Önfeledt pin-up girlök hatalmas mosollyal, akiket ruha alig, inkább csak egy kartonból készített atombombafelhő fed. A lányok a Miss Atomic Blast szépségversenyt szeretnék megnyerni Las Vegasban. A városba özönlenek az atomturisták (igen), akiket potom 3 dollárért visznek ki turnusokban Las Vegas határába, hogy láthassák a nagy show-t: a nevadai sivatagban végzett kísérleti atomrobbantásokat.
Ezek nem egy elborult David Lynch-film képkockái, hanem az 50-es évek amerikai valósága.
Komoly állami propaganda állt amögött, hogy az atomfegyverkezést népszerűsítsék, és ehhez nem voltak szégyenlősek bevetni olyan ütőkártyákat sem, mint a nekivetkőzött Las Vegas-i showgirlök látványa vagy éppen az alkohol csábító ereje.
Hozzá kell tenni, hogy ekkoriban Las Vegas még nem volt a ma ismert turistaparadicsom, mindössze néhány tízezren lakták, bár az első kaszinók és szórakozási lehetőségek ekkor már megvoltak. Talán nem merész az a kijelentés sem, hogy komoly löketet adott a város fejlődésének az 50-es évek atombombaturizmusa.
Las Vegastól körülbelül 100 kilométerre zajlottak a kísérleti robbantások a nevadai sivatagban. A város pedig atommámorban úszott: kiérdemelte a köznyelvben az "Atomic City" nevet, atombombapiknikeket és atombombabulikat tartottak, a bárok és éttermek atomfelhő alakú desszerteket és Atomic Coctailt kínáltak, valamint ingyenes szemüvegeket osztogattak az atomvillanások alkalmára, ha az ő épületük tetejére ültek le atomfelhőt nézni a látogatók. A bombaőrületet egyre erősődő kételyek övezték az évek előrehaladtával; a felszíni robbantások pedig tíz után, 1962-ben végre befejeződtek.
Az Atomic Cocktail egyébként nem viccel, gyümölcslevet vagy szirupot nem is tartalmaz: egy rész Brut champagne, egy rész vodka, egy rész brandy (vagy konyka) és egy löttyintés sherry. Bumm!
Az őrületes 50-es évek Las Vegasának emlékei ma is felfedezhetők a városban: