Ha mindenki olyan elhivatottan végezné és olyan szenvedéllyel mutatná be a munkáját, mint Fulmer Ferenc, akkor valószínűleg egy jobb hely lenne a világ, de legalábbis biztosan több lenne a boldog ember. Bár télen – és különösen az ünnepi szezonban a szokásosnál gyakrabban nyúlunk a méz után, hogy forró teát és süteményeket édesítsünk vele, azonban a jó minőségű, aranyló, folyós vagy éppen krémes állagú mézet Fulmer Ferenc szerint érdemes lenne magában fogyasztanunk az egészségünk megőrzése érdekében.
Fulmer Ferenc a közép-ázsiai expedíción
Lehet, hogy bizonyos szempontból laikus, sőt talán bagatell kérdés, de mégis: miért és mitől jó a méz?
A növények nektárja egy nagyon komplex, természetes forrás, ami vitaminokat tartalmaz: vannak benne enzimek, emellett egy könnyen emészthető cukor. Azonban mégsem ez adja a lényegét, hanem azok a kis komponensek, amiket mind a mai napig nehéz azonosítani, hisz nincsenek hozzá sztenderdek. Mitől lesz jó? Nos, gondoljunk bele, hogy egyrészt van a növény, ami egy élőlény és ad valami csábítót magából a rovaroknak. A növényben pedig benne van minden jó, amit ő nyújtani tud – ezért éppen hozzá mennek a méhek. Másrészt a méhek is hozzáteszik a maguk értékes anyagait. Ezek eredményeként készül el a méz, ami az emberré fejlődésünk évmilliói során sok más természetes táplálékkal együtt támasza volt az immunrendszerünknek. Úgy mondanám, hogy a hardver, ami a testünket jelenti, ilyen táplálékra lett kifejlesztve. A modern ember élelme szinte minden, csak nem természetes. Nagy jelentősége a méznek, hogy nyers táplálékként még most is ugyanazt nyújtja, mint évszázadokkal ezelőtt. Pótolhatja a táplálkozásunkból elveszett természetes értékeket, de ez csak a valódi, sérülésmentesen fogyasztott mézre igaz.
Mennyire egyszerű a méhészkedés Magyarországon? Alkalmas erre a környezet?
Európában, így hazánkban is nagyon sok természetes méhlegelő van, ilyenek például a hazai akácerdők. Fontos, hogy milyen az adott területen a természetes környezet aránya. A mi méhészetünk a Dráva közelében van, mégis úgy dolgozunk, hogy minden tavasszal csinálunk új családokat, amiket nekünk kell megerősíteni és táplálni. Ez folyamatos invesztíciót jelent annak érdekében, hogy következő tavasszal ugyanannyi méhcsaládunk legyen.
Mi organikusan végezzük ezt a munkát: amit egy méhész betesz a kaptárba az benne lesz a mézben, így mi nem teszünk bele semmilyen szintetikus vagy mesterséges dolgot – ennek köszönhetően nem is lesz ilyesmi a végeredményben.
Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy lehetnének ideálisabbak is a körülmények?
Éppen Tanzániában vagyok, itt is mézeket kóstolok és érdeklődtem a helyi méhészektől, hogy mennyibe kerül itt egy kaptár, illetve, hogy mennyibe kerül megvásárolni csak magát a méhcsaládot. Meglepődtek a kérdésen, ugyanis itt a méhért az emberek nem adnak pénzt. Ha van kaptárod, akkor van méhcsaládod is, ugyanis kiteszed és beköltöznek – olyan nagy mennyiségű méh van a környezetben. Ez jól szemlélteti az itteni és az otthoni természet állapota közötti különbségeket.
Akkor ezek szerint itthon nehezebb mézet termelni. Ez befolyásolja a minőséget?
Igazság szerint mindezek ellenére Magyarországon kiváló minőségű mézet termelünk, az akácméz - ami a szakmát életben tartja - nagyon természetes. Szerencsére hazánkban a szakma erős. Ha valaki észreveszi, hogy egy másik termelő nem mézet tesz az üvegbe, akkor azért szólnak, így gyorsan lekerülnek a polcokról a rossz minőségű termékek.
Egy fogyasztó – bármiféle ismeret nélkül a témát illetően, hogyan tud jó mézet vásárolni? Mire érdemes odafigyelni?
Aki azt gondolja, hogy fillérekért mézet vásárolt, az téved. Szerencsére Magyarországon az erős szakmai érdekképviseletnek köszönhetően ha valaki bemegy a boltba és levesz a polcról egy üveg mézet, ő tényleg azt vesz – többnyire. A kérdés sokkal inkább az, hogy arra a mézre mennyire vigyáztak.
Ugyanis annak, ami az üvegben van, elméletben ugyanolyan minőségűnek kell lennie, mint ahogyan a méhek a kaptárban megcsinálták. A EU-s szabályozás és ellenőrzések során vannak olyan paraméterek, amelyek segítségével például azt lehet vizsgálni, hogy egy méz mennyire öreg vagy mennyit melegítették. Azonban ez a határérték egy tág skálán mozog, így a méznek nevezhető termékek között is vannak jobbak, illetve rosszabbak. Ezek felismeréséhez azonban először edukálni kell az embereket, ugyanis nem feltétlenül az a jó méz, amiről ők elsőre azt gondolnák.
Akkor valójában még azt sem tudjuk, hogy mit kell keresnünk?
Sokszor a kristályos krémméz a jó, ugyanis a méz a természetéből adódóan ilyen. A fogyasztó viszont ezt nem hajlandó elfogadni – ennek pedig az a vége, hogy jól kitol saját magával. Tehát például az akácméz, ha folyóméz, az teljesen rendben van ugyanis ezt tudja, ez a természetes állapota. Viszont egy virágméz már csak akkor lesz folyóméz, ha az egyszer már fel lett olvasztva. Ezt persze lehet teljesen kíméletesen is csinálni, azonban erre nincsen garancia. Nálunk például, a Fulmer márka alatt azért van sok krémméz és kevés folyóméz, mert a méz természete ilyen, alapvetően ilyenné válik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kristályos méz az biztosan jobb, mint a folyóméz, ugyanis a tönkretett méz is be tud kristályosodni. A legrosszabb, amikor a rossz technikával csomagolt méz kristályosodik ki az üvegben, így teljesen élvezhetetlenné válik. Ebben az esetben még a kristályközökben felhalmozódó, rosszabb esetben a méz tetejére kiülepedő híg rész is elkezdhet erjedni. Szóval nincs könnyű helyzetben az, aki teljes értékű mézet szeretne venni.
A Fulmer luxus méze, az Amirkaal Közép-Ázsia szívében óriási hegyek között, az emberi civilizáció által érintetlen völgyekben készült – limitált kiadásban, melynek 600 grammnyi cseppje 500 euróba kerül. Mi volt a cél ennek a méznek az elkészítésével?
Az expedíciók során több százezer négyzetkilométernyi hegyet, völgyet és fennsíkot jártunk be a tökéletes helyszínt keresve kaptáraink számára. A cél egyrészt egy olyan méz volt, amelyet a méhek úgy készítenek, ahogy mindig is tették: végtelen virágmezőkön, kristálytiszta levegőn, senkitől sem háborgatva.
Másrészt, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy nekem – egészen pontosan a lelkemnek volt szüksége arra, hogy én ilyen mézet termeljek. Ebben benne van minden elhivatottságom.
Úgy gondolom, hogy ez a csúcsa a szakmámnak. Én a méhek szemével látom a világot: ösztönösen azt nézem, hogy az adott környezetben a méhek mennyire lehetnek boldogok és ez által milyen mézet tudnak csinálni. Egyáltalán nem ebbe az irányba indultam el pályakezdőként, mégis itt lyukadtam ki – én úgy lettem méhész, hogy ez a feladat engem választott.
Fotók: Pintér Leo
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.