Végre egy zsíros divat: a hipszterek mentek, az avokádó maradt

Elég döbbenetes, de ez a (jobb) zöldségeseknél fellelhető termény az Y-generáció, azaz az 1980 és 1999 közötti generáció egyik szimbólumának számít. A tápláló, úgynevezett jó zsírokkal teli gyümölcs (botanikai szemszögből ugyanis nem zöldséggel van dolgunk) sokak szemében az egészségtudatos táplálkozás szinonimája, mások szemében viszont inkább csak szálka – pontosabban múlékony trend. Vajon a következő generációk értetlenül tekintenek majd vissza korunk avokádóőrületére?

Egy avokádó mind felett: Hass

Bár itthon épp olyan elterjedtek a különböző zöld héjú fajták, az enyhén rücskös felszínű, fekete héjú Hass teszi ki a világ avokádótermésének 80%-át. Bár az amerikai kontinensen már évezredek óta termesztik ezt a gyümölcsöt, és összesen több mint 400 változata létezik, napjainkban mégis ez a kevésbé mutatós fajta a legelterjedtebb. A Hass karrierje különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a fajta száz évvel ezelőtt még nem is létezett.

A történet szerint az akkoriban postásként dolgozó Rudolph Hass a véletlennek köszönhette a később róla elnevezett avokádófajta létrejöttét. A kaliforniai kertjében álló, sokáig terméketlennek hitt fa egy idő után szokatlan, sötét héjú, ugyanakkor nagyon ízletes gyümölcsöket kezdett teremni. Ekkor még kevesen fogadtak volna az új típus sikerére, ugyanis a kor domináns avokádófajtájának, a Fuertének sima felszíne, illetve vékony, zöld héja volt.

Hamarosan kiderült, hogy a Hass-féle avokádónak rengeteg előnye van a többi fajtával szemben.

A gyorsan növő fákról már a második vagy harmadik évet követően szüretelni lehetett, a szüret ideje is hosszabb volt, vastagabb héjának köszönhetően pedig jobban lehetett szállítani, mint a többi fajtát. Hass rájött, hogy igazi aranybányára lelt, ezért 1935-ben levédette a fajtát, bár ebben a korban ezt kevesen vették figyelembe. Hass fia szerint a fafajta apja életében mindössze 4800 dollár hasznot hozott a konyhára, vagyis nem tett szert vagyonra eredményének köszönhetően.

Avokadóparadicsom Amszterdamban

Tavaly nyílt meg Amszterdamban Európa első, kizárólag avokádós ételeket kínáló étterme, a The Avocado Show. A holland főváros felkapott De Pijp negyedében található hely eszméletlenül színes – Instagramra kívánkozó – ételekkel vonzza elsősorban fiatal közönségét. Avokádó van itt mindenben: virág és spirál alakban szendvicseken; kenyér helyett töltött avokádót is kérhetünk; akárcsak avokadószeletekkel körülbástyázott salátákat, avokádós reggeli gyümölcs "bowl"-okat, tojásételeket, sőt fagylalt is készül belőle. Az étlap egyik meghökkentő fogása a matchás (naná, a másik trendi hozzávaló!) amerikai palacsinta banánnal, juharsziruppal, kék áfonyával – és ropogós baconnel. Hát igen, a lázadó étkezési szokások bizony ilyen palacsintákat eredményezhetnek.

Az étterem kedvelt koktélokat is avokádóra hangolt: ilyen például az Avo Daiquiri, amiben a rum, limelé és cukorszirup társa természetesen az avokádó; vagy a paradicsomlé helyett avokádóval felturbózott Bloody Mary koktél, a Guaca Mary, utalva a guacamole szóra.

Ron Simpson, a hely egyik, korábban DJ-ként dolgozó alapítója nem gondolja, hogy csupán egynyári trendről lenne szó, és a kezdeti sikereken felbátorodva már világméretű franchise-ban gondolkodik. Elmondása szerint az a veszély sem fenyeget, hogy a vendégek esetleg túl monotonnak találnák a menüt: „Láttam, hogy az emberek mennyire rá tudnak kattanni egyes élelmiszerekre, mint például a Nutellára, az Oreo kekszre vagy a mogyoróvajra. Szerintem az avokádó az egyik legsokoldalúbb finomság ezek közül.”

És akkor jöttek az avokadópunkok

Az ellenpólust egy ideig a londoni Firedog étterem jelentette, akik azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy miután teljesen száműzték az avokádót az étlapjukról, harcos hangnemű közleményt is megjelentettek. Szerintük itt volt az ideje, hogy az avokádó visszavonuljon a reflektorfényből az őt megillető helyre: vagyis elsősorban kiegészítője legyen egy fogásnak, ne mindig az övé legyen a főszerep. Nem tudni, hogy a világméretű trenddel csakazértis szembehelyezkedő, punk attitűd jelentette-e a Firedog végét, de annyi bizonyos, hogy míg a holland avokádómekka él és virul, a Firedognak annyi.

Küszöbön az avokalipszis?

Hosszan ecsetelhetnénk még az avokádó divatját, de sok szó esik újabban arról is: vajon a világ avokádótermelői el tudják látni az utóbbi években rohamléptekben növekvő igényeket? Ha a Melbourne egyik hipszter kávézójából útjára indított avokádólattéból világméretű trend vált volna, biztosan nem. (A hír ugyan körbejárta a sajtót, de a kezdeményezés sehol sem tudott igazán gyökeret ereszteni.)

A világ legnagyobb avokádótermelője Mexikó. 2014-es adatok alapján a közép-amerikai ország több avokádót termeszt, mint a lista következő négy helyezettje, a Dominikai Köztársaság, Peru, Indonézia és Kolumbia – együttvéve. A forró és igencsak száraz klímájú Mexikóban azonban már így is gyakori probléma a vízhiány, az avokádótermesztés pedig igencsak sok vizet igényel.

A csaknem egyetlen fajtára, a Hass-avokádóra épülő avokádótermesztés, mint minden monokultúra, sokkal kevésbé tud ellenállni a fertőzéseknek.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi piacon domináns banánfajta, a Cavendish, vagyis az általunk ismert „banán” felett az utóbbi évtizedekben is többször megkongatták már a vészharangot – és továbbra is eszik banánt a világ. A termesztők szerint egyelőre nem kell attól tartani, hogy kihalás fenyegetné az avokádót. Vannak, akik abban reménykednek, hogy az avokádó iránt megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően más fajtákra is lesz majd igény.

Az avokádó visszavág: az avokádókéz

Az avokádóőrületet az sem veti vissza, hogy veszélyesebb élelmiszerről van szó, mint hinnénk. A sebészkörökben csak avokádókéznek nevezett jelenség előidézője, hogy a gyümölcs zsírban gazdag, csúszós húsa és a méretes magja miatt szeletelés közben könnyen megcsúszhat a késünk. Brit orvosok szerint az avokádók mellé tájékoztató ábrákat kellene mellékelni, hogy csökkentsék a konyhai balesetek számát.
Ha nem értenénk, hogy egyeseknek miért okoz nehézséget felszeletelni egy avokádót, nézzünk bele a következő pár perces videóba, ahol ötven, a világ minden tájáról érkezett ember próbálkozik meg a sokak számára kihívást jelentő feladattal.

„Kiherélt” avokádók: a csökkentett zsírtartalmú és a magtalan

Az angol Marks & Spencer áruházlánc által decemberben piacra dobott magtalan avokádó lenne a válasz az avokádószeletelésben rejlő veszélyre? Az áruházlánc Instragram-szlogenje a fogyasztói társadalom jelmondata is lehetne egyben:

„Bemutatjuk az új magtalan avokádót: eddig nem is tudta, hogy szüksége van rá.”

Az 5-8 centiméteres, fürtös uborkához hasonlító, koktélavokádónak is nevezett változat nem most bukkant fel először, azonban az angol áruházlánc kampánya nyomán kapott először nagyobb sajtóvisszhangot. A magtalan változat esetében nem külön fajtáról van szó, hanem a hagyományos avokádók beporzatlan virágából nőtt termésről. A termelők szerint szőröstől-bőröstől fogyaszthatjuk: állítólag még a héja is ehető. Állaga krémes, íze telt, enyhén vajas, akárcsak a hagyományos, magos avokádóé.

Míg egyesek azon vannak, hogy az avokádót megszabadítsák jellegzetes, nagyra nőtt magjától, mások éppen a magban látnak üzletet. Egy amerikai start-up vállalkozás a természetes színezékek iránti egyre növekvő keresletre reagált, amikor az avokádó magjából fejlesztett ki ételfestéket. Az AvoColor elnevezésű ételfestékkel piros és sárga színeket imitálhatunk természetesen.

„Jó” (többszörösen telítetlen) zsírok ide vagy oda, az avokádó nem mindenki számára könnyű falat. Aki a kalóriaszámlálást életvitelszerűen űzi, minden bizonnyal örülhet, mindenki más értetlenül áll a zsírszegény avokádó piacra dobása előtt. A 30%-kal kevesebb zsírt tartalmazó változatot egyelőre csak Spanyolországban kapni, és a sajtóban kapott hideget, meleget. Zsírszegény avokádó helyett itt egy kézen fekvő tanács: együnk kevesebbet belőle.

Lakás helyett avokádós pirítós?

Míg egyeseknek az avokádós pirítós nem jelent többet egy tápláló reggelinél, mások számára a mai fiatalok pazarló, felelőtlen életvitelét testesíti meg. Tavalyelőtt egy ausztrál szociológus, tavaly pedig egy milliomos ingatlanbefektető adott hangot az Y- generációt elmarasztaló véleményének: a fiatalok saját magukat okolhatják azért, hogy nincsen saját lakásuk, ugyanis minden pénzüket elverik olyan túlárazott, trendi ételekre és italokra, amelyeket lazán csak az "avocado toast" címkével jeleztek. Mindkét kijelentés heves ellenállást váltott ki, különösen az ezredforduló előtti generáció tagjainak körében, ezért kicsit utánaszámoltak: heti egy avokádós pirítóssal és egy átlagos ausztrál lakás árával számolva

175 évig kellene gyűjteniük, hogy a 20%-os önrész árát össze tudják spórolni...