Bár tudjuk, hogy a nőnek a konyhában a helye… azonban kérlek meséld el, hogy te hogyan kerültél kapcsolatba a gasztronómiával, és miért döntöttél a vendéglátás mellett?
Két meghatározó élmény volt ezzel kapcsolatban az életemben, az első, amikor munkát kerestem, és az egyetlen hirtelen kínálkozó lehetőség a pizzaszakács volt – én pedig azt gondoltam, hogy bármi is lesz én ezt megcsinálom, a lényeget úgyis megtanítják majd nekem. A vendéglátáshoz alapvetően ekkor már volt közöm, mert felszolgálónak tanultam. A pizzaszakácskodást követően ezt a szakmát gyakoroltam, illetve pultoztam is, majd a véletlennek köszönhetően visszakerültem a konyhára, ugyanis nagyjából ez az egy opció volt arra, hogy az akkori munkahelyemen maradhassak. Ekkor kaptam számos visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy van érzékem a főzéshez és ízekhez, ezt követően döntöttem el, hogy a szakács szakmát is megtanulom.
Mennyiben volt más érettebb, felnőtt fejjel letenni a voksod egy szakma mellett, mint amikor még tizenévesen kellett döntened?
Harminc évesen, „öreg fejjel” döntöttem úgy, hogy papírt is szeretnék arról, hogy szakács vagyok, illetve ekkor köteleződtem el hosszú távon a szakma mellett, ráadásul mivel folyamatosan pozitív visszajelzéseket kaptam, így tényleg el tudtam határozni magam. Ezt sokkal nehezebb középiskolás korban megtenni.
Ha már a középiskolánál járunk, mik a tapasztalataid az utánpótlással kapcsolatban, manapság mennyire érdeklődnek a fiatalok a szakács szakma iránt?
Volt egy időszak, amikor nem volt divatos a szakmánk, manapság már újra van rá nyitottság, sokan érdeklődnek. Ez nagyban köszönhető szerintem a sztárséfeknek, illetve a főzős műsoroknak. Manapság már nem felszolgáló vagy pultos akar lenni mindenki, aki a vendéglátást választja, hanem meglátják a konyhai munka szépségét. Ehhez egyébként nagyban hozzájárul a vendégek mentalitása is. Manapság sokan már egy-egy adott séf miatt keresnek fel egy helyet, és hajlandóak elmenni oda akkor is, ha valamilyen eldugott helyen van. Ez nyilván motiváló azok számára, akik szeretnének a szakmában elhelyezkedni, ugyanis azt látod, hogy van értelme a munkádnak, megbecsülik, amit csinálsz.
Akkor a pályakezdők lelkesek és egyszerű velük együtt dolgozni?
Ezt nem mondanám! Én nem értek egyet azzal, ha valaki elkezd konyhán dolgozni, akkor annak évekig mosogatnia kell, azonban úgy gondolom, hogy a rábízott pályarészt rendben kell tartania, felelősséget vállalni érte. Néha olyanok a fiatalok, mintha szemellenző lenne rajtuk, csak azt a kötelezőt teljesítik, amit konkrétan kiosztottunk nekik, nem veszik észre, ha valamilyen más feladat is adódik. A konyhában csapatban kell dolgoznunk, ami azt jelenti, hogy mindenki segít mindenkinek, együtt kell működnünk, megkönnyíteni egymás munkáját.
Mennyire nehéz nőként érvényesülni ebben a szakmában? Milyen saját tapasztalataid vannak, illetve mit hallottál másoktól?
Nehéz, mert összességében még mindig egy férfiak által uralta szakmáról van szó. Ami részben érthető is, ugyanis nehéz fizikai munkát kell végezni, hosszú órákon át talpon lenni, súlyos fazekakat cipelni, még akkor is, ha egy fine dining étteremben dolgozik valaki. Tehát egyrészt nagyon nagy állóképességre van szükség, másrészt pedig a vendéglátás nem feltétlenül egy családbarát közeg, hosszú műszakok vannak, hétvégén is dolgozni kell. Azonban, ha valaki mégis ezt az utat választja, és kitartó, akkor tapasztalataim szerint a többnyire férfiakból álló csapat is elfogadó tud lenni, de nem egyszerű feladat. Bár az elején mindenkinek meg kell vívnia a harcát, ugyanis azért, hogy tiszteljenek a kollégáid, meg kell dolgozni nőként és férfiként egyaránt.
Ajánlanád a pályaválasztás előtt álló lányoknak, a szakács szakmát vagy inkább eltántorítanád őket attól, hogy belevágjanak ebbe?
Általában azt szoktam javasolni, ha valaki nőként mindenképpen konyhán szeretne dolgozni, hogy próbálkozzon meg a cukrászattal, mert az egy kicsit kreatívabb, kényelmesebb, tisztább műfaj. Senkit nem szeretnék elrettenteni attól, hogy szakács legyen, azonban az az igazság, hogy egy női séfnek még mindig sokkal nehezebb dolga van, mint egy férfinak.
Vannak szakmabeli példaképeid?
Hosszasan tudnám sorolni, hogy kik a példaképeim itthon vagy nemzetközi szinten, de összességében az az igazság, hogy mindenkire felnézek, aki elért már valamit, legyenek azok díjak és elismerések, vagy csak olyan jót ettem nála, ami a későbbiekben engem is inspirált. Ilyenkor ráadásul nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni, ez lehet egy szendvics is, az is lehet olyan élmény, abban is találhatok olyan részleteket, amik arra fognak motiválni, hogy én is kipróbáljak valamilyen új dolgot.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.