És az erő legyen velünk, hogy az ismert fordulatot idézzem, tudniillik Power Lunch-ként aposztrofálja a belvárosi ÉS bisztró fixáras üzleti ebédjét. Ami elég csábító konstrukcióban kelleti magát, mert a regisztrált felhasználók, akik hírlevelet kapnak és ezáltal a klub tagjaivá válnak, 5000 Ft-ért ehetnek szabadon választott két fogást, ihatnak a házias szörpökből, vagy ásvány vizet, kávézhatnak és emellett ingyen parkolhatnak a Kempinski garázsban az ebéd ideje alatt.Jómagam gyalogosan érkeztem, viszont ez a körülmény még csábítóbbá tette az erőt és energiát regeneráló ebéd gondolatát. Nehéz a belvárosban megbízható környezetben, empatikus szerviz közreműködésével ilyen ár/érték arányú ajánlatra bukkanni. Mindezeket figyelembe véve, ha még valami jót is lehet enni, akkor lássunk neki, meglátjuk, mit lehet kihozni ebből a pénzből.
Díjazom, hogy belépve az ÉS-be két szín dominál: a fekete és a bordó, miközben ez világos tágasságban jelenik meg, némi kellemes blues muzsika kíséretében. Pincérlányok élénk bordó jeansben és fehér blúzban szolgálnak fel, őszinte mosollyal ajkukon. Látszik, hogy tudják a dolgukat. Három kezdő fogásból, három főfogásból, és háromféle édességből választhatok. Feladja a leckét, miként válasszak ebből kettőt, mert mindegyik elég dögösnek ígérkezik, meg hát jól is akarok járni.
Legyen, mondjuk tárkonyos bárányragu leves és egy 170 grammos bélszín, vagy, ha már bárány, menjek-e tovább ezen a vonalon és egyek báránycsülköt szaftos zöldségekkel és puliszkával, vagy netán harcsapaprikást csuszával? De, ha nem a levessel, hanem az őzpástétommal kezdem, akkor mivel folytassam, szóval igencsak szívhez szóló dilemma ez. De ehetnék tatárt is, majd lecsengetésképpen egy hátszegi túrós palacsintát, vagy szilvás morzsalepényt. A kíváncsiság erősebb bennem, mint az anyagi megfontolások, így szépen sorjában mindent kihozatok, hogy valós képet nyerjek, hogyan is működnek a párosítások, és teszem ezt mindenekelőtt az olvasókért.
Csak szépen sorjában: kapok egy libbenő hölgyeménytől sötét tónusú kiscipót és láva sóval megszórt vajat, meg egy gyors bodza spriccet, éppen ideje volt a hosszú gyaloglás után. Friss, ropogós minden, most már elengedhetem magam, elég, ha az ételekre koncentrálok, erőre kell kapnom, ahogy Antaeus Gaia és Poszeidón fia is, minden esetben, amikor a lába érte a földet.
A tárkonyos bárányragu levest nem hagyhatom ki, és igazam van, mert vékony rózsaszín bárányhús szeletek rejlenek az igencsak karakteres, tárkonytól illatozó levesben. Pikáns, koncentrált ízű egynemű a leves, van valami őszi fuvallat benne, talán a ceruzabab csíkok teszik, vagy a kissé túlzó borsos íz, kétségtelen, hogy erőtől duzzadó. Két kiskanálnyi burgonyapüré is olvadozik benne, ami helyreigazítja e néhol kivillanó borsosságot.
Nem mérlegelek, hanem azonnal a bélszínt választom folytatásnak, de előtte még az őzhús pástétomot is bevállalom. Ez a könnyű ebéd kategóriának megfelelő adag és íz a friss madársalátával, eperrel elég meggyőző fogás. A bélszín külsejét tekintve csábítóan vaskos darab és láthatóan a grillből érkezett. Könnyen megadja magát, belseje rózsaszín, kifejezetten szaftos, talán, ha egy kanálnyi pecsenyelé is kísérné még szimpatikusabb lenne, bár a konyha házi ajvárt tálal mellé egy kis tálkában, amit BBQ szósznak titulál, ennek ellenére van egy kis hiányérzetem.
Kárpótol a zsenge ceruzabab csokor és a vajas, héjában sült burgonya. Jöhet a harcsapaprikás. Nem kell biztatni, már előttem is van. Illatos pörcök díszítik a csusza halmot, ez jó jel. A többi összetevő is rendben van, bár a magyar nyelv jobban szokta az intenzív paprikás mártást, mint az ilyen kikönnyített változatot, a halszeletek kellemesen omlósak, az egész fogás nem túl bevállalós, bár lehet, hogy egy üzleti ebédmenüben így kell lennie.
Nálam a báránycsülök a sláger, méretre, ízre telitalálat. Csont nélkül került a tányérra, omlós, a zöldséges ragu finom, a puliszka is etetős, valahogy minden a helyén van, háziasan őszinte. A szilvás morzsalepény vanília fagylalttal megfelelő levezetésnek ígérkezik. Kisebbnek gondoltam, de azért megbirkózom vele, jó a szilva enyhe savassága, a tészta roppanós morzsalékai és éppen időszerű a vanília hűsítő simogatása.
