"Utána nem fog ízleni a gagyi": Interjú Szekeres Diával – Slow Living Hungary

Mi a célotok? Miért hoztátok létre a Slow Living Hungary mozgalmat?

Alapvetően azért hívtuk életre, hogy a nemzetközi slow mozgalmat képviselje Magyarországon, a különböző ágakat - mint a slow food, wine, art és travel – összefogva az egységes slow életmódot hirdesse. Carlo Petrini 32 éve álmodta meg a slow food mozgalmat, Olaszországban. Ammikor a McDonald's éttermet szeretett volna nyitni Róma egyik szimbólumánál, a Spanyol-lépcsőnél, Petrini nagyon helyesen és előrelátó módon ezt a globalizáció egyik súlyos eredményeként értelmezte. Az olasz ízek, hagyományok, mezőgazdaság, az évszázadok kultúra ellen való cselekedetként. Az ő gondolatai irányították rá a figyelmet arra, hogy a saját értékeik megvédése érdekében nekik kell aktívan cselekedni. Kiderült, hogy ez globális probléma, ami túlmutat Olaszországon, és hamarosan Párizsban megalakult első nemzetközi szervezetük is. Magyarországon léteztek az aktivitás különböző fokain álló konvíviumok korábban is, de nem épült belőlük igazi közösség. Én külföldön találkoztam először a slow mozgalommal, és úgy gondoltam, hogy erre Magyarországon is igény van. Mind termelői, mind a fogyasztói oldalról is. Mára elmondható, hogy nagyon szép, nagyon erős és élő közösséget alkotnak a slow értékek képviselői. Egyre bővülünk, és próbáljuk a különböző projektjeinkkel és közösségépítő munkánkkal az alapértékeinkkel minél több embert megismertetni. 

Általános, slow értékekről beszélsz, miközben a mozgalom bölcsöje a slow fooddal jött létre. Petrini a slow foodról beszél, de ami köré épült az elmúlt 32 évben, az jóval túlmutat az étkezésen. 

Igen, hely szelleme és szellem helye között szoros és organikus a kötelék. A helyi értékek, a helyi kultúra ott gyökeredzik a helyi ételekben, receptekben, alapanyagokban. De ugyanúgy fellelhető a népművészeben, a kortárs művészetben a környezethez, természethez való viszonyulásunkban, az egyéni vásárlási döntéseinkben. Meghatározza a saját kultúránk helyét a világban. Hatással van arra, hogy mit őrzünk meg a múltból, és mit változtatunk, esetleg feledünk el. Valóban nem csak az ételről van szó, ez egy komplex, érték alapú szemlélet, amihez a helyi ételeken keresztül meglehetősen könnyű közel kerülni. 

Hogyan lehet slow a művészet? Nem eleve az? 

A felgyorsult világban megváltozott a művészethez való hozzáállás is. Mások az ingerek, amik nagy töménységben érkeznek. Könnyű a hozzáférés, de hiába az élménydömping, ha a minőségük kérdéses. Ember legyen a talpán, aki képes közülük az értékeset kiválogatni. Így sokszor elvesznek, feloldódnak az igazi értékek. Ma egy múzeumban az emberek átlagosan 8-10 másodpercet töltenek egy festmény előtt – és ebből 3-4 másodpercet a fotózás vesz el. Mi nem bűntudatot keltve próbáljuk kirángatni az embereket a fogyasztói hozzáállásból. Információval, példákkal szeretnénk segíteni, hogy pozitív élményeik legyenek erről az oldalról is. Felismerjék, mire van valójában igényük és szükségük, és ennek tükrében hozhassanak jó döntéseket, életük minden területén. Hogy milyen termelőktől vásárolnak, milyen úti célokat választanak. Ne rossz érzéseik és lelkifurdalásuk legyen, hanem tisztában legyenek azzal, sokféleképp dönthetnek. 

Ti ebben a folyamatban milyen szerepet töltötök be? 

Összekapcsoljuk a termelőket a fogyasztókkal – de sok esetben egymással is. Közösséget építünk. Van egy keretrendszer, ami meghatározza, ki lehet tag, és minek kell megfelelnie. A tagjaink közt vannak termelők, borászok, éttermek, művészek. Ahogy bekerülnek a közösségbe, onnantól részt vesznek a különböző projektjeinkben. Élménypiacokat, úgynevezett slow marketeket szervezünk, ahol összehozzuk a termelőket és a vásárlókat. Rövid termelői-vásárlói láncok alakulnak ki. Problémákat oldunk meg, érdekképviseletet látunk el. A tagok egymást is segítik információkkal, a tapasztalataik megosztásával. 

A slow szemlélet megismertését egészen fiatal korban kezditek.

Igen, a slow food ízórák a legkisebbeket célozzák. Tudományosan felismert, hogy ha hatéves korig változatos ízekkel találkoznak a gyerekek, akkor később sokkal könnyebben fel tudják ismerni a minőséget, és azt, hogy nekik mi a jó. Szeretnénk egészen kicsi korban elkezdeni a regionális ízek megismertetését. Óvodás kortól, élményszerűen. Erről szólnak a slow food ízóráink. Kóstolással, játékos gyakorlatokkal hozzuk közelebb a gyerekekhez a környezetük gasztrokultúráját. Ellátogatunk az óvodákba, vagy a gyerekeket visszük el a majorságokba, hogy lássák, honnan származik és hogy készül a sajt, a zöldség, a szalonna. Ha ők felnőnek, nagyon reméljük, hogy számukra már természetes és fontos lesz, hogy bizonyos termelőktől és bizonyos minőséget vásároljanak. Mindezt az ő befogadóképességükhöz igazítjuk. 

A küszöb alatt kúsztok be. De ez nem csak a kicsiknél van így, hanem a felnőtt vásárlók esetében is. Nem az eddig megszokott, búsmagyar stílusban mutatjátok be a hazai termékeket és termelőket, hanem szokatlanul trendi módon. 

Valóban nem a magyarkodó attitűdre, hanem a valódi értékekre építünk. Mi hosszú távra tervezünk, mert abban hiszünk, hogy csak ilyen módon lehet megvédeni a magyar alapanyagokat, a kulturális tőkét. A reklámok érzelmi alapon vonják be a nézőket. Mi is azt szeretnénk, ösztönösen, érzelmi alapon képesek legyenek az emberek helyes döntéseket hozni. A termelőinket sztárokként kezeljük – egyrészt mert megérdemlik, másrészt mert fontos, hogy ezt a nagyközönség is lássa-érezze. Hiszen mindennek az alapja az, hogy ki termeli meg számunkra az élelmiszert, és kik közvetítik a kultúrát. A séfek esetében ma már nem ritka ez a hozzáállás. 

Ezek szerint a múlt értékei fontosak számotokra, de a jövőt szeretnétek formálni. 

Hiszek abban, és aki nálunk dolgozik, szokta is hallani gyakran tőlem, hogy a jövő most kezdődik el. Minden döntésünknek súlya van. És mi úgy szeretnénk kommunikálni a legkisebbektől a legidősebbekig, hogy ezt tudatosítsuk bennük. Hogy hazai almába harapok, vagy meglátogatok egy magyar festőművészt, esetleg a Tisza-tó szépségeit fedezem fel, ökotudatos parasztházban alszom a nagy szálloda helyett, vagy épp olyan helyről vásárolok tojást, ahol nincs ketreces állattartás és nem mesterséges tápokkal etetik az állatokat. Ezek a döntések egy ember életében apróságnak tűnhetnek, de a jövő most kezdődik el, és sok kis döntés óriási változásokat indíthat el. És ezt lehet pozitív, jó lelkülettel csinálni. Szeretnénk, ha kialakulna az a belső iránytű az emberekben, aminek segítségével felismerik és élvezni tudják a slow életmód előnyeit. Itt van most a műanyagmentes július, ami egy fantasztikus kezdeményezés. Fontos dologra hívja fel a figyelmet. Nagyon sok ember megpróbálja végigcsinálni műanyagmentesen ezt a hónapot, de utána visszatér majd az eredeti szokásaihoz. Mi azt szeretnénk, ha az általunk képviselt értékek beépülnének, és nem kampányszerűen hatnának. 

Nincs bennetek elitizmus a saját szemléletetekkel kapcsolatban? 

Nem hiszünk a hegylakó-effektusban. Hogy pár ember, aki úgy érzi, tud valamit, felmegy a hegyre és onnantól lenézi azokat, akik (még) nem követték őket. Mikor elkezdtem a mozgalmat építeni, ellátogattam külföldi konferenciákra és találkozókra, hogy felmérjem, hol tart a nemzetközi mozgalom, és tapasztalatokat szerezzek, máshol ezt hogy csinálják. Így jutottam el egy szlovén házaspárhoz, akik biogazdaként neves éttermeket látnak el alapanyagokkal. A termékeik elérhetőek, ők maguk közvetlenek és természetesek. Felhívták a figyelmem, hogy a slow foodból és slow livingből nehogy sznob food és sznob living legyen. 

Ezt Magyarországon nehéz megvalósítani...

Igen, de akkor ez nem lenne feladat. Csatlakoztak hozzánk olyanok is, akik csak félig-meddig felelnek meg a slow elvárásoknak. Segítünk nekik azzá válni, amivé szeretnének. Agrármérnök és a többi tagunk is segíti őket. Elkötelezettek, és ez a lényeg. Nem állhat mindenki ugyanazon a szinten – és ezt elfogadják a tagok is. Nagyon sok közösségformáló munka áll még előttünk. Különböző okoknál fogva a közösségben való gondolkodás ilyen könnyed és pozitív formáját nálunk, Magyarországon még gyakorolni kell. 

Milyen projektetekre vagy a legbüszkébb?

A magyar külképviseleteken csinálunk slow eseményeket. Legutóbb Bécsben egy kortárs művész kiállítását kísérte slow food and wine vacsora, közel száz főre tervezve. Termelőkkel, borászokkal, szakértőkkel, kékfestő mesterrel. Nagyon szép és emberközpontú rendezvény volt. Ilyenek lesznek a jövőben is. Építjük a slow marketeket, az élménypiacokat is. A legjobbak azonban a slow food ízórák a kicsikkel. Azok olyan gyönyörűek, hogy nem tudom szavakba önteni. Amikor először megkóstolnak egy adalékmentes lekvárt, és jön a felsimerés, hogy ez finom! Az első ízélményeken nagyon sok múlik, mert ha jó az irány, utána nem fog ízleni a gagyi. Ezek a találkozások minket is előre visznek, mert azt bizonyítják, hogy jó dolog és van értelme csinálni.