8 izgalmas étel a pizzán túl: Mit érdemes megkóstolni Olaszországban? Gianni mesél

Bigoli

A spagettit mindenki szereti, nem igaz? És mi a helyzet a bigolival, Veneto régió emblematikus tésztájával? A spagettivel ellentétben a bigoli vastag, durvább felületű, és tradicionálisan csakis kézzel készülhet, hajdinalisztből és kacsatojásból (!). Általában egyszerű vörösboros szósszal, zöldségekkel vagy sült vadkacsával kínálják ezt a sűrű, durvább tésztát. A tetejére természetesen parmezán és friss petrezselyem kerül.

Ribollita

A ribollita a már sokat emlegetett cucina povera "találmánya". A történet szerint a szolgáló népek eledele volt, akik összegyűjtötték az urak ételmaradékait, sok-sok kenyeret és zöldségeket, majd megfőzték ezt saját maguknak. A ribollita szó azt jelenti, újrafőzni. Ha jól van elkészítve, az ember szinte nem tudja megmondani, hogy csodálatos sűrűségét a kenyérnek köszönheti. És a nem túl fényűző kezdetek ellenére a ribollita Toszkána egyik legnagyobb büszkesége az ételek között.

Risi e bisi

Nagyon kérem, hogy most nehogy az egykori menzákon kapott rizibizire gondoljatok! Maga a szó ugyebár azt jelenti, hogy "rizs és borsó", és bár elsőre nem ez tűnik a legszofisztikáltabb kombinációnak, meglepően finom ételről van szó. Eredetileg nagyon fontos szabály, hogy szigorúan ez a két alapanyag szerepelhet benne, melyet aztán alaplével és fűszerekkel készítenek el, hasonlóan, mint a risottót, csak az állandó kavarást hagyják ki belőle, hogy kevésbé legyen leveses az állaga. Az eredmény egy nagyon tiszta, tökéletesen harmonikus étel, amely megmutatja ennek a két összetevőnek az igazi szépségét.

Tortellini en Brodo

Észak-Olaszországban, elsősorban Emilia-Romagnában a tortellini en brodo szinte alap étel, különösen ha ünnep van. A tipikus tortellinivel ellentétben, amelyet nehéz, tejszínes szószban szervíroznak, ezek a batyuk egyszerű csirkelevesben úszkálnak. A tetejére egy nagyon kevés reszelt parmezán kerül, és ennyi!

Canederli

Akárcsak a ribollita, a Trentino-Alto Adigéből származó canederli is a maradékokból jött létre. Ebben az esetben azonban a megmaradt kenyeret tojással és tejjel keverték össze, hogy aztán golflabda nagyságú gombócot gyúrjanak belőle. Gyakran kerül bele sonka, sajt és mindenféle fűszer, mielőtt marha vagy csirke levesben megfőzik. Van, hogy "szárazon" tálalják, egy kis vajjal, de van, hogy a levessel együtt kerül asztalra. A canederli igazi téli comfort food.

Osso buco alla Milanese

Ha csak egyetlen húsételt akarunk kipróbálni Olaszországban, legyen az az Osso buco, és ne a parmezános csirke – főleg, mert az nem is olasz étel! Ez a különlegesség úgy készül, hogy a borjúlábszárat szép lassan megpárolják fehérborban, zöldségekkel, majd friss, savanykás gremolatával szervírozzák. (A gremolata egy petrezselyemmel, citrommal, fokhagymával készülő zöldségkeverék.) Nagyon sok mai variánsban van paradicsom is, az eredetiben azonban nincsen. Az étel csúcspontja persze a velő, amit a csont belsejéből tudunk kikanalazni.

Bottarga

A bottarga nem is annyira étel, inkább alapanyag: ez a sós, pácolt márnaikra igazi szardíniai és szicíliai különlegesség, amelyet a "dél kaviárjának" is neveznek. Gazdag, telt, sós ízének köszönhetően több dél-olasz ételben is fontos szerepet kap: linguine tésztával is fogyasztják, de meghintik vele a rukkolát is, valamint piritósra és vajas crostinire is felteszik.

Torrone

A torrone eredete elég ködös történet: egyesek szerint Lombardiából származik, Szicíliában viszont mindenki azt mondja, az övék! Végülis mindegy, mert a lényeg, hogy ez egy igazi gyerekkort idéző, jócskán ragacsos, igazi vásári édesség, akárcsak Magyarországon például a törökméz. Ez a ragadós, nugátszerű édesség mézből, tojásfehérjéből, pörkölt mogyoróból és citromléből készül, és bár általában a hagyományos olasz specialitások híve vagyok, azért azt sem bánom, hogy mostanában csokoládéba is mártják szerte Olaszországban.