Hirdetés

A menzán rizses hús. Keleten pilav vagy piláf, nyugaton chicken bog. Egy étel, amit nagyon sokan ismernek és sokféleképpen készítenek.

Hirdetés

Az iskolai étkezdében a rizses hús úgy nézett ki, mintha a maradékokat kellett volna ötletesen felhasználni. Otthon ludas kása néven futott, amihez már a bevásárlás is akkurátusan kezdődött: a kedélyes családi összejövetelek alkalmával került az asztalra, jeles napokon. Kelettől nyugatig majdnem mindehol felbukkan, rém egyszerűnek tűnik, mégis léteznek titkai. A rizses húsról szólunk ma.

Dél-Karolina. Mohával borított tölgyek. Kellemes vidéki kúriák, amikbe azonnal beköltöznénk. Vad partvidék. Különös akcentus és meleg fogadtatás. Rizs, csirke, füstölt kolbász, vagyis chicken bog. A csirke egészben kerül a fazékba jó kis pajtásaival, a hagymával és a fűszerekkel. Mikor puhára főtt, a végén a levében megpárolódik a rizs is. A zöldségek köretként járnak hozzá. Helyi alapanyagokból készül, melyhez a rizst helyben termesztik. Végtelen egyszerűnek tűnik, mégis megvan mindenkinek a maga receptje hozzá. Azt hihetnénk, a chicken bog egy igazi, déli comfort food.

Chicken bog

Irán. Kendős lányok, apró csomójú selyemperzsák, évezredes kultúra. Egyike az utolsó helyeknek, melyet a turistahordák még nem szántottak fel és hintettek be sóval. Egy tál piláf. Vagy ahol azokon a helyeken hívják, ameddig eljutptt a híre: plov, pulav, pilau, piláfi, palaw, pulaka – a szó és az étel is perzsa eredetű. Jó messzire kell visszalovagolnunk a történelemben, hogy az első rizseshúsos fazékról felemeljük a fedőt, és belepillanthassunk:  időszámításunk előtt 330-ban Nagy Sándor Szamarkand elfoglalását lakomával ünnepelte. A feljegyzésekben kevés szó esik a tábori konyháról, de az biztos, hogy ezen a napon rizses húst evett a világhódító. 1300 évvel később Avicenna orvosi könyvében bukkan fel a leírása.

Piláf

Iránban a mai napig különös gonddal készítik: mielőtt kiborítják a főzőedényből, hagyják, hogy az alján a rizs kissé megpiruljon. Ehhez egy pillantra hideg vízbe mártják az edényt tálalás előtt, vagy egy darab vászonnal bélelik ki az alját, ami magába szívja a felsleges nedvességet, és megakadályozza a rizs túlpárolódását.

Perzsiától az Arab-öbölig, a görög szigetekig, Törökországon, az örmények földjén és a tadzsikok otthonában, a pástuknál és afgánoknál éppúgy a helyi konyha részének tekintik, mint Indiában. Azerbajdzsánban negyvenféle változata létezik, Brazíliában paradicsommal és zöldborsóval készül, Üzbegisztánban a reggeli plov az elhúzódó esküvői mulatság másnapján, 6 és 9 közt marasztalja az ünneplőket. Nem maradhat ki a felsorolásból Kína, Nepál, Latin-Amerika, de népszerű a rizses hús a Karib-tenger szigetein és Kenyában, Ugandában és Zanzibáron is. Hozzánk valósznűleg a törökökkel együtt érkezett.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS