Bajor Zsófi, Kollár Tamás és Zeibig Márton. Ez a három név az elmúlt négy évben egyet jelentett a Lakásétteremmel. Mára a tulajdonnévből főnév lett, számtalan lakásétterem található Budapesten és egyre több nyit vidéken is. Mostantól viszont új utakon járnak. Még nem tudni mi az, csak annyi bizonyos, hogy együtt maradnak és nem hagyják el a gasztronómia színterét. De honnan indult a Lakásétterem és miért zárja most be kapuit? Mi lesz a folytatás? Erre kerestük a választ.
Még mielőtt elméletileg is bezárnánk a kapukat, tartsunk egy kis időutazást. Honnan indult négy éve a Lakásétterem? Ki hozta az ötletet?
Tomi: Közösen találtuk ki. Van egy nagy baráti társaságunk, akikkel sokat kirándultunk, és valahogy mindig mi vállaltuk el, hogy főzünk a csapatra. A közös főzések során sokat beszélgettünk a gasztronómiáról, arról, hogy ki mit olvasott, látott, evett. Egy ilyen beszélgetés során vetette fel egyikünk, hogy mi lenne, ha lakáséttermet nyitnánk.
Hogyan folytatódott?
Zsófi: Bevackoltunk magunkat Marcihoz, ott tartottuk az első főzést, ami csak egy próba volt a családnak, hogy tudunk-e egyáltalán hárman ebben a nagyon is intim közegben együtt dolgozni. Nagyon jól működött.
Marci: Ezután Zsófi lakásában kezdtünk vacsorákat adni, először csak a barátainknak, és a barátaink barátainak. Kezdetben csak tízen fértünk el az asztal körül. A nagy áttörést az jelentette, amikor 3 éve egy 10 részes sorozatot forgattunk a TV Paprika felkérésére. Ennek a premierje után ismeretlenek is jelentkeztek, és egy új helyszínen, immár 30 emberre főztünk, havi rendszerességgel.
Zsófi: Az volt az első elgondolkodtató pillanat, amikor az első vadidegen belépett az ajtón. Akkor leültünk, hogy akarjuk-e ezt így, be akarjuk-e engedni az idegeneket a lakásunkba, mert mi van akkor, ha rossz fiókot nyit ki és ott találja a személyes holmijaimat stb., de úgy döntöttünk, hogy folytatjuk.
Voltak szerepek a konyhában? Ki a húsos, zöldséges, stb.?
Marci: Tulajdonképpen mindenki csinált mindent. Én mindent elvállalok, de a többieknek vannak fura fóbiái....Zsófi nem nyúl gombához, meg se eszi, Tomi a gyümölcsökkel és a kávéval van ugyanígy.
Zsófi, milyen volt fiúkkal lenni a konyhában? Ez igazából egy női szerep, de mindig azt mondják, a férfiak jobbak a konyhában.
Zsófi: Szerintem ez nem szerepek kérdése, nincs jelentősége. Talán csak annyi, hogy néha rendetlenebbek voltak. (nevet)
Marci, volt hatása a Lakásétteremnek arra hogy, most az A38 éttermét vezeted?
Marci: Igen, volt, hiszen korábban diplomata karrier állt előttem, de amikor ezt a felkérést megkaptam, úgy éreztem, hogy itt a lehetőség arra, hogy megvalósítsam az álmaimat, hiszen mindig is a gasztronómia és a kultúra közelében képzeltem el a jövőmet. Tény, hogy én dolgozom legdirektebben a gasztronómia terén, de pl. Zsófi tévés szerkesztőként rengeteg főzős műsort is csinál.
Mikor jött a gondolat, hogy befejezitek?
Marci: Ez érlelődött már egy ideje. De azért azt tudni kell, ez távolról sem a végét jelenti a közös munkának. Nekünk ez mindig is egy hobbi volt, amit szívvel-lélekkel csináltunk, hónapról hónapra. 4 év után arra jutottunk, hogy új inspirációt keresünk. Szeretnénk olyan dolgokat kitalálni, ami legalább annyira izgalmas számunkra, mint anno lakáséttermet nyitni. Büszkék vagyunk a sok elégedett vendégre, akik közül néhányan maguk is belevágtak saját lakásétterem nyitásába – részben a mi biztatásunkra is.
Zsófi: Nagy kihívás volt az elején, hiszen ez mindhármunknak tényleg hobbiként indult. De később, mikor már rutint szereztünk, akkor is volt alkalmunk izgulni, mer gyakran az ételeket ott és akkor csináltuk először – ami azért, lássuk be, elég kockázatos. (nevet)
Köszönet Határ Péternek a fotóért
Úgy érzitek, hogy kicsit kifáradtatok?
Tomi: Igazából nem. Minden este után úgy éreztük, hogy maximálisan feltöltődtünk energiával, s ez feledtette velünk az előtte lévő hetet, ami intenzív felkészüléssel telt.
Soha sem gondoltatok arra, hogy ebből éljetek?
Marci: Egyértelművé vált, hogy az a modell, ahogy mi csináltuk, nem tudna eltartani mindhármunkat. A legjobb számunkra az volt, hogy hárman együtt főzünk, készültünk, és fontos volt, hogy jól érezzük magunkat közben. Nyilván létezik működőképes üzleti modell a lakásétteremre, ahogy ezt csinálják néhányan, de a miénk nem ilyen, ahogy mondtuk, inkább hobbi. Sose munkának fogtuk fel, hanem aktív kikapcsolódásnak.
Ha szétnézünk a városban, most már nagyon sok lakáséttermet lehet találni. Nem volt olyan a háttérben, ami egy kicsit megingatta a tieteket?
Zsófi: Nem hinném, hogy ez ennyire telített piac lenne. A vendégeink mindig nagyon elégedettek voltak. Visszajöttek, és ajánlottak minket az ismerőseiknek is.
Marci: Ennek a műfajnak, mármint a lakásétteremnek nincs pontos definíciója. Pont attól izgalmas, hogy nyithat ilyet egy Michelin-csillagos séf egy toronyház 150. emeletén, és nyithattunk mi is, egy polgári lakásban, a belvárosban, egy olyan helyen, ahol tényleg laktak mások is.
Ezt az elején, hogy terveztétek? Fix időpontra a zárást?
Marci: Nem, nem tudtuk mi lesz a vége és azt sem, hogy mikor. Annyi volt csupán bizonyos, annyit tudtunk az elején is, hogy addig csináljuk, amíg szívből csináljuk. S most ez elmúlt, új utakra vágyunk.
Tomi: Azért azt látni kell, a másik projekt nem az, ami már holnap el fog indulni. De tény, az újdonság ereje szépen, lassan elnyomta a Lakásétteremmel kapcsolatos gondolatainkat. Egy ideje már többet fókuszálunk rá, rengeteget készülünk rá, s nem bírja el a napi 24 óra a kettőt együtt, s döntenünk kellett. Abban több, és hosszú távú lehetőséget látunk.
Nem is lesz több vacsorátok? Mi lesz a további jelentkezőkkel?
Tomi: Nem. Egy barátunk lakáséttermébe irányítjuk át őket. Ez a Repeta lakásétterem, amelynek a szellemisége nagyon közel áll a miénkhez.
Mi volt a ti szellemiségetek?
Tomi: Igazából a fő célunk, ami egyénivé tett bennünket, a közösségépítés volt, hiszen idegen emberek találkoztak nálunk, akikről néha kiderült, hogy mégis egymás közelében élnek, s kialakultak kis klikkek miután elmentek tőlünk.
Zsófi: Nálunk szerintem a hangulat volt igazán egyedi. Pont azért, mert a helyszínünk egy valódi lakás, egy igazi otthon volt. A vendég becsöngetett egy lakásba, mások életterébe „idegenként” lépett be, a mi meghívásunkra. A többi lakásétterem ezzel szemben pont az éttermi részét erősíti, nem pedig az otthon légkörét.
Marci: Ez ettől válik szubjektívvé. Kinek, mit jelent a lakásétterem kifejezés, azt adja át a vendégeinek.
Köszönet Határ Péternek a fotóért
Figyelemmel kísértem a kommenteket a búcsúbejegyzéshez, amit a facebook-on osztottatok meg. Rengeteg szomorú és sajnálkozó üzenet jött. Egy percig nem inogtatok meg, hogy mégiscsak inkább folytatjátok?
Zsófi: Hosszú folyamat előzte meg a döntést. Természetesen, nagyon jól esik, hogy ennyien reagáltak, de a döntésünket már nem változtatjuk meg.
Lehet bővebben beszélni a Tomi által említett újdonságról?
Zsófi: Ne beszéljünk még most róla. Annyit elmondok, hogy gasztronómiával kapcsolatos, többet babonából nem mondunk.
Mégis, mikor lehet hallani majd róla?
Tomi: Szerintem leghamarabb nyáron.
Hol lehet akkor mostanában veletek találkozni?
Marci: Még nem esett szó ró
la, de évek óta van egy másik projektünk is, a szabadtéri grillezés. Néhány havonta szervezünk ilyeneket, mindig valamilyen izgalmas városi helyszínen. Volt már az Alagút tetején, a Szent Gellért szobor lábánál, a Duna parton vagy egy tízemeletes toronyház tetején. Ezek teljesen nyitott események, a blogon és a Facebook csoportban hirdetjük meg őket. Ezeket továbbra is fogjuk szervezni, tavasszal (ha lesz ilyen idén) lesz egy ilyen.