A 9. kerületben a piacozást eddig a Nagyvásárcsarnok jelentette. A vasárnap zárva tartó megkerülhetetlen intézmény mellé nemrég egy szeretnivaló új törekvés csatlakozott be, a vasárnaponként üzemelő Pancs Gasztroplacc. (Itt lehet nyomonkövetni a programokat.) A kis piacot a Tűzoltó utcában, a Trafó melletti kézművessör központ, az Élesztőház belső udvarán találjuk. A Vino Piano borstandja balról, a Rengeteg Romcafe jobbról fogad minket (mindkettő nyitva tart a vasárnapi piac ideje alatt), előttünk árnyas fűzfa, és már be is léptünk a placcra, amely olyannyira családias hangulatú, hogy egy jófej család önfeledten társasjátékozott is hosszasan az egyik asztalnál.
A Pancs amilyen kicsi (egyelőre), olyan ügyes. Kitalálója és szervezője, Vajas Balázs tesz arról, hogy a gasztroélet kulcsfiguráinak meghívásával híre menjen. Mautner Zsófi népszerűsítette a bemutatkozó videóban, de most vasárnap például "civilben" érkezett vásárolgatni. A következő piacnapon, 14-én Steiner Kristóf népszerűsíti a vegánságot (és könyvét, a Kristóf konyháját), az augusztust egyébként is a vegánságnak címezték a Pancson. A távolabbi tervek között szerepel a Pancs Design Placc megnyitása, persze elkülönítve a gasztro részlegtől.
A piac hangúlyozottan közösségi. Az ételmentő-ételosztó Food Not Bombs és a karitatív akcióiról ismert Budapest Bike Maffia felel a bográcsban rotyogó vasárnapi ebédről, következő alkalommal például vegán lencsegulyás várható. És jól főznek! A piacozás után érdemes egy ebédre is befizetni itt – a lelkünknek is jól fog esni, hiszen az ebédhozzájárulásunk hajléktalanok megsegítésére megy.
A kellemesen szellős, ráérősen elcseverészős piacról következzen 11 plusz 1 jóság és finomság.
Nem is lehet mással kezdeni, mint Audrey és Henry franciásra vett kis standjával. (Ők már nincsenek kint a Pancson – frissítve 2018 augusztusában.) Pórul jártunk, még ekkor le kellett volna csapni a póré- és vöröshagymával, baconnel sült tortácskákra, mert a limitált számú finomság igen kelendőnek bizonyult, pékáru egy szem sem maradt, mire visszaértünk.
Édességfronton igazi különlegesség a mandulaliszttel készült, így gluténmentes meron – a majdnem macaron. A choux-kat (ejtsd: su) ízesítő matcha-vanília és levendula-vanília krémek pedig olyan jól sikerültek, hogy a vásárlók külön kérésére kis dobozokban külön is meg lehet már vásárolni őket.
A remek nevű Szorgos Gazda bejárattal szembeni standjánál órákat el lehetne tölteni, mert a gazda nemcsak szorgos, hanem igazi nagydumás is, figyelemreméltó gondolatokkal az életről, a városról, munkáról, gazdálkodásról, bio minősítésről, tyúkról, tojásról – lényegében bármiről.
Nagykáta mellől érkeztek a tanyájukról, csupa bio, amit kínálnak. A cukkinik jól megtermettek, a friss zöldek közül a zeller és a bazsalikom messzire illatoznak, személyes kedvencem az aprólevelű zöld és a lila színű bazsalikom, már előre örülök a velük készített színpompás caprese salátának.
A Reni's Veggie World asztalánál még végig sem mondom a kérdésemet, máris jön a válasz: ez nem rebarbara, hanem mángold! A piacozás legszépségesebb színeit hozza Reni – mindenki által rebarbarának nézett –mángoldja. A szezon színpompás kínálatából is kitűnnek a piros, sárga és fekete koktélparadicsomok, az almapaprika és az aszalt különlegességek, utólag bánom, hogy az aszalt céklára és aszalt zellerre nem csaptam le.
A Csírák.hu standjánál csúcsosodik ki az egészségtudatosság. Nyers, vegán, élő és éltető, nagy műgonddal készített rágcsák az asztalon, a pultban sütemények. A sörélesztővel készített kelchips a kedvenc, az élő kenyér többféle fűszerezésben kínálja tömény falatait, és a fotó ugyan nem sikerült róla, de ki kell emelnem a Csírák.hu párosának nyers zserbóját. Ez valami isteni: liszt, tej és cukor nélkül is szenzációs.
Ez az öklömnél nagyobb óriásparadicsom annyira elvette az eszem, hogy elmulasztottam azonosítani a standot. Nincs mit tenni, imádom a sokszor idomtalan, repedezett, girbe-gurba biotermények egyediségét, fogását, színeit, illatát. Termelőként a szentesi Helóta Biokertre gyanakszom. (Utóbb kiderült, hogy ezek is a Reni's Veggie World zöldségei – a szerk.)
Az etyeki Bodor Birtok kínálata olyan színes és gazdag, hogy egészen bele lehet feledkezni. A Szimpla Piacról már ismert házaspár egyik tagja most már a Pancson árul vasárnaponként. Nem csak termelik és készítik a finomságokat, a rajzok, betűk, kézi csomagolások is a kezük munkáját dicséri. A zakuszkájuk kiváló, a szörpjeik között olyan rendhagyó fajtát is találunk, mint az újra felfedezett parlagfű, de most a házi mustár hadtestet mutatjuk be. Citromos, tárkonyos, magyaros, cukormentes mustárok sorakoznak díszes rendben.
Ugyancsak a Bodor Birtok terményei ezek az igen cuki cukkinik, amelyek virágja felől érdeklődom. Ehető? Naná! Így ajánlja a gazdasszony elkészíteni őket: forgassuk az egész cukkiniket sörbundába, és süssük ki olajban. Kis méretűek, ezért át fognak sülni, és még a virág sem ugrik össze, azok lesznek a rántott cukkinink legexkluzívabb falatai. Rántott virág!
A növényi ügyek után jöjjön két hardcore húsos. A Kiss Húsműhely standjára szívesen mondanám, hogy "kolbászok, őszintén", ha az őszinte kolbász nem hangozna kissé nevetségesen. Egy néni mellettem mangalica után érdeklődik, mire a mester kedvesen megjegyzi, hogy nincs annyi mangalica az országban, amennyi mangalicafelvágott a magyar piacon... Kissék tehát maradnak a jól ismert magyar fehér sertésnél, a kínálatukban pedig az a truváj, hogy nem a pirospaprikás vonalat erősítik, ezek a kolbászok olaszos fűszerezésben teljesednek ki (ezért a legtöbbje nem is piros színű).
Nitrites pácsó helyett kizárólag tengeri sót használnak, és olyan kolbászokat és vastagkolbászokat készítenek, mint a pirított tökmagos (egész tökmagokkal); az aszaltparadicsomos, oregánós, bazsalikomos toszkáni nevezetű; vagy a képen is látható, egészen sötét színű vargányás kolbász. A Pokoli karika az ország legcsípősebb kolbászának készült, nomen est omen, aki legény a talpán, betol egy karikát! Egy szintén Olaszországból ellesett érdekesség, "húsropi" szerepel még a képen. Ebből az igen sós szárított szalonnából kis forgácsokat farigcsálva nagyot dobhatunk egy tányér salátán.
Egy igazi gourmet kóstolással zárjuk a piaclátogatást. Az elsőre egészen különös külsejű Csöglei húsáruk hosszan érlelt libamell- és libacombsonkák, mégpedig a saját bőrébe visszavarva, abban érlelve. A nagy öltések láthatók is a képen. Így érlelődnek a libasonkák hónapokon át, és hát nem hiába. Fátyol vékonyan kell szelni, tényleg nagyon érett, intenzív ízű, ahogyan az el is várható a libahústól. A Csöglei libamájasa pedig kizárólag libamájból, -húsból és fűszerekből készül. Tömény jó.
A Rengeteg Romkert Cafe minden vasárnap kávékülönlegességgel várja a piacozókat, ez a habos-babos, gyümölcsös, cukorkás barokkos kompozíció például személyesen egy árusnak készült, még a monogramja is ráfért. Dél körülre a Vino Piano boros standjánál egyre nő a kikért fröccsök száma, lassan bejárja a kis piacot a bográcsban fortyogó indiai egytálétel curryillata is. Jövünk még.