A lelki eredetű betegségekhez korántsem csak a gasztronómiában kötődik stigma, azonban az iparág dolgozóinak különösen súlyos az érintettsége. Sajnos még mindig nem esik elég szó a konyhai és éttermi alkalmazottak testi-lelki egészségét aláásó hosszú műszakokról, a megfeszített munkatempóról, az állandó stresszről, illetve az ezekből fakadó mentális problémákról.
Olvasta már korábbi cikkünket a témában? Meredek számok: a séféletmód ártalmai
A világutazó tévés szakács, Anthony Bourdain halála most újból ráirányította a figyelmet a problémára. Közeli barátja öngyilkosságát követően David Chang, a Momofuku étteremlánc tulajdonosa éppen ezért szánta el magát a döntésre, hogy depressziójával kapcsolatban nyilatkozzon.
Bourdain nyomdokain: konyhából a képernyőre
A negyvenéves Chang nem csak Bourdain jó barátja, hanem úgyszólván egyik legjobb tanítványa is volt. Chang – akárcsak Bourdain – szakmai sikerei mellett igazi közönségkedvencnek is számít. Az étteremlánc-tulajdonos Majordomo Media néven saját médiavállalkozást indított, valamint tavaly saját tévéműsor-szériával is jelentkezett. A Netflixen futó Ugly Delicious című sorozata Bourdain nyomdokain haladva, olyan nem éppen szokványos kérdéseket feszegetett sok-sok humorral, mint hogy az ázsiai gőzgombóc vajon jobb-e az olasz tortellininél, vagy van-e létjogosultsága a japán pizzának?
Olvassa el cikkünket arról, miért is érdemes nézni a Netflix gasztroműsorait! Néhány kattintással a séfek fejében – Netflix kezdőknek
A séf New Yorkon kívül Las Vegasban, Washington D.C.-ben, Los Angelesben, Torontóban, valamint Sydney-ben is működtet már éttermet. A japán kaiszeki tradíciót követő, New York-i két Michelin-csillagos Momofuku Ko nevű étterme a World’s 50 Best Restaurants listájának jelenleg 62. helyén áll.
Túlzott maximalizmus és a kibeszélés hiánya
A koreai felmenőkkel rendelkező séf most először beszélt nyíltan depressziójáról. Chang elmondása szerint
minden elismerés ellenére állandó önbizalomhiánnyal küzd, illetve úgynevezett imposztor-szindrómában szenved,
vagyis önmaga legnagyobb kritikusaként, sikereit folyton elvitatja saját magától. Gyerekkorára visszatekintve úgy véli, hogy a problémák részben neveltetéséből fakadnak. Chang hagyományos koreai családban nőtt fel, ahol egyrészt szülei nagyon magas elvárásokat támasztottak vele szemben, másrészt a lelki problémákról nem volt szokás odahaza nyíltan beszélni.
Függni az elismeréstől
Részben épp azért kezdett el a főzés iránt érdeklődni, mert ebben a szakmában gyors visszaigazolást kaphatott a környezetétől.
Mivel szinte megszállottan leste a külvilág visszajelzéseit, a kritikára mindig nagyon rosszul reagált.
Bár érezte, hogy a depresszió egyre inkább eluralkodik rajta, eleinte épp azzal próbálta orvosolni a helyzetet, hogy szakmailag egyre magasabbra tette a lécet. Az első Momofuku étterem nyitásakor 2004-ben akkora intenzitással vetette bele magát a munkába, hogy maga sem hitte volna, hogy tíz évnél tovább fogja húzni.
Úgy hozott döntéseket az étteremmel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem vette figyelembe, hosszú távon megtérül-e majd a befektetés. Például azért
nem hosszabbította meg még tíz évvel az étterem bérleti szerződését, mert úgy gondolta, azt már úgysem fogja megérni...
Az állandósult stressz, valamint az ennek feloldására fogyasztott alkoholmennyiség, a Chang által csak „konyhai traumaként” emlegetett jelenség persze hamar megtette a hatását.
Hiába történik a konyhában minden óramű pontossággal, ha képtelen vagyok örülni a sikereimnek.
Szerencsére végül mégis sikerült kitörnie az önsorsrontó spirálból, Chang ennek ellenére nem akar mindentudó bölcsként szólni a közönséghez. Nem hiszi, hogy a depresszió kezelésére létezne bármilyen mindenkinél működő, univerzálisan bevethető módszer. Csak abban biztos, hogy ha megpróbálunk nyíltan beszélni a problémáról, már egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.
Forrásaink voltak.