A pasta fresca egy önálló fogalom az olasz tészták világában. De a házilag gyúrt és frissen kifőzött olasz tészták adta gasztronómiai élmény csak az egyik fele a dolognak. Az élmény másik felét maga a tészta készítése adja. De tudjátok, bármi, amit a két kezetekkel, az odafigyelésetekkel, és főleg ha szeretettel készítetek, az meg fog mutatkozni az ízében is!
Az interneten számos videót néztek meg már millióan, ahol tulajdonképpen semmi különösebb nem történik annál, ami egy hagyományos olasz család konyhájában rendszeresen megtörténik. Liszt, tojás, só, így kezdődik... Mégis van egy mágiája ezeknek a videóknak, és még olyanok is szeretik nézni őket, akik azért nem liszteznék be a kezüket egy tányér frissen gyúrt és kifőzött tészta miatt. Pedig higgyétek el, tényleg megéri!
Gyerekkel, gyerekekkel pedig mindez tízszeresen igaz, hiszen ők a tésztagyúrásban a gyurmázás örömét lelik, a formázásában pedig épp úgy alkotnak, mintha legóval vagy a homokozóban játszanának. Persze az nem biztos, hogy az ő segédletükkel olyan tökéletesen egyenletes szélességű és hosszúságú lesz a tagliatellénk vagy egyenletesek és arányosak a tortellinik, de a házi tésztáknak az is ad egy sajátos bájt, hogy nem a gyártósorról érkeznek az egyenméretűre szabott tészták.
Kicsit szabálytalan lesz, de a mienk!
Azt először is tanuljátok meg, és az álmotokból felriadva is tudjátok: 100 gramm liszthez 1 tojás! És akkor nagy baj már nem érhet benneteket soha... Hiszen ha egy tányér frissen gőzölgő tészta van, nagy gond nem lehet. Persze, csak viccelek, de ez a liszt-tojás arány olyan pofonegyszerű, hogy emiatt kár a szakácskönyveket vagy az internetet bújni, ez örök igazság.
A liszt. Legyünk ebben maradiak! 00-s, finomra őrölt, fehér búzaliszt. Ha már belejöttetek, lehet később variálni, de legyen a jelszó most a 00.
Tésztagyúrás. Nincsen ökölszabály, ízlés dolga, hogy konyhapulton, deszkán vagy keverőtálban elegyítitek a tészta hozzávalóit. Arra azonban ügyeljetek, hogy a ma divatos, hűvös márványlapok vagy bármilyen hideg felület nem a legjobb erre a célra. Legyen szobahőmérsékletű a gyúrófelület!
Szintén mindig szobahőmérsékletű, és ne hűtőhideg tojással dolgozzatok, mert úgy lesz ideális a tészta állaga! 10 perccel gyúrás előtt elég kivenni a tojás(oka)t a hűtőből. A tojás legyen közepes nagyságú!
Elegyítsétek el egy villa segítségével a tojást a liszttel, azután térjetek át a kézi gyúrásra. Ha kezdetben úgy tűnik, hogy túl sok a liszt, kevés a tojás, ne bizonytalanodjatok el! Ha kitartóan gyúrjátok a tojásos elegyetek a porló liszthez, szépen fel fogja venni a ragacsos tojásos réteg.
Persze előfordulhat, hogy mégis túl sok a liszt, például mert túl kicsi volt a tojás, akkor újabb tojás feltörése nélkül, egy kis langyos víz hozzáadásval segíthettek a masszán.
Ha pedig ennek az ellenkezője történik, és túl lágy, netán folyós lesz a massza, akkor nyugodtan adjatok hozzá egy kis lisztet. De tényleg csak annyit, amennyit felvesz! Ha túl durván nyúltok a tésztához, és sok liszt elszáll, szétporlik az elején, előfordulhat, hogy pótolni kell. A gyerekek is nagy "segítségünkre" lehetnek abban, hogy több liszt jusson a konyha minden sarkába, mint a tésztába.
Az egyre inkább homogén tésztát mindig tömörítsük össze, majd előre toló mozdulatokkal nyomkodjuk, egész nyugodtan nehezedjünk is rá a csuklónknál. Így kapunk tömör, ideális tésztát.
Készen is van tehát a tésztabucink! Ezt pihentetnünk kell legalább fél órát. Hamarosan pedig folytatjuk a tésztaleckét!
Köszönöm, hogy velem tartottatok, ugyanitt találkozunk!
Köszönöm, hogy elolvastátok,
és ne feledjétek, olaszul l’enni jó!
Gianni
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.