Az első fagyiüstért, a csapból folyó kóláért és a kávéházért is meg kellett dolgozni – Ötven éves az érdi Pataki Cukrászda

Most az unoka, Pataki Ádám cukrászmester irányítása alatt működik. A tápiógyörgyei Pataki család – idősebb Pataki János és felesége, Veronika néni, lányuk, Veronika és fiuk, Pataki János – egy hirdetésben látta meg az eladó cukrászházat. Addig vezetett kis presszójukat és más ingóságaikat is pénzzé téve megvették, és odaköltöztek. Úgy esett, hogy az első időkben helyhiány miatt a meleg tavaszi napokon a gyerekek a kertben, sátorban aludtak. Később az üzem fölé lakótér is épült. Az édesapa ekkor 23 évesen már 5 éve cukrász végzettséggel bírt, és így indult el 50 éve a családi vállalkozás. 

Három évvel a nyitás után Ádám édesapja megismerte jövendőbeli feleségét, akivel 3 hónap és 3 nap ismeretség után össze is házasodtak. A nagypapa is közrejátszott a gyors frigy létrejöttében, aki szerint ha szeretik egymás, „ne tököljenek, kell a munkaerő, házasodjanak össze”. Így is lett, 1978-ban megszületett az első gyerek, majd 1980-ban Ádám. 

A cukrászda hagyományos, vajkrémmel töltött süteményekkel indult. A születésnapon kicsit visszatérnek a gyökerekhez, a kínálatban lesz jojó fánk, Tátra-csúcs. A fagylaltokból a 4 alapíz, csoki, vanília, eper és citrom készült. Az első fagylaltgép pultba épített szerkezet volt. Nagy, hengeres üst. Elkészítette a fagylaltot, majd ezt az üstöt tették a tárolóba, és onnan adagolták az édességet. „Ez volt az őskor.” Később ezt a szerkezetet felváltotta a lágyfagyigép, az üdítőket Cornelius-automatából lehetett kérni. 

Azt mondták az óvodástársaim, hogy milyen jó nekünk, nálunk csapból folyik a kóla meg a Fanta.

Ahogy nőtt a forgalom, az üzlet is szűknek bizonyult: 1986-ban az első a cukrászda kávéházzá alakult, több asztallal, különteremmel. Ekkor kerültek az akkor újdonságnak számító olasz típusú fagylalt- és süteményes vitrinek és fagylaltgépek a helyiségbe. 13 év elteltével ismét változott a belső tér, és 1999-ben a Pataki Cukrászda elnyerte a mai formáját. 

Bár a szülők is szerették volna, ha a fiuk viszi tovább az üzletet, sosem erőltették, így Ádám, mielőtt az élet úgy hozta, hogy egyik napról a másikra át kellett vennie a stafétabotot, rádiózott, koktélkészítést tanult, diszkózott. 

„Nyilván a cukrászat, a szakma szeretete nélkül nem ment volna az átállás sem – vallja Ádám. – Fontos, hogy aki átveszi az örökséget, legyen célja, legyen hozzá megfelelő érzéke, különben hiába a szülői akarat. Tapasztalatból azt mondom, hogy a gyerekek csinálják azt, amit szeretnének, mindegy, mi az, csak legyenek benne boldogok.”

Amikor édesapja 9 évvel ezelőtt meghalt, a legfontosabb kihívás az volt, hogy ezt a felépített brandet hogyan lehet okosan továbbvinni a felgyorsult világ, az időközben kitört Covid-világjárvány, majd a háború és energiaválság közepette. 

Szerencsére az emberek még mindig kíváncsiak, és nem csak a helyiek vagy a környéken lakók, hanem Budapestről is jönnek Érdre, de a Balatonra vagy akár Bécs felé utazóknak is útba esik a Pataki. 

„Ha csak a helyi vagy környékbeli vendégekre számíthatnánk, az lehet, hogy egy kicsit kevés lenne” – mondja Ádám.

A Pataki ma is inkább a klasszikus vonalat képviseli. Az ilyen cukrászdából – főleg amelyik ragaszkodik a jó minőséghez –, egyre kevesebb van Magyarországon. A nagy múltú cukrászatok kínálata alapvetően klasszikus süteményekből áll. 

„A desszertkultúránkat a monarchia időszaka határozza meg. Nálunk egy torta kerek és nem szögletes, a vendégek nagy része Dobos-tortát vagy Sacher-tortát szeretne enni. Ma már nagyon kevés helyen lehet jó puncstortát kapni, olyat, ami tényleg nem a maradékból készül – mondja Pataki Ádám, aki szerint meg kellene tartanunk ezt az identitásunkat, amelyet ezekkel a fantasztikus süteményekkel is lehet jellemezni. – A somlói galuska, az oroszkrémtorta, és a péksütemények, a túrós táska, a kakaós csiga mind-mind tökéletes, hagyományos édességek, csak jól kell őket elkészíteni. A Rákóczi-túrós szintén egy jó példa, igazi klasszikus, amelyet meg lehet csinálni tetszetős, modern verzióban. Nem feltétlen a kovászos croissant kell utánozni. A másik nagyon fontos lépés és feladat a vendégek edukálása, hogy amit elkészítünk, érthetően tudjuk átadni. Van az a vevőtípus, aki megnézi, megcsodálja, megdicséri a különleges süteményeket, majd kér egy csokitortát, vagyis marad a biztosnál.” 

Ha holnap betérnek az 50 éves Patakiba, akkor akár a biztosnál is maradhatnak, de érdemes lesz mást is megkóstolni.