Fel tudod idézni az első főzéshez, étkezéshez kapcsolódó emlékedet?
Az első étkezések biztosan a nagymamámhoz kötődnek, ő mesterien sütötte a kakaóval töltött kalácsot és isteni barackos gombócot készített gyerekkoromban. Anyukám révén pedig egyből eszembe jut a sajtleves nevű kreációja amit direkt nekem talált ki, mert már kisgyerekként is imádtam a sajtokat: leveskockából készített levest, amit aztán ráöntött a hetvenes években népszerű trappista vagy Anikó sajtreszelékre. Egyszer egy nagyobb társaságnak is meséltem erről a receptjéről, Anyukám pedig teljesen elborzadt, hogy leégetem… főleg, hogy egyébként ő valóban szuperül tud főzni. Ezzel együtt nekem ez az étel tényleg nagy gyerekkori kedvencem.
Főzni pedig tinikoromban kezdtem, méghozzá azért, mert mindig is nagyon szerettem enni.
Szilvás padlizsán Fiala Borcsa új könyvéből
Mennyire vagy kísérletező a konyhában?
Alapvetően rosszul bírom a monotonitást, emiatt még a leggyakrabban elkészített ételeimbe is szoktam rakni valami csavart, hogy ne főzzem ugyanazt kétszer. Nyilván én is sok Instagramot és TikTokot fogyasztok, követem jópár séf oldalát és aztán ezekből a tartalmakból próbálok ihletet meríteni. Ám mindig vannak nálam periódusok amikor rákapok egy-egy ételre; ilyen volt például a húsleves korszakom, amikor a ramentől a maceszgombócon át, egészen a pho levesig minden kontinens jellegzetes levesét megfőztem és ettem. Másik alkalommal, amikor karácsonyra tésztagépet kaptam ajándékba, mindenből raviolit gyártottam – még a húsvéti sonka és torma maradékából is.
Szereted a fine dining koncepciójú helyeket, vagy a házias ízek híve vagy?
Nincs alkalmam annyiszor fine dining éttermekben vacsorázni ahányszor szeretnék, de azért el szoktunk járni. A Laurel-t, illetve a Zincenco Kitchen lakáséttermet nagyon szeretem.
Számomra az utóbbi idők legizgalmasabb gasztronómiai élménye furcsamód éppen egy vegán étteremhez kötődik. Tavaly a barátommal Berlinbe utaztunk és mivel én a gasztroturizmus híve vagyok, előre kikerestem pár izgalmas helyet – így találtam rá a Cookies Cream-re, amely koncepciója szerint csak vegán ételeket tálal, méghozzá a fenntarthatóságot szem előtt tartva. Iszonyatosan tetszett, hogy “fine dining módra” készítették a zöldségeket, az elegáns helyhez laza hangulat társult, az ételek mellé a borpárosítás is kiváló volt.
Itthon hova jársz el szívesen, ha csak úgy beülsz valahova egy laza vacsorára hétköznap este?
Azért kedvelem a tapas bárokat, mert ott mindenből lehet csipegetni – jobban szeretem ha egyszerre több különböző dologba is bele tudok kóstolni. Mivel a barátom vegán, én viszont mindenevő vagyok, így egy tapas bár kínálata általában tökéletesen kielégíti mindkettőnk igényeit. Pécsett a LYR-t tudom még ajánlani, ami egy szuper jó vegán étterem. Sose gondoltam volna hogy ez el fogja hagyni a számat, de náluk még a vegán cheddar sajt is kifejezetten finom.
Három és fél évig készült a Legrövidebb út a nők szívéhez, ezidő alatt a recepteket vagy a novellákat gyűjtögetted inkább?
A novellákat gyűjtöttem, a receptek adottak voltak. A novellák, hogy úgy mondjam, “kézműves termékek”: a fantáziámnak idő kellett, hogy ezek a sztorik meg tudjanak születni, közben nem siettetem magam, hanem hagytam hogy alakuljanak bennem a karakterek és a történetek.
Mit tanácsolnál a kezdő szakácsoknak?
Egyrészt, hogy a gyakorlat teszi a mestert, elengedhetetlen az évek alatt összegyűjtött rutin, nem lehet rögtön eljutni arra a szintre, amikor már az orroddal és a füleddel is tudsz főzni. Szerintem szomorú amikor valaki úgy gondolja, hogy nincs érzéke az ilyesmihez, pedig csak időt kéne hagynia magának.
Ha olyan vagy, mint én és szeretsz online főzős videókat nézegetni, akkor az lehet a benyomásod, hogy mindez pofon egyszerű; de azt senki nem mondja el, hogy a színfalak mögött ők is gyakran hibáznak.
Nálam is csúsztak már félre ételek, például egyszer még fiatal lányként a fiú barátaimnak epres csirkecombot csináltam, ami valóban annyira rossz volt, mint amilyennek hangzik. Mai napig azt gondolom, hogy nagyon kellett akkor engem szeretniük, hogy mégis megegyék a felét. Szóval mindenki bénázik, illetve erre van egy remek kínai mondás: mindenki kezdő valaki máshoz képest. Én az örömfőzésben hiszek.
Írtál receptes kötetet, vezetted az Élet sava Borcsa című műsorodat és a főzés a mindennapjaid szerves része. Meg tudod fogalmazni számodra miről szól a gasztronómia?
Szeretem az ízeket és szeretem látni mit lehet kihozni a legegyszerűbb alapanyagokból. Ott van a focaccia: nézd csak meg, hogy élesztőgombával, liszttel és vízzel milyen csodálatos ételt lehet készíteni. De ennél fontosabb az, amiről a novelláskötet is szól, hogy az evés és az ételekhez való viszonyunk mennyire komplex – annyi érzelmünk, gondolatunk társul hozzá. Egy illat, egy íz azonnal meg tudja idézni a volt barátunkat, a nagymamánkat, a gyerekkori karácsonyokat. Mindez jelen van a tányéron.
Ünnepek közeledtével, mi az az étel, amibe alig várod, hogy újra belekóstolhass?
Nálunk az a szokás, hogy Anyukámnál töltjük a szentestét és egy közös családi vacsorával ünneplünk. A kedvencem, amikor sáfrányos kalácsot készít kaviár bombával: a kaviárt tejszínnel és tojással keveri össze, a mixet zselatinnal megszilárdítja, majd egy formába önti. Miután megszilárdult a “bomba”, szeletekre vágjuk és a kaláccsal együtt esszük.
De ami még ennél is jobb, hogy a középső húgom Norvégiába ment férjhez, és az ünnepekre mindig norvég füstölt lazaccal és újhagymás tojássalátával állít haza. Ahogy erről meséltem rögtön össze is futott a nyál a számban – még jó, hogy már csak egy kicsit kell kibírni és nemsokára megint összeülhetünk falatozni.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.