Ha kimondjuk a Veuve Clicquot nevet, akkor a legtöbbeknek valószínűleg beugrik a sárga címke, azonban biztos, hogy kevesebben vannak azok, akik mindezt egy a 19. században tevékenykedő és a márkáját sikerre vivő nőhöz kötik. Pedig Madame Clicquot nem csupán a sárga címkét adta a világnak, hanem meghatározta mindazt, amit ma is champagne-nak hívunk, miközben a történelem egyik legsikeresebb üzletasszonyává vált.
A 18. és 19. század fordulóján nem igazán volt beleszólása egy nőnek abba, hogy kihez megy feleségül – nem volt ez másként Barbe-Nicole Ponsardin esetében sem, hiszen apai nyomásra, gazdasági érdekből ment hozzá Francois Clicquot-hoz. Bár ez eddig nem tűnik túl meseszerűnek, azonban az már érdekessé teszi a történetet, hogy a gyermekeiket összeadó apák célja a friggyel az lett volna, hogy a fiatalok tovább vigyék, és közösen még sikeresebbé és erősebbé tegyék családjaik textilipari vállalkozását, ám ők inkább a Clicquot Champagne-ház útját szerették volna egyengetni, ami kezdetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A lázadó özvegy
Ha a mesei szál mentén megyünk tovább, akkor joggal gondolhatja mindenki, hogy itt jönnie kell valamilyen konfliktusnak! Ez pontosan így történt, ugyanis hat évvel az életük összekötését követően Francois Clicquot elhunyt, hősnőnk pedig úgy döntött, hogy fittyet hány a kor szokásaira, és ahelyett, hogy új férjet keresne magának, inkább minden energiáját – és persze családi vagyonát – a champagne-házba fekteti.
A „veuve” franciául özvegyet jelent, ám a márka elnevezésének inkább voltak gazdasági, mintsem szentimentális okai. Ekkoriban ugyanis nő nem is álmodhatott arról, hogy egy vállalkozás élére álljon, és valóban az ő nevén legyen, kivéve abban az esetben, ha özvegy. Ez természetesen marketingfogásnak sem volt utolsó, hiszen Franciaországban – ahol a pezsgőt természetesen már ekkor is fogyasztották, ám Champagne régiója még korántsem a buborékos italairól volt híres – hamar felfigyeltek a névre.
I.Sándor cár mint influenszer
Az igazi világhírt azonban nem saját hazája, hanem a másik nagy pezsgőkedvelő nemzet vezetője, az orosz cár hozta meg márkája számára. Madame Clicquot ugyanis elég jó üzleti érzékkel, a napóleoni háborút követően úgy döntött, hogy Amszterdamon keresztül Oroszországba juttatja italát. A legendák szerint a cár teljesen le volt nyűgözve, sőt I. Sándor még azt is kijelentette, hogy többé nem hajlandó semmilyen más italt fogyasztani a Veuve Clicquot-n kívül. Ez akkoriban legalább akkora ismertséget hozott a márkának, mintha manapság egy több milliós követőtáborral rendelkező influenszer mutogatná a termékünket. Bár a champagne-márka korábban több alkalommal is csőd közelébe jutott, ám ezt követően inkább azon kellett aggódniuk, hogy hogyan tudják teljesíteni a rengeteg megrendelést – a Veuve Clicquot útja egyenesen vezetett a világhírnév felé.
Madame Clicquot innovációi
Bár korábban már voltak kísérletek a rosé előállítására a Ruinart-ház részéről, ám ők bodzabogyóval, illetve feketeribizli levével színezték meg a fehérbort, a vörösborral való vegyítés ötlete Madame Cliquot-tól származik.
Szintén forradalmi eljárás volt, hogy a pezsgőket az elsődleges erjesztést követően palackozta, ezt követően pedig fejjel lefelé állították az üvegeket a második erjedés idejére. Ezzel a módszerrel egyrészt felgyorsították a gyártási folyamatot, másrészt a minőségen is jelentős mértékben tudtak javítani.
A champagne nagyasszonya
1866-os halálát megelőzően a Madame Cliquot még útjára indította régi nagy tervét, miszerint szeretett volna betörni az Egyesült Királyság piacára, és bár azt már nem érhette meg, az buborékos ital természetesen ott is nagy sikert aratott. Az üzletasszony emlékére a márka szigorúan csak a kivételesen jó évjáratokban „La Grande Dame” néven legyártja évjáratos pezsgőit, amelyek a kivételes nő sikerei és öröksége előtt tisztelegnek.
Forrás: veuveclicquot.com | smithsonianmag.com | winefolly.com
Fotók: Unsplash
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.