van, aki falra mászik tőle. Így van ez a bor esetében is, van, aki ebben hisz, van, aki a másikban. Véleményem szerint az útkeresés, az újítás, a kísérletezés, a határok feszegetése és a gyökerekhez való visszatérés is jó dolog, mindig is része volt az emberiség, és a bor történelmének is. Van, amikor újítunk és lázadunk, van, amikor visszatérünk a kezdetekhez, megkérdőjelezzük a modernitást. Ami viszont fontos, bármilyen filozófia szerint készül is, annak jónak kell lennie. Találkozom én is a műfajok határait feszegető borokkal, narancsborral, biogazdálkodásból, fenntartható gazdálkodásból érkező fantasztikus italokkal. Az igazán jó bor megmutatja magát, bárhogy is készült.
Megvan a piaca ennek a stílusnak is, de azt, hogy a világ teljesen átfordulna ebbe, egyáltalán nem gondolom, hiszen a kereskedelemben a stabil, kiszámítható és megbízható ízvilágot képviselő borok kellenek elsősorban. Azonban az a szabadság, hogy a fogyasztó választhat a saját ízlése, filozófiája és stílusa szerint, az engedtessék meg mindenkinek. Én ezt ennyire egyszerűnek látom, hiszen a piac eldönti majd, hogy mire van szükség. Nem gondolom, hogy uniformizálni kellene az ízlést, a borstílusokat. A fogyasztó el tudja dönteni, hogy mi az, ami neki ízlik.
Van helye a személyes ízlésnek egy szakértői borkóstolón?
Határozottan nincs.
Szakértőként objektíven és a szakmaiságot maximálisan előtérben tartva kell dolgozni. Egyébként olyan mennyiségű bort vizsgálunk egy-egy szituációban, hogy kizárólag az elemzés, a vizsgálat fér bele. Ott és akkor a lehető legobjektívebb szakmai döntéseket kell meghozni. Ilyenkor nem azon gondolkodom, hogy én, Herczeg Ágnes mit gondolok erről a pohárról, hanem azon, hogy ez a bor szakmai szempontból milyen. Ez egészen más nézőpont, mint amikor magánszemélyként közelítek a borhoz.
Mi tesz kiemelkedővé egy igazán nagy bort?
A nagy boroknak, ahogyan az igazán nagy művészeknek megvan a sajátos stílusa, kézjegye. Ezért is lehet őket felismerni vakkóstolókon. Innentől kezdve, hogy van egy egyedi jegye, ami alapján beazonosítható, ami meghatározza a karakterét, onnantól kezdve ez kilép az átlagos kategóriából.
Fotó: facebook.com / Herczeg Ágnes Borszakértő
Az utóbbi időszakban egyre tudatosabb fogyasztók jelentek meg, épült a borkultúra. Ezt a fejlődést mennyire akasztotta meg a koronavírus és a gazdasági helyzet romlása?
Szerintem nem akasztotta meg a folyamatot. Én inkább úgy mondanám, egyre több a tudatos fogyasztó, az már más kérdés, hogy mennyire tudják megengedni maguknak a tudatos döntést. De ettől még a folyamat zajlik. A fiatal generáció a technika minden eszközét, ami csak a rendelkezésére áll, beveti, hogyha tájékozódni szeretne, és igyekszik a legjobb döntési kombinációt megtalálni. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy az átlagos borfogyasztó számára nem a bortudományok a legfontosabbak. Leginkább csak egy finom pohárral szeretne inni a nap végén.
Mennyire naprakészek a fogyasztók egy-egy borvidékkel, borstílussal, szőlőfajtával kapcsolatban?
A helyzet nem rossz, de bőven van benne fejlődési potenciál. Azt gondolom, hogy ez a szakma felelőssége is, hogy mit, mennyit és hogyan kommunikálunk a fogyasztók felé egy-egy borral, borvidékkel kapcsolatban. Lehetne jobb, erősebb a kommunikáció. Három évvel ezelőtt kezdtem el a kunsági borvidék kommunikációján dolgozni. Az első kérdés így hangzott: mit tud a piac a kunsági borokról? A válasz pedig nagyon egyszerű.
Annyit, amennyit elmondunk róluk.
Elsősorban a borvidékek, a borászok érdeke, hogy a borok ismertek legyenek, ezért a borvidékek feladata is, hogy az információ eljusson a fogyasztókhoz. Mert amink van, az jó. A boraink jók, Tokaj pedig óriási kincs. De kell az, hogy ezeket a márkákat építsük is, gondozzuk. A hosszantartó sikernek az egyik titka a beletett munka. Én még nem láttam olyant, hogy valakinek nagyon hosszú távon elég lett volna a szerencse. Olyat már inkább, hogy a következetes és kitartó munka sikereket hozott.
Fotó: facebook.com / Herczeg Ágnes Borszakértő
Ez vezethet a magyar borok külföldi sikereihez is?
A kommunikáció itt is kulcs. Ha a kommunikációs alapokat egységesíteni tudnánk, egyértelmű üzenetet közvetíthetnénk külföldre. Ez stabilitást, magabiztosságot eredményez, segít egységes képet adni, ami segíti a boraink külföldi piaci helyzetét is. Egy jól definiált branddel sokkal könnyebb dolgozni borkereskedőknek, sommelier-knek, szakíróknak, éttermeknek is – márpedig a borvidék is egy brand. A szakemberek, akik borral foglalkoznak, borról kommunikálnak leginkább attól félnek, hogy rosszul fogalmaznak, valótlanságot állítanak egy adott borról, borvidékről.
Amikor egy borvidékről túl sok, egymásnak ellentmondó információ érkezik, az bizonytalanságot okoz, könnyen elveszi a kedvet attól, hogy dolgozzanak vele.
Ez nem azt jelenti, hogy a sokféleség ellen szólnék, hiszen minden borvidék színes, sokféle stílust felvonultat. Szükség van azonban egy irányvonalra, alapokra, ami általánosságban igaz, amitől el lehet térni, meg lehet mutatni az egyedi alkotást, egyéni stílust. Olyan ez, mint a gulyásleves. A gulyásnak is megvannak az alapvető hozzávalói, stílusa, amitől az lesz, ami. Ez persze változhat, mindenkinek megvan a saját, jól bevált receptje. De ettől még gulyáslevest nem kezdünk el padlizsánból készíteni.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.