Hirdetés
Hirdetés

Orosznak lenni? Kvaszt inni! Az "orosz kóla” tündöklése – és tündöklése

SZERZŐ: DiningGuide
2019. január 22.
A vodkánál csak egy “oroszabb” ital van. Tegnapi írásunk folytatása.
Hirdetés

A hangulatos fenyőfa-borítású lakásban vacsorára terít az anya. Az apa, akit a kislány már türelmetlenül vár, bármelyik pillanatban betoppanhat. Már nyílik is az ajtó, belép a férfi, kezében egy üveg kóla, büszkén emeli a magasba. A kislány sírva fakad – az „amerikai” ital miatt fogja duzzogóra. Szerencsére van megoldás: előkerül egy másik üveg, ebben is barna lé, de a palackon a Nikola márkanévre sejlik fel. A kislány az apja nyakába ugrik, és átöleli. Már csak a szlogen van hátra:

„Mondj nemet a kólanizációra, igyál kvaszt, váljon egy nemzet egészségére!”

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy létezik ilyen bugyuta család, tisztázzuk, hogy egy kvaszt népszerűsítő orosz reklámfilmből idéztünk. Volt is rá szükség, mert a vasfüggöny leomlása után sokat vesztett népszerűségéből a nemzeti ital. De az amerikai „kólanizáció” elleni marketingkampány elég erős volt ahhoz, hogy visszafordítsa a trendet. Minderre pedig a korai 19. század kvaszközpontú hazaszeretete adhatott alapot.

Akkoriban már közel ezer éves múltat tudott maga mögött az orosz kvasz. Létjogosultságát alátámasztotta nemcsak az, hogy – erjesztett ital lévén – biztonságosabb volt a víznél, de Tolsztoj és Puskin műveiben is gyakorta felbukkant. Utóbbi például ír egy olyan nőről, aki állítása szerint kizárólak kvaszt iszik, mióta csak megszületett. Mindebből is látszik, hogy ez egy minden ízében orosz ital, talán még a vodkánál is jobban.

A kvaszhazafiság fogalma

A kvasz össznemzeti élvezete sokáig nem kapott különösebb politikai felhangot. Aztán a 16. századtól egyes nemzetek, mint a svédek, elkezdtek lekicsinylően beszélni róla, mint a borivásnál alacsonyabb rendű szokásról. Ám a kor kvasz- és orosz ellenessége csak növelte az ital népszerűségét; itták is tovább, ahogy mindig is tették, ezzel is hangsúlyozva a szláv büszkeséget, és az anyaföld iránti hűséget.

Az 1820-as években aztán az ébredő nyugat nyomása alatt „orosznak lenni” még nagyobb jelentőséget nyert, ettől aztán csak még több kvasz fogyott. A mozgalom hatására Pjotr Andrejevics Vjazemszkij orosz nemes egészen odáig merészkedett, hogy megalkotta a „kvaszhazafiság” kifejezést, s ezzel erős bélyeget nyomott az orosz nacionalizmus utóbbi két évszázadára.

Az 1960-as években beköszöntő tömeggyártástól az akkori szovjet vezetők egyenesen azt remélték, hogy a kvasz megindul világhódító útján. Ekkoriban a The New York Times arról cikkezett, hogy Hruscsov meg akarja mérettetni a kvaszt a Coca-Cola és más imperialista italok ellen. A kampányt egyedül az ital jótékony élettani hatásaira alapozták, s ettől a kólagyártó óriás képviselőinek – érthető módon – nem rándult görcsbe a gyomruk. A kvasz, ahogy várható volt, nem is lett világsiker.

A “szovjet kóla”

A Szovjetúnióban viszont – ahol sem a Coca-, sem a Pepsi Cola nem volt kapható – a kvasz sosem látott népszerűségnek örvendett. 1967-től kezdődött meg az ikonikus sárga lajtos kocsikból történő utcai árusítás. Az eredetileg tejszállításra tervezett 1000 literes guruló tartályok országszerte rótták az utakat. Legendák szólnak a lében lebegő rovarokról és egyéb sajátos „segédanyagokról”. Az elkötelezett fogyasztókat persze az ilyen apróságok nem tudták eltántorítani.

A múlt és a jövő íze

A Szovjetunió haláltusájában a gasztronómia barikádok is sorra düledeztek. A kilencvenes évek hajnalán a nyugati kólagyártók termékei fénysebességgel száguldottak az addig keskeny nyomtávú orosz italvonalon, a kvasz meg a tolatóvágányon vesztegelve nézte magát a visszapillantó tükörben egy letűnt kor relikviájaként. A kóla nem pusztán más vagy jobb volt, de a jövő ízét hozta el. Aztán az ezredforduló múltával, mikor a nyugat újdonsága már halványodni kezdett, a kvasz visszatért az utcákra és a lelkekbe. A tartályokat kipofozták, feltöltötték, a kvasz pedig egy üstökös lendületével tört be újra a piacra. Ez idő tájt készült a fentebb idézett reklámfilm is.

Kvasz kioszk

2014-ben Putyin tovább szította a tüzet: egy tévéinterjúban viccesen azt állította, hogy az újságírók a kvasztól rúgtak be. Az eladási adatok megint az égbe szöktek. A helyzet olyan „súlyos” volt, hogy a Heineken is bejelentette, kijön egy saját kvasz verzióval. Vjazemszkij két évszázados víziója ekkora újra fényes (vörös) csillagként ragyogott az orosz égen.

Olvassa el cikkünk előző részét is!

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram