Az Egyesült Államokban szélsőséges házdekorációkkal és őrületes jelmezekkel találkozhatunk Halloween idején, mintha a farsang jött volna előrébb, és nem a tél elmúltát, hanem beköszöntét fogadnánk ilyen kitörő örömmel. A mexikói verzió ősibb ennél, 3000 évesre becsülik, és valódi jelentést hordoz: a közép-amerikaiak az alvilág istennőjét, Mitcecachihuatl-t köszöntötték az azték naptár szerinti kilencedik hónapban, ami augusztusra esett. A gyarmatosítók megjelenésével keresztény ünneppé vált, és a Mindenszentek idejére csúszott.
A halottak napja Mexikóban nagyobb ünnep a karácsonynál is. Néhány család kéthavi jövedelmét költi el az ünneplésre: a dekorációra, az ételekre és a hagyományos „felajánlásra”, vagyis a szellemek számára és az elhalt családtagok emlékezetére készített házi oltárra.
Az ételek különleges szerepet kapnak ezen a napon, a visszatérő lelkeket etetni-itatni kell. Mindennek jelentése van, semmi nem történik véletlenül. A mexikóiak az életet ünneplik, és nem a halált siratják. Feldíszített házioltáron helyezik el az eltávozott fotóját, jelezve, hogy nem feledik el. Emellett sót, vizet, gyertyákat és különleges ételeket is odahelyeznek felajánlásul.
Cukorból készült koponyák és csontvázak, csokoládékoporsók nevetnek a halál arcába.
Az elhunytaknak saját kenyerük is van, a pan de muerto (szó szerint). Tojással készül, édes íze vonzza a hazatérni kívánó lelkeket. Ánizst és narancshéjat is tesznek bele, inkább kalácsra hasonlít, mint kenyérre. A felületén négy vonal emlékeztet a négy elemre – mások szerint az azték naptár négy évszakára, vagy keresztbe tett csontokra.
Étel, ital, zene. Legtöbbször tamales készül ilyenkor a mexikói konyhákban. Helyes kis csomagokban érkezik, kukoricacsuhéba vagy banánlevélbe csomagolva, párolva. A tamales tésztája kukoricalisztből készül, tölteléke lehet édes vagy húsos is
Az oltárokat vagy otthon, vagy az egész éjszaka forgalmas temetőben állítják fel, erre kerülnek az ételek is. Nem ritka a mariachizenészek felvonulása a sírok között. A lelkek szeretik a magokat is, így biztosan találhatunk az oltáron belőlük. A pulque, az agavéból készült, édes, fermentált ital alkoholt is tartalmaz. Édes ízű az atole is, ami leginkább a mi tejbegrízünkre hasonlít, de Mexikóban kukoricalisztet használnak hozzá. A gyümölcsök, zöldségek, a cukrozott, fahéjas sütőtök mellett az elhunyt kedvenc ételei is előkerülnek. Jó, ha minél színesebben, és virágokkal díszítve: a lila, a narancs és a sárga a kedvencek ekkor. Mindehhez a legjobb minőségű, legérettebb alapanyagokat szokás felhasználni. Oaxacában ez a nap a pulykák végnapja is, a levesbe kerülnek rövid úton. A csokoládéhoz is frissen pörkölik a kakaót.
Az emlékezés színes oltárain a négy elem mindegyike helyet kap: a gyertya a tüzet, a színes, csipkeszerű papírfüggesztékek a szelet és az emberi élet törékenységét, az étel a földet jelképezi, a víz a hosszú utat megtett lelkek szomját oltja. Mexikóban az élet és az étel szenvedélyes szeretete összekapcsolódik, az ünnepek elválaszthatatlanok a hagyományoktól, az úgynevezett gasztronómia pedig helyi és az identitás szerves része.