A probléma korántsem újkeletű, és sokszor a vendégekben egyáltalán nem tudatosul, hogy ez nem korrekt az étteremmel szemben. Elegánsabb helyek foglaláskor nem véletlenül szoktak előleget, vagy legalább bankkártyaadatokat kérni a vendégektől. Ami azonban egy bejáratott csúcsétteremnél beválik, egy kötetlenebb hangulatú kisvendéglő esetében nem feltétlenül venné ki túl jól magát: sok vendéget nagy valószínűséggel csak elriasztana a foglaló.
Ausztráliában egy online asztalfoglalásokkal foglalkozó oldal feketelistát állított össze a foglalás ellenére felszívódó vacsoravendégekről, egy kanadai Twitter-oldal pedig már 2014-ben elkezdte gyűjteni a notóriusan meg nem jelenő vendégek neveit.
A bristoli Cauldron étterem most szintén a közösségi médiához fordult, és Twitteren posztolta a foglalásuk ellenére meg nem jelenő vendégek (vezeték)nevét, illetve esetleges kifogásaikat. A kezdeményezést több brit étterem is lelkesen fogadta.
A koppenhágai Amass étterem tulajdonosa korábban már közzétett egy nyílt levelet a problémával kapcsolatban: „Kérne úgy időpontot az orvosnál, hogy aztán mégsem megy el? Bejelentkezne úgy a fodrászhoz, hogy esze ágában sem lenne elmenni? Kérne egy időpontot úgy egy bankban, hogy aztán nem jelenne meg? Ha a kérdésekre a válasz egyértelműen nem, akkor miért foglaltat asztalt egy étteremben, ha aztán se szó, se beszéd eltűnik?
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a közösségi média vajon megfelelő felület-e az éttermek számára, hogy bosszút álljanak a megbízhatatlan vendégeken. És ha ezzel esetleg túllőnének a célon, milyen más eszközökhöz fordulhatnának, ha minimalizálni szeretnék a veszteségeiket?
Forrás.