Hirdetés
Hirdetés

Burgonyahelyettesítő újoncok: Édesburgonya és jamgyökér

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2020. február 27.
Miközben az édesburgonya egyre hétköznapibbá válik, a másik nagy burgonyahelyettesítőnek, a jamgyökérnek még nem tártuk szélesre a konyhánk ajtaját. Olyan országok zöldségespultjain, ahol nem megszokott a széles, egzotikus választék, gyakran össze is keverik a két növényt. Mivel mindkettőnek számtalan változta létezik, néha nem is olyan egyszerű a besorolásuk. 
Hirdetés

Az édesburgonyával sok-sok évvel ezelőtt, Kairó piacán találkoztam először. Mozgóárusok kocsijára szerelt, kis gőzmozdonyra emlékeztető sütőben kínálták, sütőtökre emlékeztető illata bejárta az egész Khan el Khalilit. Épp egy backgammonra (ostábla, tawla, triktrak – ki hogy nevezi a keleti kávéházak kedvelt táblás játékát) alkudoztam épp, vagyis az igazság az, hogy az árus, Hasszán bácsi saját magával alkudozott egyre hevesebben, miközben egyik kezével a karomat szorította, a másikban a fadobozzal hadonászott. Az üzlet megköttetett, a menekülést a sült batátába alig vártam.

Édesburgonya, avagy batáta

A jamgyökér a tengeren túli, amerikai és karibi kalandozások állandó mellkszereplője. Az Egyesült Államok üzleteinek polcain mindkettőnek hasonó szerep jut, de néha a profi zöldségesek sem igazodnak ki rajtuk. 

Jamgyökér

Van köztük hasonlóság, de nem keverhetők össze. A jamgyökér nem egyfajta édesburgonya, és ez fordítva is igaz. Gumós termésű gyökérzöldségekről van szó, formájuk és színük, de még ízük is közelíthet, annak ellenére, hogy hivatalosan sok közük nincs egymáshoz.

A szulákfélék családjából származó  édesburgonya nálunk ismertebb, de elcsodálkoznánk, ha látnánk: eredeti termőhelyén – Közép-Amerikában – hányféle létezik belőle. Héjának színe a megszokott vörösesbarna mellett a lilától a fehéren és sárgán át a vörösig terjedhet, míg belseje lehet rózsaszín  is, de akár a narancséval is vetekedhet.

A boltokban fellelhetők alapvetően két csoportra oszthatók: a keményebb, sárgás héjú, halványabb húsúra és az élénkebb színű, de puhább változatra. Előbbi megőrzi állagát feldolgozva is, míg utóbbi sütve krémessé és puhává válik. Európába az első felfedezőhajók hozták, a 17. század elejétől van nyoma a szakácskönyvekben. A meleg országokban könnyen megterem, emiatt már a régi időktől fogva elterjedt szinte egész Dél-Amerikában is. A termesztésében Kína jár az élen, de az afrikai országokban is kedvelik magas tápértéke és sokoldalú felhasználási módjai miatt. Lisztet és alkoholt is készítenek belőle.

A jamgyökér (néha jamszgyökérnek is nevezik) afrikai és ázsiai eredettel bír. Rendszertani értelemben a liliomfélék között kereshetjük őseit. Nálunk szinte teljesen ismeretlen, bár az egész Karibi-térség a jamban látja a krumplit: minden tisztességes ropa vieja (a tépett marha, azaz a pulled beef és a pörkölt házassága) vagy bármilyen húsétel főtt jamgyökér és rizs kíséretében érkezik az asztalra.

A piacokon alapvetés, nagy halmokban hever, megfizethető, sokféle népétel alapja. Lehet kerek, krumpliszerűen amorf vagy a jégcsapretekhez hasonlóan hosszú, változatos színű. Több keményítőt tartalmaz, mint az édesburgonya. A trópusi és szubtrópusi területeken élő lakosság napi étkezésének egyik legfontosabb eleme, alaptáplálék – de a melegebb kontinentális vagy mediterrán éghajlatú területeken is megterem. Meglepő módon több mint hatszáz fajtája ismert. Valószínűleg az afrikai rabszolgakereskedelemmel került át Amerikába és terjedt el a világban.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram