Az étterem egy gyönyörű art deco épületben kap helyet, grandiózus és a dizájnja összetett, mégsem feszengős hangulatú, és minden szegletében a vendégek kényelemérzetét szolgálja. A tulajdonosok, Will Guidara és Daniel Humm séf egyik legalapvetőbb törekvése az volt, hogy elmossa a határokat a konyha és a vendégtér között, így az Eleven Madison Park minden szegletében harmónia érezhető. A személyzet olyannyira közelről ismeri az ételeket, hogy a kiszolgálás szinte művészi szintre emelődik. Gyakran megesik, hogy maga a séf hozza ki az ételt a vendégeknek, így valóban személyes kapcsolat tud kialakulni a felek között.
Humm és Guidara nagyon jó barátok, tíz éve találkoztak először, amikor a legendás New York-i vendéglátós, Danny Meyer összehozta őket (az épületben 1998 óta működik étterem, és ez abban az időben Meyer tulajdonában állt). Azóta együtt dolgoznak, és 2012-ben nyitották meg az Eleven Madison Parkot. A tervek szerint még idén megnyitják új éttermüket, a jóval lazább stílusú Made Nice-ot szintén New Yorkban, de dolgoznak a második NoMad hotelen is, amely Los Angeles-ben fog nyitni (a New York-i NoMad is természetesen hozzájuk tartozik).
Daniel Humm 1976-ban született Strengelbach-ban, 14 éves kora óta dolgozik, pályáját svájci luxusszállodákban és éttermekben kezdte. 24 éves volt, amikor először Michelin-csillagot kapott. 2003-ban költözött Amerikába, és először a San Francisco-i Campton Place executive séfje lett. Három évvel később New Yorkba költözött. Olyan konyhát visz, amelyben a helyi alapanyagok kerülnek előtérbe, egyszerű, tiszta és szezonális megoldásokkal. Az Eleven Madison parkban a modern európai konyha kap egyedülálló New York-i csavart.
Humm és Guidara pont nemrégiben döntött úgy, hogy a 14-16 fogásos menüt lerövidíti 7-9 fogásosra, mégpedig azért, hogy még nagyobb figyelmet szentelhessen az egyes ételekre. Humm néhány klasszikusa persze egy darabig biztosan nem kerül le az étlapról, ezek közé tartozik a mézes-levendulás kacsasült, vagy például a Mast Brothers csokoládéval készült 'Name That Milk' nevű desszert, ami sokkal több, mint desszert, hiszen egyben egy játék is.
Fekete Antonio ételfotósnak volt szerencséje az étteremben, és annak konyháján is megfordulni, ő így emlékszik vissza: "A legjobb barátommal, Merényi Viktorral együtt látogattunk el az étterembe néhány évvel ezelőtt. Nagyon szerettem volna találkozni Daniel Humm-mal, én forgalmazom a könyvüket, nagyon kiváncsi voltam az egészre (sajnos Humm nem volt New Yorkban azon a napon). Érzelmi és szakmai túlfűtöttséggel vágtunk neki az élménynek, szabályosan izgultam előtte. Az Eleven Madison Park az egyik kedvenc könyvem, kiváncsi voltam, vajon lehetséges-e élőben megtapasztalni, ami azokon az oldalakon be van mutatva. Leesett az állunk, ugyanis lehetséges. Az étterem, az ételek tényleg olyanok, ahogy a könyvben szerepelnek. 35 szakács dolgozik a konyhában, és 35 ember a szervízen. Délben 50, vacsorára 80 embert tudnak fogadni. Minden szervíz előtt meeting van. Rögtön a fogadószemélyzet képben volt azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, de pár perccel később az étterem manager is köszöntött bennünket. Ehhez fogható precizitással levezényelt ebédre még nem volt példa az életemben. Kb. tizen foglalkoztak velünk, az egész ebéd nagyon komoly koreográfiával zajlott. Hivatalosan 16 fogás szerepelt a menüben, minket azonban az a megtiszteltetés ért, hogy kaptunk egy ajándék fogást, és ráadásul azt a konyhában fogyaszthattuk el. Az ebéd közepén egész egyszerűen megkértek minket, hogy menjünk be a konyhába. Ott aztán tényleg leesett az állunk. Olyan volt, mintha előző nap fejezték volna be a tatarozását, patikatisztaság uralkodott. Ezt még séfként is nehéz elképzelni, hogyan kivitelezhető. Pont annál a pultnál állhattunk meg, ami a könyvben is szerepel, és ahol a híres Make It Nice felirat olvasható. A meglepetés fogás egyébként úgy készült, hogy a séf odahozott egy bárkocsit, és ott helyben elkészített egy folyékony nitrogénes joghurtos köztes fogást. Próbáltuk figyelni, mit csinál, de közben nem tudtuk levenni a szemünket a konyha többi részéről sem. Volt ott valaki, akinek "csak" az volt a feladata, hogy a szervizt vezényelje. Bemondta az asztalszámot, a fogást, majd az összes séf egyszerre kiáltotta, hogy "qui, chef". Lélegzetelállító volt az egész. A fogások felét maga a szakács hozta ki, és bemutatta az ételt. Itt elképzelhetetlen a baki. Volt egy fogás, egy tojáslikőr, amiben igazából nem volt tojás. Ezt is az orrunk előtt csinálta meg a barman, egy kicsi pohárba, és úgy, hogy egyetlen csepp sem ment ki, pedig szódát nyomott a pohárba. Olyan gegek is helyet kaptak az ételsorban, mint a sárgarépa tatár, tényleg lélegzetelállító, örök élmény marad. Nem véletlenül van ott a listán, ahol van, az Eleven Madisonnak az elsők közt a helye."
Séf: Daniel Humm
Chef de cuisine: Chris Flint
Cukrász: Mark Welker
A degusztációs menü ára italsor, adó és szervízdíj nélkül: 295 dollár
