Hirdetés
Hirdetés

Nagy tavaszi fagylaltteszt (1. rész)

SZERZŐ: diningguide
2018. április 30.
Amilyen önfeledt örömöt tud okozni néhány kenet ízletes fagylalt egy tikkasztó nyári napon, olyan nagy bosszúsággal is zárulhat egy-egy fagyizás. Ki ne járt volna még pórul látványos gombócokat a kezében tartva, valamiféle fagyasztott-felfújt cukros mázat nyalogatva? Szeretnénk segíteni az eligazodásban, ezért a jók közül is a legjobb fagylaltok nyomába eredtünk – és továbbra is szívesen vesszük az olvasói ajánlásokat. A 2018-as teszteléseink első köre következik! Egyelőre a fővárosban fagylaltoztunk.
Hirdetés

Budapest szerencsére nem szűkölködik minőségi fagylalt-készítőkben, habár minden második sarkon persze nem vetekednek egymással a vendégek kegyeiért az igazi fagylaltokat kínáló helyek. Ez alól is van kivétel egyébként, például a Nagymező utca-Andrássy út kereszteződésének 50 méteres vonzáskörzetében találunk egy Fragolát, az Ipacs család-féle Hisztéria Cremeriát és a Spiliont (ők a hírek szerint bezártak – a szerk. megj.), vagy itt vannak az alább tesztelt helyek a Ráday utcában és persze az újlipótvárosi gasztronyüzsgésben.
Az első körben tesztelt 15 fagyizóból 9-et ítéltünk ajánlásra érdemes kategóriának. Egy kis színes érdekességet hadd osszunk meg rögtön az elején: a magyarok nagyon szeretik a pisztácia fagyit. A fagylaltozókban afelől érdeklődve, hogy melyik a kedvenc, sorra határozottan ezt a választ kaptuk, jóllehet mi a csoki-eper-vanília tengelyen képzeltük el a legnagyobb slágereket. Egyre gyakrabban látjuk feltüntetve a brontei származást is – és ezt egyre több esetben hisszük is el.

Fotó: KedvesKrém (A kép csak illusztráció!)

Örömmel konstatáltuk, hogy kifejezetten változatos kínálattal mennek a helyek, és szinte mindenhol készülnek ötletes (és nem erőltetett) saját variációk is. Az általunk vizsgált helyeken majdnem teljesen ismeretlenek a talányos fantázianevek és nagy márkákból ihletet merített kreációk, mint a Hello Kitty, a Mars, Snickers (stb.), az Unikornis fagylalt és egyéb gyanús társaik. (Hogy miért csak "majdnem", arról alább lesz még szó!) További jó pont, hogy

egyre inkább a pasztellszínek dominálnak a pultokban, és nem az adalékanyagokról harsogó, rikító árnyalatok.

Hogy a kiszolgálás kedves mivoltát ki kell-e emelni 2018-ban, vagy már teljesen magától értődőnek kellene lennie, jó kérdés. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy vendéglátós munkaerőhiány ide vagy oda, a személyzet gyakorlatilag az összes helyen készséges és felkészült volt. Na, indulás!

Brooke Lark / Unsplash (A kép csak illusztráció!)

A békebeli, az olasz és a többszörös díjnyertes

A Ráday utcát egész nyugodtan célba vehetjük, ha abban biztosak vagyunk, hogy tölcsérbe pakolt (jóféle) gombócokra vágyunk, de nem döntöttük el, hogy pontosan milyenre is.
Nosztalgikus kedvünkben vagy kevésbé újító szellemi körben jó választás a Juhász Cuki a 15-ös szám alatt. Úgy is hirdetik magukat, mint a békebeli ízek otthona. Ennek megfelelően valóban "gyerekkorunk ízei" kerülnek előtérbe a választékban, ami ismerve gyerekkorunk fagyijainak általános színvonalát, akár riasztó is lehetne, de a Juhásznak bizalmat szavazhatunk. Itt egy komoly fenntartásokkal kezelt fantázianévvel, a Mozarttal is bátran próbálkozhatunk, a mandulás-csokoládés fagylalt ugyanis nem érdemtelenül az egyik helyi kedvenc. A kóstoltak közül kiemelnénk még a túrót. És ha már gyermekkorba révülés: az édes íz mellett a túró kellemes fanyarkásságát is megidéző gombóc nem a gyerekkorunk silány csoki-vanília-puncs fagyijat idézte meg, hanem a legjobb házi túrós süteményekét. Fagylalt formában persze.
Ha homlokegyenest más hűs édességre vágyunk, egész konkrétan jó ízű vegán jégkrémekre (merthogy végre ilyen is van), a Ráday utca 16-os szám alatt nemsokára felbukkan egy újabb Anjuna, ahogyan azt meg is írtuk nemrég. Illetve a Ráday utca legelején, az 1-3. szám alatt működik egy Fragola is. A hálózat egy másik üzletét teszteltük, lejjebb olvasható.
Ugyancsak a Ráday utcában található egy teljesen más hangulatú hely, a MAMO Gelato. Ez egy igazi olasz. Pillantsunk csak végig a kínálaton: többféle pisztácia, mandula, piemonti mogyoró szállítják Olaszországot a fagylaltos pohárkákba.

Itt újabb, egyébként nagy óvatossággal kezelt fagyiműfajjal próbálkozhatunk,

a híres, kommersz olasz csokik, mint például a Raffaello vagy a szintén a Ferrero által gyártott Kinder fagylaltváltozatai ínyenc szempontból biztosan nem a legötletesebb vállalkozások, de hogy a fagyizók imádják, abban egészen biztosak vagyunk. És hangsúlyozzuk: a MAMO egy igényes fagyizó, és nem áll fent a veszélye annak a közismert véteknek, hogy a fagylaltos tégelyt néhány becsomagolt (igen!) Raffaello golyó dísziti a pultban. A hely slágere többek között a mandulás pisztácia, amit kóstolva ennek okait nem is kell tovább keresni. A kedvelt olajos magvak egyértelmű jelenléte a kenetekben, jól eltalált arányban, és bár mindkettő meghatározó komponens, mégsem oltják ki egymást. A mellé kért mentolos csokoládét hála a jó égnek nem nevezték el After Eightnek, ellenben egészen megragadó benne a krémes állagú csoki.

Tovább sétálva a fagylalt Caminónkon, a Bakáts téren egy igazi klasszikusba, a Nándor Cukrászdába is betértünk. Nem volt kérdés, hogy egy aranyérmes fagyijukat válasszuk: a két évvel ezelőtt a legjobb magyar fagylaltnak megválasztott, Vezúv fantázianévre hallgató kreáció került a tölcsérünkbe. A Vezúv ma már nem kaphatná meg "az év legjobb fagylaltja" díjat, tőlünk legalábbis, de természetesen bőven a korrekt kategóriát erősíti. Ez a hely egyik legnépszerűbb fagylaltja egyébként, amely most csokoládéból, vaníliából és grillázsból áll. Választottunk mellé egy Nándori nevű helyi specialitást, amely szintén csoki-vanília alapú, a csavart azonban a puncs adja neki. Klasszikus párosítások, kellemes ízek, úgy is mondhatnánk, hogy a fagylalt "magyar megközelítésben". A Nándori továbbra is biztos pont a városban, de ínyenc / sznob / notóriusan az új ízeket kereső ismerőseinket ne itt fagyiztassuk meg!

Hirdetés

Fagylaltpontok Újlipótvárosban

Tavaly az év legjobb fagyizójának találtuk a Pozsonyi úti Cioccolattét. A Cioccolatte nagyon olasz és nagyon jó, és hogy miért beszélünk róla szuperlatívuszokban, azt ITT olvashatja el. Az állandó kedvencek közül a sós pisztáciát kóstoltuk (édes változatot is kínálnak), az új ízek közül pedig a gyömbéres mascarponét és a rumos csokoládét. Jelentjük, a színvonal nem esett tavaly óta: a kenetekben jól érezhető, hogy nem spórolják ki a hivatkozott alapanyagokat, az ízek harmonikusak és kifejezők (a gyömbér gyömbér, a csokoládé töményen csokis), és nem utolsósorban nem tobzódnak a cukorban.
Levendula fagylaltozóból egyre több van Budapesten, a jellegzetes lila biciklit, minden üzletük díszét nehéz nem észrevenni. A kínálat igen változatos, az is válogathat, akinek valamilyen intoleranciája van, vagy egyszerűen csak faksznis, netán diétázik, és örül, ha sztíviával eheti a fahéj fagylaltot. Itt is azt az információt kaptuk, hogy a pisztácia az egyik legnépszerűbb fagyi, őszintén szólva ezt ki gondolta volna? A pisztáciájuk ahogyan évek óta annyiszor, most is kiállta a próbát. Ők nem variáltak ebben a kenetben sóval vagy mandulával, ellenben egy nagyon tisztességes pisztácia fagylalt került a tölcsérünkbe. Kértünk egyet a már emlegetett sztíviás fahéjból is kíváncsiságból. A sztívia ugyanis bár egy növényből előállított édesítő, rosszul adagolva olyan mellékízt tud produkálni, hogy az aszpartám és művi kollégái elbújhatnak mellette. A Levendula ebben is jól vizsgázott, igencsak jól kalkuláltak az arányokkal az édesítős fahéj fagyijukban. Egy jól sikerült cukormentes alternatíva.

Még mindig az Újlipótvárosban maradva megnéztük a a Pozsonyi úti körforgásából némileg kieső La Mimosa cukrászdát is. A hely kutyabarát szellemiségével is észre véteti magát, árul fagylaltot kutyáknak is (merthogy létezik ez a műfaj, és a kutyák imádják; Cesar Millan, a "kutyasuttogó" saját receptjeit is megosztotta), de értelemszerűen mi most nem erre voltunk kíváncsiak. Mint kiderült, a helyen különösen népszerűek a virágos fagyik, kértünk is hát egy ibolyás fehércsokoládét, ami mellé – illik hozzá, avagy sem – egy sós tökmagot választottunk. Az ibolyás fehércsokis tétel egy sikeres leszámolás két idegenkedő gondolattal is, mégpedig hogy a fehércsoki úgyis csak émelyítően édes lehet, valamint hogy a virágoknak a mezőn, és nem egy fagylaltban a helye. A sós tökmag vélhetően azoknak is ízlene, akik azt állítják, hogy nem szeretik az édességet és/vagy a fagylaltot. A hűs krémeknek ugyebár nem kell feltétlenül az édes ízről szólniuk, és olyan extremitások nélkül, mint a véreshurka vagy a libamájfagylalt, netán Bíró Lajos dohány fagylaltja, is lehet jól fogyasztható, nem (egészen) édes alternítvát nyújtani.

Az állócsillag, a turistakedvenc és a pap fagylaltja

A Fragola szintén egyre több helyen nyit új fagyizókat a városban: jelenleg 8 saját és 7 franchise üzlettel mennek. A Fragola egy igazi állócsillag, itt nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy mindig azt kapjuk, amit várunk. A Fragolák előtt kígyózó sorok is ezt az állításunkat erősítik. Már meg sem lepődünk, hogy a pisztácia itt is nagy sláger, sőt ez volt az egyik első olyan pisztácia fagyi a hazai kínálatban, amelyik

mert sós lenni, és mert nem rikítózöldben pompázni.

Ne feledjük, mindig inkább bízzunk a pasztell színű fagyikban, mint az unikornisok világát megidéző színekben! Mellé egy gránátalmás joghurtot kértünk, ami szintén egy Fragola-kedvenc, és nem a geil ízek halmazát gyarapítja: a joghurt és a magos gyümölcs üdítő fanyarsága egyaránt jól áll egy kenet fagyinak.

A Gelarto Rosában és az ő rózsaszirmokat megformázó keneteikben sem kellett eddig még csalódnunk. Talányos, hogy vajon, ha nem lenne rózsa alakú a fagyi, akkor is ilyen népszerű lenne-e? Véleményünk szerint a minősége megvan hozzá, ez ügyben tehát nem a forma dönt, viszont tapasztalataink szerint jelentősen meglassítja a kiszolgálást. A hely egyik slágere a mangó, amelyet ezúttal mango lassi változatban fogyasztottunk. Az eredeti szorbéfagylaltnak teltebb, krémesebb ízű lassi verzióval sikerült überelni a közkedvelt elődöt, a mellé választott fehércsokoládéról pedig ugyanazt mondhatjuk el, amit erről a csokiról fontosnak tartunk vizsgálni: nem túlcukrozott, kellemesen kikevert íz ez is. Mire azonban a Bazilikához közeli fagyizó előtt a megannyi turista között hozzájutottunk a rózsáinkhoz, egy kicsivel több idő telt el, mint amennyit jó érzéssel vár a fagyijára az ember.
Fagylalttesztünk első részének végén következzen a Múzeum körúti Valdocco, ahol Don Bosco, a szentté avatott pap szelleme lengi be a teret, olyannyira, hogy a vásárlók húzhatnak egy Don Bosco-idézetet egy méretes kübliből. És itt megtört a pisztáciahullám is: a fagylaltárus szerint a slágertermékek a különböző csokoládéfagyik, úgyhogy meg is szavaztunk magunknak egy marcipános csokoládét, és kértünk mellé egy puncsot is. Ez utóbbi szépen megfelelt a minőségi puncsfagyi állította követelményeknek, sem vizes, sem cukrozott vizes érzetünk nem támadt. A másik gombócból annak finom mivolta ellenére hiányoltuk a marcipán ízt.
Fagylalttesztünk következő részével hamarosan jelentkezünk!

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram