A vendégek nagyon is kedvelik a terülj, terülj, asztalkám érzést nyújtó, a modernkori hagyomány szerint koktélokkal kísért étkezéseket. Egy korábban egy forgalmas étterem reggeliztető csapatában dolgozó vendéglátós tartott közvéleménykutatást a szakmabeliek körében, és összegyűjtötte a személyzet részéről a 10 leggyakrabban felmerülő óhajt – fordítva a dolgok menetén, hiszen klasszikusan nem az ő kívánságaikról szólnak a bruncholások.
Ne rendeljünk unikornis frappuccinót!
A kávélapot nem véletlenül állították össze: (jobb esetben) szerepel rajta minden információ, a kávéutántöltések lehetőségeitől a kávévariációkon át az alternatív tejkínálatig. Ennek fényében ne rendeljünk olyat puszta kedvtelésből,
ami nincs az itallapon, de láttuk valahol az Instagramon...
Meglehet, hogy nincsenek pont olyan pörkölések a háznál, mint amit megszoktunk valamelyik kedvenc helyünkön, de a brunch-ok nem a csúcskávékról szólnak. Ezenfelül tekintsünk el a mandulatejes cappuccinótól. A mandulatejből készült tejhab közel sem olyan krémes és habos, mint a sima vagy például a szójatejből készült hab, így csak egy nagy csésze szomorúság látványa fogadna minket.
Ne érkezzünk túl korán!
Ha egy étterem 10 órától nyitja a hétvégi brunch-ot, az tényleg 10 órát jelent, nem 9:45-öt. A felszolgálók, bártenderek és a konyhai személyzet is keményen dolgozik azért, hogy mindent előkészítsenek a rendelésdömpingre, így érthető, ha nem őszinte a mosolyuk, amikor nyitás előtt beállítunk.
A vacsoramenü tabu!
Minden villásreggeli szervizen akad egy jó maroknyi vendég, aki azt hiszi, hogy a vacsoramenü is terítéken van. Ne ácsingózzunk erre a szerepre! Az éttermi konyhákon egyrészt általában műszakváltás van két szerviz között, másrészt be kell tárazniuk az éléstárból az esti tételekre. Tehát maradjunk a brunch menünél, és ne nehezítsük meg a pincérek életét.
Ne kezdjünk saját brunchmenü kidolgozásába!
Lehet, hogy számunkra nem úgy tűnik, de a speciális rendelések igenis lassítják a konyhai munkafolyamatokat. A szakácsok igyekeznek minden tételt folyamatosan pörgetni, és egy-egy különleges kérés megbontja az egyensúlyt. Ráadásul a rendelésünk valószínűleg nem úgy fog festeni, mint ahogy azt mi elképzeltük. Jobban tesszük, ha azt a bizonyos speciális kedvencünket pizsamában ülve fogyasztjuk el a négy fal között otthon, vasárnap reggel.
Ne menjünk át tojásdívákba!
A tojás az összes reggeliztető titkos rémálma. Tény, hogy nincs késői villásreggeli tojásételek nélkül, azonban egészen meghökkentő, hogy sokan képtelenek elfogadni a „Buggyantott tojás hollandi mártással, spenóttal, kaliforniai paprikával és pirított angol muffinnal” tételt, és érkeznek az olyan kérések, mint a „legyen buggyantott tojás, de buggyantott helyett inkább tükörtojás, és a hollandit inkább csak úgy mellé kérném kis tálkába, ja és nem szeretem se a kaliforniai paprikát, sem az angol muffint”.
Az all-you-can-eat brunch nem egyenlő a végtelen számú koktéllal
Ha egy svédasztalos, fix áras villásreggelit szemelünk ki magunknak, az árból fakadóan teljes értékű élményre vágyunk. Ez azonban nem jogosít fel minket arra, hogy folyamatosan a pincért abajgassuk újabb és újabb italok és koktélok miatt, szóval ne csodálkozzunk, ha esetleg eltűnik egy időre.
Ökölszabály: annyi pohár legyen az asztalon, ahány ember az asztal körül.
Ne menjünk falnak a feláraktól!
Lehet, hogy sok étterem nem számol fel felárat egy kis avokádóért. De vannak helyek, ahol igen. Azonban amennyiben plusz dolgokat kérünk, vagy például egy hozzávalót mással (drágább alapanyaggal) helyettesítünk, a speciális rendelés leadása előtt egyeztessünk a felszolgálóval a későbbi galiba elkerülése végett.
„Ez csak egy brunch” – de azért borravalót adni ér
Nem titok: a szakmabeliek zöme nem szereti a brunch műfaját. Egyértelmű, hogy a reggeliztetőknek extra terhelést jelent lépést tartani a hétvégi, nagy vendégfolyammal, és hacsak egy asztal nem áll neki literszámra Bloody Maryt vagy Mimosát rendelni, a számla végösszege általában jóval kevesebb, mint vacsoraszerviz ideje alatt. Mindez a borravalóra is igaz. Szóval legközelebb, amikor jól érezzük magunkat, ezt szem előtt tartva adjunk borravalót is, mivel legyen bármilyen sűrű is egy szerviz, a filléreskedő vendégre mindenki emlékszik.
Ne verjünk sátrat!
Megettünk-megittunk mindent, a búcsúkávénkat is beleértve, és már a számlát is rendeztük, de még legalább egyórányi megbeszélnivalónk van. Nincs is ezzel semmi gond, ha egy nyugis helyszínen vagyunk, ahol kevés a vendég. Ha azonban azt látjuk, hogy mások asztalra várakoznak, vagy a pincér a vizespoharak kivételével leszedte az asztalt, akkor vegyük a lapot, és folytassuk a csevejt egy közeli kávézóban.
Ne álljunk neki hatfelé osztani a számlát!
Végül, de nem utolsósorban, nincs rosszabb egy sűrű időszakban, mint amikor mindenki külön és kártyával akar fizetni. A legideálisabb, ha van elég készpénz nálunk, és így próbáljuk a lehető legegyszerűbben rendezni a cechet. Vagy pedig csak egyetlen bankkártyával. A felszolgáló roppant hálás lesz érte.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.