“Egyik társam, Lefkovics György megérzéseire, előrelátó gondolataira mindig oda kell figyelnünk. 2020 februárjában, amikor még csak egy távoli országból jöttek a rémisztő vírusos hírek, Gyuri már a lehető leghamarabb leállította minden beruházásunkat, ösztönözte, hogy készüljünk fel a házhoz szállítás opciójára, mert pár hétig lehet, hogy szükség lesz az átalakulásra. Ami ezután következett, arra senki sem számított” — kezdte az elmúlt év összegzését Wossala Rozina.
A legtöbb közösségi médiás felületen és a rendelős applikációkon rendre belefuthattunk a Bestia ajánlataiba: ölből fogyasztott mac&cheese, kétkezes burgerek, otthon. De 2021 január 25-én teljesen leállították a konyhát, felfüggesztették a kiszállítást. Egyszerűen nem lehetett rentábilisra kihozni a számokat, inkább úgy döntöttek, a nyitásig visszavonulnak:
“Egy ekkora ház nem a kiszállításra van berendezkedve, az egy teljesen másik üzleti modell. Szóval meghoztuk azt a nehéz és szomorú döntést, hogy Bestia konyháján most nem készülnek ételek. Helyette felújítunk, átépítünk, amire 2020 előtt nem volt időnk, hiszen egy működő éttermet nem állítasz le.”
Sokan meglepődtek, mások csak egyetértően bólogattak, hiszen hiába minden megmaradt erőforrás, tőke, kreativitás felélése, nincs most nehezebb, mint úgy üzemelni, hogy még a horizonton sem látni az újranyitások dátumát. Rozina szerint is kardinális kérdés az állami beavatkozás, hiszen elfogyott a tartalék, a remény, mi több, a humán erőforrás is:
“Nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb szakmabeliek nem véletlenül emlegetik azokat a módokat, támogatásokat, amikkel az államnak segíteni kellene a turizmust és a vendéglátást, az újraindítást is. Legyen szó adómentességről, áfacsökkentésről, reprezentatív adók eltörléséről. Reménykedünk, hogy az újranyitás kapcsán megérkeznek ezek az enyhítő tényezők és fel tudunk éledni porainkból. Nem csak magunkra értem, az egész iparágra.”
Ők is szomorúan tapasztalják a szakmabéli fiatalok pályaelhagyását, hogy profi és értékes emberek kényszerültek B, mi több, C opciós munkavállalásra. Hogy sommelierből lett informatikus, hogy szakács és sous-chef ma már inkább taxizik. Rozina attól tart, hogy rengetegen veszítették teljesen hitüket, hogy nem mernek visszatérni a vendéglátáshoz.
“Senkit nem tudok hibáztatni, teljesen megértem őket, csak vérzik a szívem. Annyira hosszú időszakról beszélünk, hogy az lenne a csoda, ha a vendéglátósok malmozva várnának egy jobb időre. Egy pár hónapot elvegetáltak az éttermek, de szépen lassan ki lettek véreztetve és el kellett küldeniük az embereiket. Mi a szűk csapatunkat megpróbáljuk megtartani.
Akik nélkül a Bestia nem lenne Bestia, még velünk vannak, így például Krizmanics Norbi, a séfünk is. Viszont tudom, hogy ha valamikor, az újranyitáskor lesz a legnagyobb szükségünk a profi szakemberekre.
Békeidőben is sokat panaszkodtunk, hogy nehéz embert találni, de mi lesz most? Ráadásul a hosszútávú következméyekkel szerintem senki sincs még tisztában. Elképzelésem sincs, hogy milyen mértékű lesz az átrendeződés a piacon. Semmi sem lesz a régi.”
A Bestiánál aligha lehet jobb spotot találni: a Bazilika közelsége, a pár száz méterre lévő Deák Ferenc tér és a Duna mind nagyon előnyös körülmények. Amikor 2015-ben elindult az akkor még egyértelműen amerikai típusú gasztrokocsmának kategorizált hely, több hosszú, úgynevezett közösségi asztallal is készültek, egészen nagy társaságok érkezését is rugalmasan kezelték. Wossala Rozina társasági ember, kiterjedt baráti körrel, nagy családdal, neki alapvetés az asztal körüli sokaság.
“Számomra a vendéglátás egyik legfontosabb része a közösségteremtés. Azért választottam ezt a pályát, mert gyerekkoromban megéreztem, hogy az étel összehoz. A vírus ennek az egésznek a szöges ellentéte: social distancing, rettegés, bizalmatlanság. Ezzel azonosulni nem tudok. Ez egy kínzás, a mi életünk, szakmánk nem erről szól. A hatályos jogszabályoknak megfelelően eljárva, de vissza szeretnénk építeni a kis közösségünket, először persze a szabadban. Most az motivál minket, hogy új étlapot, itallapot állítunk össze, hogy megszépül a Bestia, hogy amikor egyikünk pesszimistább, akkor a másik éppen jó passzban van és felhúzza. Ha arra gondolunk, hogy süt a nap, sokan lazítanak a teraszon és szabadabb az élet, az mindig ad egy löketet. Szeretném, hogy vége legyen ennek a végtelenül elhúzódó, sötét, baljós télnek!”