A mangó Japán legdélebben fekvő szigetéről, a szubtrópusi klímájú Mijazaki prefektúrából származik. A fenti összeg valóban rekordnak számít, bár az „átlagos” példányokhoz sem jutunk hozzá tízezer forintnyi jen alatt. Magas áruk részben annak köszönhető, hogy a Mijazaki-beli mangótermesztők hihetetlen odafigyeléssel gondozzák a terméseket.
Más mangófajtáknál láthatjuk, hogy a gyümölcs egyik oldala gyakran jóval pirosabb, mint a másik. A Nap tojását ezért kis hálóba burkolják, és forgatják, hogy minden oldalát ugyanannyi napfény érhesse. Színe így mindenhol egyenletesen rubinvörös lesz, húsa lédús és kevésbé rostos, íze pedig hihetetlenül édes. Attól sem kell tartani, hogy az érett mangó leesik vagy szedés közben esetleg megsérül, ugyanis miután megérett, csak lágyan belepottyan az őt körülölelő hálóba.
A csillagászati ár magyarázata nem csupán a termesztés során befektetett idő és energia, hanem sokkal inkább az, hogy mit jelképez a gyümölcs a japánok számára. Ahogyan arról korábban már mi is írtunk, Japánban óriási hagyománya van a gyümölcsajándékozásnak.
Olvasta már korábbi cikkünket a témában? Luxusdinnye, ezért luxus a gyümölcs Japánban
A japánok társas eseményeken vagy üzleti tárgyalások alkalmával is gyakran fejezik ki tiszteletüket párnázott dobozkákba csomagolt gyümölcsökkel.
A makulátlan és emiatt méregdrága példányokat az ékszerboltokban is látható üvegvitrinekben szokták kiállítani. Az egyik legismertebb luxusgyümölcsös a tokiói Sembikiya üzletlánc másik sikertermékét, a négyszögletű görögdinnyét éretlen állapotban árulja, és ezeket jellemzően nem is szokták megenni. A Nap tojásába azonban annyi ízes napfényt sűrítettek, hogy vétek lenne nem megkóstolni!
Forrás.