Ezek között található a Dining Guide – BidFood Az Év Ifjú Séftehetsége Díj is, melynek odaítélését minden évben nagy várakozás előzi meg. Idén Dalnoki Bence vihette haza az elismerést, aki Nyikos Patrikkal az oldalán a világ legrangosabb gasztronómiai megmérettetésének világdöntőjén, a lyoni Bocuse d’Or szakácsversenyen elsőként állhatott a dobogó harmadik fokára hazánkat képviselve. A fenti teljesítményből is látható, hogy a két Michelin-csillaggal kitüntetett Stand étterem sous-chefjénél a lehető legjobb helyre került a díj.
Dalnoki Bencével elismerésről, megerősítésről, megtalált helyekről és jövőbeli tervekről, újabb Bocuse d’Or indulásokról beszélgettünk, a díjátadót követően.
Mennyire érte váratlanul az elismerés?
Dalnoki Bence: Megfordult a fejemben. Úgy érzem, butaság lett volna, ha nem is gondolok rá a januári eredmény után. Ettől függetlenül fantasztikus érzés, újabb megerősítést kaptam arról, hogy a munka amit végzünk, ahogyan a magyar gasztronómiát próbáljuk fejleszteni, értékes és az irány jó. Nagyon fontos visszajelzés.
Mik a tervei a közeljövőben? Ismerős jelenség, hogy egy Dining Guide-díjat nyert, Bocuse d’Or-t megjárt veterán előbb-utóbb saját étteremben kezdjen gondolkodni. Megfordultak ilyen gondolatok a fejében?
Nem, én maradok. Nagyon jól érzem magam a Standnál, szeretem a vezetőséget, a csapatot akikkel együtt dolgozom. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik, ők indítottak el a Bocuse d’Or úton is, nem gondolkodom váltásban. És nem csak a kollégáimmal szeretek együtt dolgozni, hanem azt is nagyon szeretem, amit csinálunk! Amit a Standdal képviselünk, a filozófia, értékrend, irány, szerintem jó és fontos is. Ráadásul biztosítottak arról, hogy a jövőben is támogatnak majd.
Ebben a jövőben szerepel esetleg újabb Bocuse d’Or nevezés is?
Messzire vezető kérdés, de az egyszerű válaszom az, hogy úgy gondolom: igen. Nem most ebben a szezonban, hanem valamikor később. Azt szoktuk mondani, ha majd a csillagok is úgy állnak, akkor ismét nekifutunk. Maximalistának tartom magam, ha lehetséges, szeretnék feljebb lépni és nem megelégedni a bronzéremmel. Sok mindennek kell persze összejönnie ahhoz, hogy ez valóra válhasson. Azt a korábbi példák során is láthattuk, hogy azok a csapatok tudtak nyerni, ahol megvalósult a jó csapategység. Nálunk ez megvolt. Ha egy hasonló összeállna, akkor belevágnánk!
Van olyan tanács, amit megosztana a hasonló díjakról, kihívásokról álmodó többi ifjú séffel? Esetleg olyan, aminek Ön is örült volna?
Az az igazság, hogy valami olyan dolgot tudnék kiemelni, amit szerencsére megkaptam. Még nekem is furcsa kimondani, de hiába kaptam én az Ifjú Séf-díjat, már érezhető, hogy érkezik a szakmába az újabb, még fiatalabb generáció. Még mindig furcsa, amikor például Szabina azt mondja a konyhában, hogy „a fiatalok, ” és nem rám gondol! De a huszonnyolc évemmel én már nem tartozom a legfiatalabb konyhai nemzedékhez, és az az üzenetem a velem egykorúaknak, hogy segítsék a fiatalokat! Mutassuk meg, hogy a szakmánk milyen vonzó, gyönyörű is igazából! Próbáljunk minél több fiatalt, tehetséget behozni a konyhába, és aki már itt van, azt támogassuk a tapasztalatainkkal, ötleteinkkel, meglátásunkkal. Én Széll Tamásék keze alatt nagyon jó helyre kerültem, és ezt megtapasztalhattam. Szeretném tovább is adni.
Tovább olvasok:

A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2023-ban.