Akár széder volt azonban, akár nem, az biztos, hogy az italuk bor volt. A föld, ahol Jézus élt, hatalmas borkészítő hagyományokkal rendelkezik. 2016-ban egy izraeli archeológus felfedezett egy ősi borkönyvet, amelynek egy részéről úgy hiszik, ez a legkorábbi írásos emlék Jeruzsálemről, persze csak a Biblián kívül. Dr. Patrick McGovern, a Pennsylvania Egyetem antropológus professzora tudományos értekezéseiben arról beszél, hogy a Közel-keleten a borászat több, mint 5000 éves múltra tekint vissza.

“Az írásainkban folyamatosan szerepel a bor és a szőlő. A franciák még nem is gondoltak borkészítésre, amikor mi már exportáltunk” – állítja Eliyashiv Drori, izraeli borász a New York Times hasábjain. Manapság a régészek és a borászok már sokkal inkább arra a kérdésre keresik a választ, vajon milyen lehetett ez a bizonyos “ősbor”.

Drori az Ariel University falai között egy olyan kutatást vezetett, amelyben DNS-minták alapján próbálják analizálni és rekonstruálni a bort, melyet talán Dávid király vagy Jézus is fogyasztott. A kutatások során arra jutott, hogy a dabuki szőlőből készített fehérbor nagy valószínűséggel szerepelt a régió azon borai között, amelyet Jézus idejében is fogyasztottak.

Joel Butler és Randall Heskett, akik a Divine Vintage című sikerkönyv szerzői, a kötetben kiemelik, hogy időszámításunk kezdetekor a borokat előszeretettel keverték mézzel, aszalt gyümölcsökkel és olyan fűszerekkel, mint például a curry (!), és mirhával, tömjénnel és cserfával tartósították őket. Régészek egy csoportja 2013-ban felfedezett az izraeli Nahariyában egy 3700 éves borospincét, ahol arra vonatkozóan is találtak bizonyítékot, hogy ezek az ősi borok mézzel, mentával, cédrussal, gyantával és fahéjjal készültek.