Víz-liszt-só, de hol rontottam el? Déri Szilvia Kovászkalandra hív

Nem kell diszlexiásnak lenni ahhoz, hogy a blognak is nevet adó Házisáfrány szót félreolvassuk. Első szakácskönyvében, a Főzni szexi címűben a változatos nemzetközi receptek mellé szórakoztató vagy balul elsült randik története is járt. Kézen fogott, és bevitt a konyhába egy élénk nőszemély, aki az egyik percben a házi hummusz és pita alázatos szolgálólánya, a másikban az azonnali visszavágások mestere. Új könyvének témája a kovász, de nem csak kenyeret sütni, hanem a megszokottól eltérő módon, az élesztő elhagyásával készülő sós és édes sütemények, kalácsok receptjeit is közreadja.

Fotó: BOOOK Kiadó/Szalmás Krisztina

Aki azt gondolta, soha nem lenne képes nekiállni kovászt etetni és hosszasan bajlódni az egy egész napot is igénybe vevő kenyérsütéssel, azt a könyv könnyed stílusa valószínűleg meg fogja győzni, és átlendíti a holtponton. (Vagyis elsőre elhiszi, hogy ez könnyű műfaj, aztán majd rájön, hogy lehet, mégsem – de akkorra már megszületett benne az elhatározás, és tudjuk, hogy az a lényeg.)

Egyszerűen és gyorsan kovászos kenyeret készíteni nem lehet,

főleg a nulláról, vagyis a kovásztalan állapotból kiindulva, bármennyire is végtelen egyszerű alapanyagokat kever össze az alkalmi pék. Víz-liszt-só. Ennyi az alap. Aztán a kísérletezés hosszú napjai következnek. Bár a kovász, a kelesztés és a sütés hibáit felsorakoztatja a szerző, de a Hol rontottam el? című fejezetben a hibákat fotók helyett rajzok mutatják be. Nem is baj az, ha csak az elérendő célt látjuk, és megkímél a kísérletezés eredményeitől (vagy a jelen sorokat író esetben a különböző, geológiai gyűjteménybe illő párnalávákra és meteoritokra hasonlító kenyérkezdemények hervasztó fotóitól).

Fotó: BOOOK Kiadó/Szendeff Lőrinc

A könyv pasztell színei, harmóniát sugalló fényképei jól illeszkednek a családi ajánláshoz: Házisáfrány a jövő kenyérguruinak ajánlja a könyvét, tudván tudva, hogy bármennyire is a kovász szó visszhangzik most mindenhonnan, a kovászos kenyér még nem érte el a neki járó státuszt és ismertséget. Egyre többen próbálják ki, tudnak róla, de igazi különbséget tenni úgy, hogy ez mindennapi sütéseinkben-vásárlásainkban érezhető legyen, talán majd a következő generáció fog.

Fotó: BOOOK Kiadó/Szendeff Lőrinc

Megnyugtató, hogy a szerző nem osztja a világot két pólusra: a kovászosra és az élesztősre. Ő kovásszal dolgozik, ez a könyv erről szól, de nem kergeti guillotine alá azokat, akik esetleg megveszik a bolti kenyeret vagy kiflit. Elmondja, mi a különbség, de nem nevezi lassan ölő méregnek a gyári kenyeret, tudván, hogy ezzel sokakban bűntudatot kelthetne.

A könyv sok területet érint, de nem tartja szükségesnek, hogy túlságosan, az olvasót untató módon mélyre ásson. Nem hamarkodja el a receptek közlését, mintegy sejtetve, hogy a kovászba nem lehet fejjel beleugrani. Bármily egyszerűnek tűnik, türelem és kitartás szükséges hozzá. Így az első kenyérrecepttel a könyv közepén találkozunk. Míg odáig eljutunk, kapunk némi tudást a kovászológia tantárgyból, majd az amatőr pék felkészül, és beszerzi a kenyérsütés eszközeit és alapanyagait. Ebben a szerző a földön jár, bármily egyszerű lenne elszállni, nem lovall bele, hogy rohanjunk megvenni a legutóbbi Nasa-fejlesztésű pizzakövet. Végigvisz a lehetséges hibákon és csapdahelyzeteken, hiszen kenyérsütés közben a lehető legkönnyebb elbizonytalanodni:

ha azt hisszük, a kezünk és irányításunk alatt formálódik a tészta, akkor meglepetést fog okozni, hogy a kovász dacos jószág, és képes önálló életre kelni – akár akaratunk ellenére is.

Igen praktikus gondolkodásra vall, hogy még a tároláshoz is kapunk egy-két hasznos tanácsot. Nem ángyom szőtte, kendervászon kendővel letakarva a kemence és a rokka közt – a könyvre mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy folklorisztikus. Sikerült egy nagyon hagyományos módszert bajuszpödrős-rokolyás nosztalgia nélkül népszerűsíteni: a könyv szövege és vizuális elemei is a városi ízléshez és befogadóképességhez igazodik.

Fotó: BOOOK Kiadó/Szendeff Lőrinc

Több földrész kozmopolita receptjeit kovászosította Déri Szilvia, a babkától az amerikai palacsintáig. Sejthető volt az első szakácskönyv után, hogy ha kevésbé közvetlenül is, de fel fognak tűnni a személyes életút földrajzi állomásai, ha másként nem, receptek formájában.

Szóval, aki nem hitte, hogy valaha a kovászát fogja úgy ellenőrizni, mint egy alvó csecsemőt, az is belefoghat nyugodtan kovászos kalandjába.

A BOOOK Kiadó gondozásában megjelent könyvről további információk itt elérhetők.