Férges sajt Franciaországból
Bizonyára mindenki sokféle francia sajtot tud megnevezni akár kedvenceként is, de van egy, ami valószínűleg nem tartozik ezek közé, legalábbis külföldön: a narancsos-rozsdás színű Mimolette. A Lille környéki specialitás másfél évig tartó érlelése közben ugyanis apró férgek vájnak lyukakat a sajt héjába, és ők adják meg a sajt kicsit földes, fura ízét is. Az egyesült államokbeli Food and Drug Administration le is állította a sajt importját, egyrészt mert gusztustalannak, emberi fogyasztásra alkalmatlannak értékelték, de azért is, mert szerintük a kukacok fogyasztása allergiás reakciót válthat ki. Mondani sem kell, a franciák ezt eléggé zokon vették.
Forrás: Instagram/fromageriebeaufils
Gombás kukorica Mexikóból
A kukorica őshazájában természetesen a növény számtalan variációját megtaláljuk, ezek egyikén tanyázik a huitlacoche, egy parazita gombafajta, ami megduzzadva éldegél a kukoricán, és megfőzve valamifajta fás-földes íze van, ami az ínyencek szerint nagyon is ízletes. Gyakorlatilag a gomba drágább, mint maga a kukorica, amin megnőtt. A mexikóiak húsokhoz, levesekbe, quesadillába téve is szeretik – a lényeg, hogy ne kelljen nézni…
Forrás: Instagram/botanygeek
Kacsaembrió Délkelet-Ázsiából
Ázsiában van egy pár számunkra nehezen feldolgozható furcsaság gasztrofronton – ezek közé tartozik a balut, a tojásában felszolgált, főtt kacsaembrió. Reggelire az igazi, durva szemű tengeri sóval vagy chilis-fokhagymás ecettel ízesítve. Vietnámban gyakorlatilag minden piac minden sarkán megtalálható street foodnak számít, bár azt már a helyiek is észrevették, hogy a nyugati turisták elfogadhatatlannak találják a kacsaembrió elfogyasztásának a gondolatát is. Pedig állítólag nagyon tápláló, főleg a gyerekek fejlődő szervezete jár vele jól.
Forrás: Instagram/jysnribcrvnts
Mérges gomba Finnországból
A hamis kucsmagombát talán nem is a kevéssé gusztusos külseje, mint inkább a komoly méreganyagai miatt kerülik a külföldiek. A finnek maguk nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanítsák az embereknek a gomba helyes elkészítési módját. Ebben benne van a szárítás, a minimum kétszeri előfőzés is, de arra is vigyázni kell, hogy zárt helyen ne tartózkodjunk a gomba társaságában (például autóban). A finnek leginkább rizottóba és krémes tésztaszószba keverik, de Európa legnagyobb részében be van tiltva, mert a leggondosabb előkészítés ellenére is előfordulhat, hogy émelygést vagy az érzékeny anyagcseréjűeknél akár halált is okozhat. Finnországban állítólag ilyen még nem történt soha.
Marhahere az Egyesült Államokból
Annyira ezen mi nem hűlhetünk el, hiszen ki ne hallott volna – ha esetleg nem is kóstolta – a híres magyar kakashere-pörköltől... Szóval ne kényeskedjünk, ha különböző állatok nemiszervével vagy ahhoz nagyon közeli részével kínálnak a világban. A marhaherét például – ami persze jóval nagyobb, mint a mi kakasherénk –Amerikában megkaphatjuk egy reggeli omletthez vagy esetleg valamilyen előételben kolbász helyett.
Hangyacsatni Indiából
Hogy szeretjük a jó kis indiai csatnikat, amikkel olyan jól fel lehet dobni bizonyos fogásokat! De ha ezt a csatnit chaprah-nak hívják, legyünk tisztában vele, hogy gyakorlatilag sok-sok vöröshangyát és a hangyatojáskát eszünk. Az apróságokat kiszárítják, fűszerezik és édesítik, és már tálalhatjuk is, amihez akarjuk. Jó ropogós.
Sörélesztős ragacs Angliából
A Marmite-ra, erre a sötétbarna, ragadós, sós-umamis ízű krémre igaziból az a helyes jelző, hogy „megosztó”. Olyannyira így van ez, hogy a gyártó a "Love it or Hate it" szlogennel árusítja – és valóban: Ausztráliában és Új-Zélandon annyira imádják, hogy saját verziót is készítettek belőle, Dániában viszont 2011 óta nem hajlandók árusítani. Az angolok szerint pirítósra kenve vagy uborkás szendvicshez kitűnő, de több olyan francia háziasszonyról hallottunk, aki gasztronómiai inzultusnak tartja és nem tűri meg a házában.