A világ népessége ezalatt várhatóan 15 százalékos növekedést mutat majd. Nem pont az ellenkezőjének kellene történnie? Élelmiszerválság? Éhínség? Nos, ha a nagy képet nézzük, akkor egyáltalán nem biztos. Ugyanis az elkövetkezendő tíz évben nem csak az összlakosság lélekszáma növekszik majd, de az életkörülményeik is javulni fognak. Csökkenni fog a szegénység mértéke, és ezzel több ember jut hozzá a javakhoz: globálisan növekedni fog a kereslet az élelmiszerek iránt. Növekedni fog a mezőgazdasági termelés.
Jó hír ez a világ szegényeinek, de nem biztos, hogy az a gazdálkodóknak, akiknek ugyanazon a termőterületen kell nagyobb hatékonysággal dolgozniuk, hogy nagyobb terméshozamuk legyen. Technikai forradalom elé néz a mezőgazdaság, ami alapvetően az emberi munkaerőre épít, de ahol az elkövetkezendő tíz évben rengeteg szorgos kezet váltanak majd fel a gépek.
Mit jelent ez a valóságban?
Vegyünk egy példát: hogy néz ki most egy szabolcsi almaültetvény? Aki kalapos parasztbácsit képzel egy kapával a kezében pihengetni az évszázados almafák árnyékában, amit még a bácsika nagyapja ültetett, az gyorsan felejtse el ezt az álromantikus ábrándot, és képzeljen el egy sor drótot, amire a szorosan egymás mellé ültetett, törpényi almafák ágai vízszintesen ki vannak – szinte természetellenesen – feszítve. Még csemetének tűnnek, de már rajtuk a termés – alig bírják a gyengének tűnő ágak.
Permetezni olyan hússzor szükséges, anélkül el lehet felejteni, hogy megéri termelni. Emellett még szükség van az emberi munkára, de egyre több folyamatot lehet kiváltani gépekkel. A verseny pedig nagyon szoros: az alma átvételi ára olyan alacsony, hogy aki nem száll be ebbe a föld- és fakizsigerelő módszerbe, az rá fog fizetni. Vannak olyan évek, hogy ott rohad el a gyümölcs az ágon, mert leszedetni (és a napszámot kifizetni) már nem éri meg, így a további veszteséget mérsékli, ha hagyja a gazda kárba veszni a termést.
Vagyis: az nyeri a versenyt, aki a lehető legjobban és legintenzívebb módon le tudja rabolni a termőföldet és a termő növényeket – és most itt senki ne kezdjen nagyvárosi, ökotudatos magyarázatba arról, hogy régen minden jobb volt, plusz ez így egészségtelen. Nem kell hozzá agrárszakembernek lenni, elég a józan ész belátni azt, hogy
nagy tömegben olcsón élelmiszert előállítani csak kompromisszumokkal lehetséges.
Valószínűleg egyre több ember munkáját lehet kiváltani új módszerekkel és gépekkel, ráadásul ez a folyamat párhuzamosan halad majd a gazdasági erők koncentrációjával: egyre kevesebb ember vagy cég kezében lesz az egyre nagyobb földbirtok, irányítás és gazdasági hatalom.
Bár alaposan megkutattuk, nem sikerült kideríteni, pontosan mire alapoz forráscikkünk, mely az ENSZ-jelentést említi. Egy dolog azonban biztos: Erzsike néni a szomszéd faluban a csirkéknek való csanál (a csalán népies elnevezése – a szerk. megj.) aprítása közben így fogalmazta soron következő bölcsességét: „régen ezerötszázan laktunk a faluban, mindenkinek volt egy kis darabka földje, szerényen, de megéltünk belőle. Most háromszázan vagyunk, mégsem tudunk megélni a földből, mert három ember kezében van minden.”
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.