Ha indíthatok ilyen negatívan, ti, bárosok a vendéglátás sok más képviselője mellett is különösen nehéz helyzetbe kerültetek.
Mondjuk ki, ránk nincs szüksége a társadalomnak. A koktélozás nem létfenntartó szükségletünk – bár nekünk történetesen igen. (Nevetés.)
Mit tehet ilyenkor egy báros az otthonmaradáson túl? A Boutiq’ Barnak terasza sincsen, a kiszállítás, ha jól tudom, nem opció.
A báros mindig báros marad, járvány idején is. Amint lehetett, múlt hétvégén meg is nyitottunk elvitelre.
Azt végképp furcsállom.
TakeAwayParty-t hirdettünk, ami nagyon jól sikerült. Az ajtón tudtuk kiadni az elvihető koktélokat, és folyamatosan érkeztek a vendégek. Megható volt, hogy csak egy ajtót tudtunk kinyitni, azon senkit nem tudtunk beengedni, de még Szentgotthárdról is jöttek hozzánk. Ezen a héten csütörtöktől szombatig megint nyitunk (az interjú felvétele utáni friss hír, hogy péntektől már be is lehet engedni a bárba a vendégeket – a szerk. megj.).
Az utóbbi években mintha teljesen átálltál volna egy világjáró életformára, folyamatosan utaztál. Hogy érint ezek után a mostani leállás?
Azt gondoltam először, arra célzol, hogy elkezdtem meditálni, jógázni, odafigyelni, mit eszem, egyszóval magamra. Nekem a karantén elképesztő zent hozott, egyáltalán nem stresszeltem, az üzleti nehézségek mellett megvoltak a jó oldalai is. És igen, sok munkám külföldre szólított. Ezek többségében nagy cégek által szponzorált események voltak. Végeredményben pedig Magyarország közel sincs olyan elkeserítő helyzetben, mint akár New York. Ezek a nagy cégek már most azon gondolkodnak, hogy segítenek majd újra belendíteni a szektort, hiszen nekik is elemi érdekük, hogy menjenek a vendéglátóhelyek. Ezt persze egy második járványhullám megakadályozhatja, de még inkább lehet számítani rá, hogy beüt egy komolyabb gazdasági válság, ami később fog begyűrűzni.
Ha kellemetlen a kérdés, nem kell rá válaszolnod, de milyen arányban tudtátok megtartani a munkaerőtöket a szünet alatt?
Szívesen válaszolok rá. Mi mindenkit megfogtunk, és mindenki velünk van, aki eddig is volt. Két hónapig teljes fizetést kaptak, a harmadikat már nem sikerül egészében adnunk. Mi most nagyon demokratikusan hozzuk a döntéseket, mert mindenkinek tudnia és értenie kell a csapatban, mi miért történik. Rossz érzés kimondani, de most minden fillér számít. Egyetlen munkatársunk ment el, akit ha újra egyenesbe kerülünk, várunk vissza; egyikük pedig külföldre szerződik, ami hatalmas szakmai elismerés. Felvették a világ egyik legjobb bárjába, Frankfurtba. Én egyébként azt kértem a srácoktól a karantén idején, hogy tanuljanak, gondolkozzanak, képezzék magukat, sikeresen el is sajátítottak új skilleket. Teljes mértékben megértették, és együttműködőek voltak.
Nem mindennapi tulajdonosi, vezetői hozzáállást tanúsítottatok ezek szerint.
A munkatársaink tűzön-vízen át velünk vannak, most rajtunk volt a sor. Pontosan tudom, hogy nem mindenki teheti meg, de nekünk, tulajdonosoknak komoly felelősségünk van abban, hogy ne csak a jó időszakokban, hanem a bajban is ott legyünk az embereink mellett. Én nem akarok turkálni senki pénztárcájában, ez az én magánvéleményem, de tőkeerős cégek nem álltak ki a dolgozóik mellett, amikor beütött a baj. Azt gondolom, hogy ez egy oda-vissza irányú felelősségvállalás, és
ha mi elvárjuk a lojalitást, a munkavállaló is elvárhatja.
De hangsúlyozom, hogy senkit nem szeretnék megítélni, minden cégnek megvan a maga működése. Mi most egy mélyebb elköteleződést éltünk meg. Korábban sokan voltak szkeptikusak velünk, kritizálták a működési rendszerünket, ami azt gondolom, hogy most igen jól vizsgázott.
Beszéltünk korábban a munkaerőnehézségekről, a munkavállalói mentalitásról, de konkrétan miben kritizáltak benneteket?
Most már lassan nyolc éve ragaszkodunk a szisztémánkhoz, és nem szép szó, de az inasrendszert vezettem vissza. Sokaknak rossz véleménye van róla, hiszen évekbe telik, míg képzettségben és bérezésben is kinevelünk egy munkatársat. Mi nyíltan, fillérre pontosan elmondjuk, hogy belső vizsgákhoz van kötve a fejlődés, és minden vizsga fizetésemelést jelent. Ez sokaknak nem tetszik, hiszen be kell járni egy klasszikus értelemben vett ranglétrát. A vendéglátás nagy bajban volt az utóbbi években.
Tudással nem rendelkező emberek jártak óriási mellénnyel és fizetési igényekkel.
Gyakorlatilag már az alkalmazottak diktáltak, amit vagy elnéztél nekik, vagy egyáltalán nem volt embered. Most viszont éppen azoknak az embereknek lesz értéke, vagyis munkája a piacon, akik beletették a tanulást és a gyakorlatot. Én még egy minimum fél, de inkább háromnegyed éves küzdésre számítok a fennmaradásért, és bízunk a legjobbakban.
Április közepén meghatározó lélektani pillanatban érkezett egy nívós elismerés a Boutiq’ Bar csapatának. Az amerikai Tales of the Cocktail szervezet az európai régió 10 legjobb bárcsapata közé sorolta egy igen erős mezőnyben, Közép-Európából egyedüliként. Ezúton is gratulálunk a csapatnak az újabb nemzetközi sikerhez!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.