Thomas Kellerék egészen a mai napig morfondíroztak, hogy mi legyen, aztán előálltak egy diplomácia csillagos ötöst érő, „a vendégeknek” címzett fb poszttal, mely a kishír írása közben 2300 fölötti megosztásnál és lassan 13 ezer lájknál jár. Szóval a valós és virtuális vendégek szeretik a nagytekintélyű séf szavait, aki azzal kezdi, hogy nyilvánvalóan az összes éttermében (mert, hogy több is van neki) az a céljuk, hogy a lehető legkiválóbb szolgáltatásban részesítsék a hozzájuk betérőket, hiszen minden vendég szent és sérthetetlen, de legalábbis egyenlő bánásmódban kell részesüljön. Szóval tenyéren (tányéron? jaj) hordozás mindenekfölött. Ez az éttermes categoricus imperativus. Majd a második bekezdésben a mester rákanyarodik arra, hogy sajnos előfordul, hogy a nagy akarásnak nyögés lesz a vége és beüthet a ménkű, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy máskor. Pete Wells pont kifogta, amit Kellerék nagyon sajnálnak és az „eset” arra ösztökéli őket, hogy még jobban tegyék a dolgukat, amihez minden adott - lehetőség, eszközök, eltökéltség. Zárásként reményüknek adnak hangot, hogy egy legközelebbi fogyasztáskor a kritikus mást tapasztal majd, kiemelkedő élményben lesz része.
Lefordítva: valóban lehettek elhibázott tányérok, a kritikus tette a dolgát, leírta a saját stílusában, amit érzékelt, az étterem pedig úgy válaszolt, ahogy a nagy diplomata könyvben meg van írva. Ez így elsőre akár rendben is lehetne, elég egyszerűnek látszik, de azért sok-sok alapkérdést felvet. Ha nem jutna eszünkbe egy sem, érdemes olvasni a kommenteket a közlemény alatt.
To our Guests:At all of our restaurants, in our kitchens and dining rooms, we make every effort to provide you with...
Posted by Thomas Keller on Wednesday, 27 January 2016