A történet egy Si Racha nevű thaiföldi városból ered. Gimsua Timkrajang, egy thai üzletember utazásai során felfedezte, hogy sós, édes és savanyú-csípős szószokkal mind találkozott a térségben, a három ízt egyszerre viszont még egyik variációban sem érezte. Házi receptjében prik chee fah paprika, fokhagyma, ecet, cukor és só harmonikus keverékét használta. Ezt lánya, Thanom Chakkapak gyakran készítette baráti összejöveteleken, ahol sokszor bátorították, hogy kezdje el árusítani a családi szószt. Így született lassan kilencven éve a Sriraja Panich, ami Thaiföld “igazi” csípős szósza. Három hónapnyi erjesztést igényel, így a csili zamata intenzívebbé válik, és a megadott mennyiségű ecetet hetente, lépésekben adják a szószhoz, hogy igazán krémes és finom állagot kapjanak. A recept nincs levédve, a mai napig nyilvános, ami lehetőséget teremtett a különféle srirachák kifejlesztésére és a kísérletezésre.
A kínai Tran család vietnámban a 70’-es években csilitermesztéssel szeretett volna foglalkozni, de a farm nem indult be. Ennek ellenére a saját receptúrájuk alapján készülő szósszal képesek voltak szerény megélhetést biztosítani maguknak. 1975-ben Saigon (ma: Ho Si Minh-város) elesésével lezárult a vietnami háború, és mivel David Tran a hadseregben őrnagyként szolgált, kénytelen volt elhagyni az országot. A Huey Fong nevű hajón több száz sorstársával indult útnak, hogy végül Hongkongban kikötve Amerikába irányítsák őket. Amerikai bevándorlóként hiányolta az otthoni ízeket, így letelepedésük után megcélozták a Los Angeles-i Chinatown-t. Ott kezdték újra, ahol abbahagyták, azaz nekiálltak csípős szószt gyártani. A Paprika Sa-Tét eleinte otthon készítette és adagolta üvegekbe kiskanállal, majd személyesen szállította ki kisbusszal az éttermeknek, megrendelőknek. Sokan szerették, és azt tanácsolták, legyen kevésbé csípős, mert sokkal többet tudna eladni belőle. David erre azt mondta: “A csípős szósz legyen csípős.”
Rövid idő alatt kialakult az állandó vevőköre, de még ekkor sem gondolkodott üzemi szintű gyártásban, nem érezte szükségét a gyarapodásnak. Ettől függetlenül a megrendelések folyamatosan növekedtek, és bár sosem szeretett volna nagyvállalatot, 1980-ban mégis kénytelen volt céget alapítani: így jött létre a Huy Fong Foods, ami a menekült hajó neve miatt mindig emlékezteti őt a megtett útra. A híres, nagy kiszerelésű dobozt is ő tervezte. A kínai asztrológia szerint a kakas évében - 1945-ben - született, így ezért egy vietnámi művész rajzát választotta a ma már ikonikus zöld kupakos csomagolás címerállataként. Az üvegen öt nyelven találunk leírást, emiatt sokan nem is tudják, hogy ez egy amerikai termék.
Az 1984-es olimpiára dolgozta ki a ma is népszerű receptet, ami a sriraja panich átformálása, azzal a lényegi különbséggel, hogy szárított helyett friss csilit használ. Az ázsiai ételek népszerűségével a szósz ismertsége is nőtt. Mivel nagyon olcsó, általában minden asztalra egész üvegnyi mennyiséget készítettek ki az éttermekben, büfékben — az ázsiai ételek kedvelői könnyen megjegyezték a brandet, az ízt és a kakas rajzot.
A recept csupán nyolc összetevőből áll, tartósítószerekkel együtt. A friss csili használata a tömeggyártásban eleinte problémát jelentett, hiszen a farmerek inkább a zöld, éretlenebb jalapeno aratásában érdekeltek. Davidnek sikerült meggyőznie egy termelőt hogy a kedvéért foglalkozzon nagyobb mennyiségben piros jalapenoval, és egészen tavalyig sikeres exkluzív együttműködést ápoltak. Egy anyagi félreértés miatt felbontották a szerződésüket, így bizonyos mértékben változott az íz a felhasznált paprikák cseréje miatt. A szóban forgó Underwood Ranch azóta piacra dobta a saját sriracháját, “A paprika teszi a terméket!” szlogennel.
Ettől függetlenül a Huy Fong Foods srirachája ugyanolyan kedvelt maradt, pláne, hogy hiába volt szakmai vita a paprikák körül, az átlag felhasználó mit sem tud erről a fiaskóról. Évente negyvenöt millió csilit dolgoznak fel, amiből jelenleg kétszáz tonna szósz készül hetente, és még mindig átlagosan húsz százalékkal nőnek az eladások.
Ez azért is különösen érdekes, mert David Tran soha egy centet nem költött hirdetésekre, és a cég alapítása óta nem emelte meg a szósz nagykereskedelmi árát.
Sőt még azt sem érdekli különösebben, hogy pontosan hol árulják vagy mi mindenre használják. Eladni sem akarja a céget, pedig rengetegen kopogtattak már nála ajánlatokkal, de soha nem állt kötélnek, mert úgy érezte, csak a pénz érdekli őket, nem a sriracha. A termék a popkultúrában is nagyon felkapott, rengeteg imsert említi kedvenceként, még zeneszámokban is szerepel az öntet. A márka legkedvesebb húzása a kulcstartós kiszerelés, hogy a rajongók tényleg mindenhova magukkal vihessenek egy adag csípősséget.
Bár a kínai asztrológiában nem is szerepel lúd, a hamisítatlan márkát összetételében és külsejében is agresszíven koppintó Flying Goose az elmúlt években komoly vitákat váltott ki a csípős ízek kedvelői között. Melyik márka srirachája az autentikusabb? Szerencsére ezt könnyen megválaszolhatjuk, hiszen az utóbb említett brandet csak 1999-ban alapították. Mivel a kakasos szósz nincs levédve, a Huy Fong Foods nem indított pert.