Így hangzik egy több mint hatezer éve született sumér vicc. A csattanó, a humorérték ugyan elveszett az évezredek porában, esetleg a fordításnak esett áldozatul, amikor agyagtábláról megpróbálták modern nyelvre átültetni. Persze az sem kizárt, hogy már az ókori közönség sem nevetett rajta, egy dolog azonban bizonyos: már a termékeny folyóvölgyek kultúrái is szerettek sörözni és viccet mesélni.
Ez persze nem túlságosan meglepő, az erjesztés és a tudatmódosítás az emberi kultúrával egyidős, a sör pedig évezredek óta, ahogyan ma is, a legnépszerűbb alkoholos ital. Attól a pillanattól fogva, hogy az emberek belekortyoltak az első, jó eséllyel meleg, ködös, habos sörbe, a világ nem volt többé ugyanaz. A sumér kultúra itala, Mezopotámia söre hatezer éve a mindennapok része volt. Egy londoni kísérletnek köszönhetően pedig most úgy tűnik, hogy visszatér.
Először is, adott egy recept. Sumér módra, agyagtáblába nyomva fennmaradt egy vers, pontosabban himnusz, melyet Ninkasi istennőhöz, a sörfőzés istennőjéhez zengett a régmúlt. A himnusz soraiban pedig jó néhány különös fogalmat találunk, amik receptté állnak össze.
"Ninkasi, te vagy az, aki egy nagy lapáttal kezeled [a] tésztát, gödörben kevered a sörkenyeret édes fűszerekkel" - olvasható a szövegben. "Te vagy az, aki a nagy kemencében sütöd a sörkenyeret, és rendbe rakod a hántolt gabonakupacokat".
Sörkenyér. Ebből a furcsa szóból világosan kiderül, hogy az ókori sörfőzés recepttúrája nem a manapság mindössze kisüzemi keretek között feszegetett komló-maláta-víz-élesztő koordinátarendszerben mozgott, hanem a sütött gabonalepény, a kenyér is alapanyagnak számított.
A mindennapi betevő sör kulcsszerepet játszott a sumér mindennapokban. A sört jelölő ékírásjel az egyik leggyakrabban használt, legtöbb alkalommal fennmaradt piktogram, ami a sumér agyagtáblák majd’ mindegyikén szerepel. A himnusznak köszönhetően pedig azt is megtudtuk, hogy az erjedéshez szükséges cukrot nem a maláta keményítőjéből, de a kétszer sütött árpalepényből, a sörkenyérből nyerték ki.
Évezredekkel később, 2016-ban a londoni Toast Brewing alapítói úgy döntöttek, hogy újraélesztik ezt az ősi receptet. Az ötlet egy korunkra erősen jellemző jelenségben gyökerezik. Amikor szembesültek a gyárak és a szupermarketek által termelt hatalmas mennyiségű élelmiszerhulladékkal, Tristram Stuart és Louisa Ziane úgy döntöttek, hogy javítani szeretnének a helyzeten. Elhatározták, hogy sört készítenek a kenyérhulladékból, miután rábukkantak a sumér receptre, melyben megmutatkoztak az egyszerű vekniben rejlő lehetőségek.
Világszerte, becslések szerint, évente 900 000 tonna gyártott kenyér kerül a szemétbe. Ez naponta 24 millió szelet kenyeret jelent. Óriási mennyiség ez, és hatalmas veszteség, főleg, ha nem hulladékként, hanem alapanyagént tekintünk a szemétbe kerülő szeletekre.
A kenyéralapú sörfőzés nem tűnt el teljesen a palettáról, Belgiumtól Szingapúrig vannak rá példák, magyar kisüzemi főzdék is kísérleteznek vele, de 2016-ban elinduló Toast Brewery egészen egyedi recept alapján működik.
Londoni pékségek megmaradt veknijeit, szeleteit, cipóit és zsemléit összegyűjtve a Toast elképesztően kis ökológiai lábnyommal dolgozik, és sajátosan lokális terméket gyárt. A kenyérből való sörfőzés nem mentes a kihívásoktól. A korai sörök egészen eltértek a jelenleg megszokottól, valószínűleg egy kicsit darabosak voltak, olyanok, akár egy alkoholos kása.
Ahhoz, hogy az ősi módszer mai ízléssel is értékelhető sört adjon, némi adaptációra volt szükség. Beszerzésre került többek között egy ipari aprítógép, mely a kenyérszeleteket morzsolja, őrli apróra. A receptbe rizshéj is került, ez a különleges anyag abban segít, hogy a vízzel elkevert kenyérmorzsa ne álljon össze egyetlen, hatalmas, szivacsos masszává.
A főzde nyitását siker koronázta, és ez is jelzi, hogy a környezetvédelem és fenntarthatóság olykor száraz eszméi is jobban csúsznak egy korsó jéghideg sörrel, ráadásul a brit sütőipar támogatása is megvalósul minden megvásárolt palackkal. Ráadásul a Toast a teljes bevételét jótékony célra fordítja, környezetvédelemmel foglalkozó alapítványoknak adja.
Az ősi sumér recept mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy az ételnek olyan értéke van, amelyet mi már elfelejtettünk. Egy londoni kísérleti sörfőzde segít emlékezni, hatezer éves távlatból előhívott termékével.
Forrás: bbc.com
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.