Bár nem olyan csúf, mint a szintén ázsiai fásalma, és nem is olyan bizarr, mint a Buddha keze nevű gyümölcs, a duriánnak komoly hendikepje van, és ez a szaga. Ne egy kis kellemetlen bukéra gondoljunk, rothadó bűzt áraszt. Mégis valóságos kultusza van.
A szagát illetően nem túlzunk, Ázsiában sok helyütt pénzbírságot kell fizetniük a liftbe, buszra és egyéb zárt terekbe duriánt vivőknek. A Thaiföldön élő magyar blogger-idegenvezető, Bangkok Charlie le is fényképezte egy thai szálloda figyelmeztetését, 500 baht bírságot kell fizetniük a hotelbe duriánt csempészőknek. Ellentmondásos mivoltát jól jelképezi, hogy Szingapúrban egy 600 millió dolláros beruházás, az Esplanade művészeti központ épülete is duriánt formáz. A helyiek nem is az eredeti nevén, hanem "a nagy duriánként" emlegetik a kulturális központot.
Legendás szaga mellett még némi misztikum is körüllengi, a növény éjszaka borul ugyanis virágba, és feltételezhetően denevérek porozzák be. A magjai ráadásul nyersen mérgezőek az ember számára. A növény egészének azonban, a fa kérgétől a levelén át a gyümölcséig gyógyerőt tulajdonítanak. Mind a mai napig használják a népi gyógyászatban láz csillapítására és sárgaság leküzdésére.
És hogy mi magyarázza a durián kultuszát? Valószínűleg a gyümölcs fogyasztásának kiemelkedő élettani hatásai. Kiváló tápanyagforrás, vitaminok és ásványi anyagok hosszú sorát tartalmazza, vércukorszint szabályozó, egyszerre ellazító és élénkítő hatású – energiaitalt is készítenek belőle. Dicsérik idegnyugtató és depresszióűző mivoltáért.
A tüskés külső sárga, krémes, puha belső takar. Az íze nehezen behatárolható, az aromája a vaníliához áll legközelebb (a bűze is édeskés), de sokan a friss, puha dióbélhez vagy sajthoz hasonlítják. A szaga mellett ráadásul kényes is, felbontás után gyorsan fogyasztandó, mert oxigénnel érintkezve savanyodni kezd. A durián felhasználása sokszínű: jégkrémek, pudingok és mindenféle édesség alapanyaga, fogyasztják mártásként és köretként, elteszik konzervként és fűszert is készítenek belőle. Nálunk bakancslistás!
